Brother [BTS Fanfiction]

25. rész

Hajnali három órakor jött be Jin a szobánkba ébresztőt fújni. Szerintem mondanom sem kell, hogy Suga volt az egyetlen ember, akit alig bírtunk kiverni az ágyból. Már szó szerint visszabújtatott minket édesanyánkba, de ő akkor sem volt hajlandó felkelni.
- Min Yoongi! - kezdtem egyre jobban elveszítve türelmem - A gépen is ugyanúgy tudsz majd aludni és még a szállodában is, mert lesz néhány óránk kezdésig! Azonnal kelj fel, mert nem állok jót magamért!
- Annyira dögös vagy mikor idegeskedsz miattam! - rántott magára vigyorogva és nyakamba csókolt
- Nincs itt az ideje a cukiskodásodnak Yoongi! - másztam le róla - Légy szíves kelj fel és kezdj el készülődni. Már mindenki az asztalnál ül és minket várnak!
- Egy gyors petting sem fér bele? - nézett rám ártatlanul
- YOONGI! - kiáltottam rá fülig vörösödve
- Jó-jó, készülődök már! - mászott ki nagy nehezen az ágyból és a kikészített ruháit magához véve bevonult a fürdőszobába. Kifújva az eddig bent tartott levegőt, lebattyogtam a konyhába, ahol a fiúk már korai reggeliztek.
- Hogy sikerült kirugdosnod az ágyból? - csámcsogta a képembe Jungkook
- Enyhe kiabálás után kimászott! - rántottam vállat

Immár a repülőtéren voltunk és a magángépünk felé tartottunk kisebb-nagyobb sikerrel. Döbbenten láttam, hogy mennyi rajongó képes felkelni hajnalok hajnalán, hogy a biasukat láthassák. Mindenki annyira hiperaktívan kapálózott utánunk a kordonok mögül, hogy szinte megirigyeltem őket. Én annyira fáradt vagyok, hogy a járva is eltudnék aludni. Persze ezzel nem voltam egyedül, mert a Bangtan srácok sem néztek ki valami fittnek. Viszont volt amikor megálltak egy kép erejéig néhány rajongónál, volt amikor autógrammot adtak és még beszélgettek is velük néhány szót. Én csak álltam ott a mobilommal a kezemben és vártam, hogy végre elinduljunk.
- Yoora, Yoora! Kérlek csinálj velem képet! Kérlek, kérlek! - kiabálta valaki a hátam mögül. Megfordultam és egy hosszú, barna hajú lánnyal találtam szembe magam, aki a telefonját és a kis füzetkéjét a képembe lóbálta. Már majdnem elsírta magát mikor észre vette, hogy észrevettem őt. Mosolyogva léptem oda hozzá és vettem el a telefonját. Láttam, hogy nagyon sikítani akar, de tartotta magát. Megcsináltuk azt a képet és még aláírást is adtam neki.
- Annyira köszönöm! Jézusom el sem hiszem, hogy ez velem történik! Yoora, annyira szép vagy! - visítozott és felfedezni véltem némi örömkönnyeket is
- Aranyos vagy, köszönöm! - mosolyogtam és odalépve megöleltem. Az már más tészta volt, hogy a lány háta mögött álló rajongók letépték a karomról a drága karórámat és a karkötőmet, de a lány visszaölelt. - Mi a neved? - kérdeztem kedvesen
- Lee Min Hee! Úr isten megkérdezted a nevem és beszélgetsz velem! - visítozott tovább, amin nevetnem kellett
- Voltál már a srácok koncertjén? - kérdeztem
- Sajnos nem. A szüleim nem kedvelik a srácokat, szerintük beképzelt piócák, akik elhiszik magukról, hogy van hangjuk. De szerintem meg irtó tehetségesek és Hoseok annyira helyes! - olvadozott és az említett felé nézett, aki épp egy rajongóval selfiezett - Persze a többiek is, de J-Hope a biasom és annyira szeretem és minden vágyam, hogy beszélgessek vele!
- Ezen segíthetünk szerintem! - mosolyogtam, majd kértem pár percet és oda léptem Hobi-hoz, aki kíváncsian nézett rám. Ránéztem a mellette álló visítozó rajongóra, majd elnézést kérve elrángattam onnan Minhee-hez.  - Hobi, Ő itt a legnagyobb rajongód Minhee, akinek minden vágya, hogy veled beszélgessen, képet csináljon, aláírd a füzetét és szerintem feleségül vedd! - soroltam vigyorogva. Szerintem, ha Minhee lehetett ennél is izgatottam, akkor most az. Kisebb sokkot kapva, meredten bámulta a vigyorgó Hoseok-ot.
- Szia Minhee! - vigyorgott Hope és kivette a lány kezéből telefonját. Hátat fordított neki és lőttek pár képet, aztán beszélgetni kezdtek. Fölös harmadikként érezve magam, odasétáltam Suga-hoz, aki épp egy rajongóval beszélgetett valamiről. Mikor a lány meglátott oltári visításba kezdett és majdnem el is ájult, ha a barátnője nem fogja meg.
- Én nem tudom, hogy hogy bírják ennyi szusszal? - ráztam a fejem nevetve és Suga vállára hajtottam a fejem
- Túl lelkesek és bármit megtennének, hogy találkozzanak velünk - mosolygott rám Suga. Nem akartam tovább zavarni a lánnyal való értelmetlen eszmecseréjéről, így visszatértem Hobi-hoz és Minhee-hez.
- El sem hiszem, hogy ott lehetek a Japán koncerteteken és a backstage-be is bemehetek hozzátok! - visítozott a lány. Kérdően néztem a mellettem álló srácra, aki csak vigyorogva nézett vissza rám.
- Honnan szereztél neki jegyet a koncertre? - értetlenkedtem - És hogyan fog oda eljutni? J-Hope, először gondolkodj mielőtt cselekszel!
- Nyugi már! - tette vállaimra kezét - Elterveztem mindent!
- Na had haljam! - tettem karba kezeim
- Mi most szépen elrepülünk Japánba, próbálunk, pihenünk, készülünk az estére, míg te itt maradsz Minhee-vel, ráveszed a szüleit, hogy eljöhessen veled és a 9:32-es járattal már jöttök is! - vázolta fel a tervét, amit tátott szájjal hallgattam végig
- Kizárt dolog, hogy én itthon maradjak Hoseok! Arra nem gondoltál, hogy Yoongi nem fog elengedni? És Jimin? Maradj itt te, ha annyira hozni akarod, de én biztos nem maradok! - mondtam és már mentem volna is el, de Hope megfogta a kezem
- Kérlek Yoora! Annyira megfogott valami abban a lányban és nem szeretném elszalasztani! - kérlelt - Mindig Jimin-nek, Kook-nak és Suga-nak jutottak a jó nők, de most végre fordult a kocka! Mellesleg téged is kedvel a lány és rádférne egy lánybarát!
Kis hezitálás után, hatalmasat sóhajtottam és bólintottam. Örömébe a nyakamba ugrott és körbe-körbe forgott velem. Erre Yoongi felkapta a fejét és hozzánk sétált.
- Minek örülünk ennyire? - értetlenkedett
- Hát, ami azt illeti te nem igen fogsz örülni J-Hope ötletének.. - húztam el szám
- Miről van szó? Milyen őrültséget találtál már ki? - fordult Hodeok felé
- Megismerkedett itt egy lánnyal általam és elhívta a koncertre. Viszont ahhoz, hogy eljusson oda nekem itt kéne maradni a lánnyal, elmenni hozzá, beszélni a szüleivel, utána már mennénk is utánatok. - vázoltam fel a helyzetet. Suga ezt mind pókerarccal hallgatta végig. Szóval egy cseppet sem tetszett neki az ötlet és látom rajta, hogy ha nem lennének itt a rajongók már nem csak J-Hope, de én sem élnék.
- Kérlek hyung, engedd meg! - könyörgött Hope
- Kizárt dolog! Azt hiszed vagyok olyan hülye, hogy engedem a barátnőmet egynismeretlen lánnyal utazgatni, aki nem mellesleg egy őrült rajongó? Hol az istenbe hagytad te az eszed Jung Hoseok?! - kezdett el csapkodni őrültek módjára
- Édesem, ne idegeskedj! - léptem elé - Talpraesett lány vagyok és tudok magamra vigyázni. És majd írok mindig SMS-t, hogy jól vagyok.
- Mi van, ha az a lány egy pszichopata és az őrült barátaival elrabolnak téged? - nézett rám kétségbeesetten
- Nézd ott van! - mutattam a várakozó lányra, aki amint meglátta, hogy nézzük elmosolyodott és vadul integetni kezdett. Kellemetlen vigyorral a fejünkön intettünk vissza neki, majd újra összedugtuk fejünket.
- Tegyük fel, hogy elengedlek.. - kezdte - Mi hasznom lesz nekem ebből?
- A hotelba megmutatom, ha megérkeztem! - suttogtam dögösen fülébe
- Rendben, mehetsz! - ment bele egyből és megcsókolt

Elég bátir húzás volt tőlem, hogy átmászva a kordonon, felkariltam Minhee-t és a rajongók közt kiverekedve magunkat elindultunk a lányhoz. Már vagy 15 perce sétáltunk, mikor megszólalt.
- Hogy engedett el velem Suga oppa? - nézett rám - Látszott rajta, hogy nem szívesen enged el velem. Biztos egy őrült rajongónak tart, aki elakar téged rabolni, ugye?
- Valóban annak gondolt mikor még nem látott, de aztán látta rajtad, hogy a légynek sem tudnál ártani.
- Szerinted utálni fog? - nézett rám kétségbeesetten - Ő a második kedvencem.
- Nem olyan ő, mint amilyennek néhány rajongó gondolja. Lehet néha bunkó, de amúgy ölni tudna azokért akiket szeret. - mosolyogtam
- Amúgy tényleg annyit alszik, mint mondják?
- Képzeld el, igen! - nevettem - Másodpercek alatt képes elaludni bárhol vagyunk. Valószínűleg most is mély álomban van és disznókkal álmodik!

Ilyenekről beszélgettünk, egészen addig míg meg nem érkeztünk hozzájuk. Reggel hat óra van, a nap még most kezd el éledezni, a gyerekek most kelnek felfelé a suliba. Mi pedig a lány szüleit próbáljuk meggyőzni, hogy elvigyem magammal Japánba. Amint megláttam a kétajtós szekrénynek megfelelő apját, a szívem megállt egy pillanatra. Nehéz dolgom lesz úgy érzem.