Brother [BTS Fanfiction]

05. rész

- Arra gondoltatok már, hogy mi lesz, ha minket egy lesifotós vagy egy riporter kiszúr? Mit fogtok mondani?

- Hát az igazat. Te és Alicia a húgaim vagytok és kész - rántott vállat Jimin

- Én oké, de Ali-ba bele fognak kötni. Nem ázsiai - pillantottam rá egy pillanatra, majd gyorsan vissza az útra, Jin-ék még mindig előttem hajtottak, így mentem utánuk.

- Elmondjuk az igazat és kész. Nem kell mindent túl reagálni. A menedzser hyunggal már amúgy is beszéltük ezt, hogy nyilvánosan is bejelentjük, hogy ne legyen belőle kavarodás - nyitotta ki eddig csukva tartott szemeit Suga. Ezek után mindenki csendben maradt. Alicia a telefonján hallgatta a zenét, Yoongi aludt tovább, Jimin a telefonját nyomkodta, én pedig az útra koncentráltam. Nem értettem, hogy Suga miért lett hirtelen ennyire ellenszenves. Reggel még tök jól elbeszélgettem vele, most meg úgy rám mordult, hogy még mindig csak lesek. Lehet csak álmos, mint mindig vagy nem tudom.

Az út kereken 30 perc volt. Az aréna háta mögött parkoltunk le, ahova a rajongók nem nagyon tudnak bejutni. Már távolról láttam, hogy mennyien jöttek el azzal a reménnyel, hogy szeretett oppájukkal találkozhatnak. Bár lehet találkoznak velük, de csak egy pillanatra és a fiúk nem néznek rájuk. Csak mennek előre, mintha nem lenne körülöttük senki. A rajongók nem tudtak minket nem észrevenni. Egy pillanatra a vér is megfagyott bennem, de valaki megfogta a kezem és húzni kezdett. Ugyan ez Alicia-val is megtörtént, de őt Namjoon húzza, engem pedig...Yoongi? Igen, engem valóban Suga kezdett el húzni. Mikor végre biztonságos terepre értünk elengedett és rám nézett.

- Ha lehet legközelebb embereld meg magad és ne fagyj le azért mert elkezdik sikítani, hogy kik vagytok. Ebből tényleg hatalmas botrány lesz most. Ugyan ez Alicia és Namjoon. Biztos, hogy össze fognak minket boronálni veletek! - ha lehetséges, akkor Suga belülről már felrobbant. Nagyon rosszul éreztem magam, hogy az idegességem miatt kellett visszafordulnia, hogy berángasson az arénába. Azt sem tudtam, hogy mit kellene mondanom. Kérjek bocsánatot Az most szerintem nem lenne elég. Szerencsére Jimin megmentett.

- Hyung ne stresszelj már rá ennyire - ölelt magához bátyám. Láthatta rajtam, hogy nagyon rosszul éreztem magam a történtek miatt. - Nyugi, a menedzser hyung majd megoldja és hamarosan be lesztek jelentve - mosolygott rám, majd megfogta a kezem és a színpad elé húzott és leültetett az első sorba. Nem sokkal később Alicia is leült mellém és rám nézett.

- Jól vagy? - kérdezte

- Gyűlölöm a tömeget - sóhajtottam

- Tudom, de most nem azért kaptál sokkot, ugye?

- Csak meghallottam ahogy kérdezgetik, hogy kik vagyunk és egy pillanatra lesokkoltam. Aztán jött Suga és behúzott - meséltem szomorú mosollyal az arcomon

- Ugyan ez volt velem is, csak engem Namjoon húzott be. De láttam, hogy téged Suga kicsit leszidott. Aztán Jimin odalépett.

- Igen, egy kicsit bunkó volt, de semmi komoly. Elkönyveltem annyinak, hogy álmos. Jimin meg odajött mert látta rajtam, hogy szarul érzem magam. Aztán idehúzott és mondta, hogy nézzem őket innen.

- Rap Monster is azt mondta, hogy menjek az első sorba mert biztos te is itt vagy. És lám tényleg! - vigyorodott el. Hirtelen felcsendült egy számomra ismeretlen szám. A színpadra pillantottam és a srácokat láttam, ahogy táncolni és énekelni kezdenek. Jimin kezdett, aztán Jungkook, Suga és így tovább. Nagyon tetszett a dal és a srácok mozgása is. Büszke voltam a bátyámra, hogy idáig eljutott és elérte álmait. Sosem gondoltam volna, hogy a bátyám egy híres banda tagja és azt sem, hogy ennyire tehetséges. A többiekre is büszke voltam, hisz ők is rettentően tehetségesek. Mind egytől egyig tehetséges. Ha kedvencet kellene választanom, nem tudnék. Mindegyikőjük másban tehetséges. Jungkook félénk, szégyenlős, de kiáll a barátaiért, emellett tehetségesen énekel. Szereti azt, amit csinál és sosem adná fel semmiért és senkiért. Táncolni is remekül tud. Rap Monster nem csak jó vezetője a srácoknak, de kibaszott jól rappel is. Mindent megtesz a srácokért. Kiáll a kisebbek mellet, mikor az idősebbek szívatják őket. Bár ahogy látom a tánctudásán van mit javítania, de ezek mellett egy csodálatos ember. Nos, Suga bár egy kicsit lusta, mogorva, szigorú és lobbanékony, de kitűnő rapper és a felsoroltak közül a színpadon egy sem igaz rá. Lehet néha a srácok kiverik nála a biztosítékot, de sosem tudna rájuk sokáig haragudni. Bár a kisebbek azt hiszik, hogy nem kapnak tőle elég figyelmet, Suga mindig is odafigyel rájuk. Aggódik értük és szereti őket.

- Hahó, itt vagy?! - szemem előtt egy kéz himbálózott. Ijedtemben ugrottam egyet, majd az előttem álló 7 személyre néztem. Máris végeztek volna? Jó sokáig belemélyedtem a gondolataimba.

- Mit is kérdeztél? - pillantottam testvéremre

- Yoora, biztos jól vagy? - értetlenkedett Jin - Jimin azt kérdezte, hogy hogy tetszett a zene?

- Ne haragudjatok csak elbambultam. Egyébként nagyon tetszett, nem hittem volna, hogy ennyire tehetségesek vagytok. Büszke vagyok rátok! - mosolyogtam és egyesével megöleltem őket. Mikor Yoongi-hoz értem kicsit haboztam, mert féltem, hogy haragszik rám. De meglepetésként ért a dolog, hogy Ő vont magához egy ölelésre.

- Ne haragudj, hogy úgy rád rivalltam nem rég. Nem is tudom, hogy miért háborodtam fel úgy - tekintetét a cipője orrára szegezte

- Semmi baj - mosolyogtam - Én is ideges lennék és félteném a hírnevem.

- Nem erről van szó..

- Suga gyere, még párszor el kell próbálnunk - húzta el V hyungját, ezzel magamra hagyva engem. Láttam, hogy Suga leszidta V-t, amiért elrángatta mikor beszélgettünk, de utána hátba veregette és megölelte. Ennyi nála a harag?

A színpadi próba lezajlott, így mehettünk haza. Az a töm érdeknyi rajongó még mindig itt volt és a testőrök próbálták őket visszafogni. Ha nem sietünk, úgy érzem ebből még baj lesz. Mióta megláttak minket a rajongók, mindenáron közelebb akarnak kerülni az oppájukhoz. Végig Jimin nyomába voltam, aki megfogta a kezem és biztatóan rám mosolygott. Egy pillanatra megnyugtatott, ám ami ezután következett cseppet sem volt bizalomgerjesztő. Az egyik testőr egy pillanatra nem figyelt oda és az egyik rajongó bejutott a parkolóba. Próbáltunk minél előbb eljutni az autókig, de hirtelen azt láttam, hogy valaki leteperi Jungkook-ot, aki teljesen tehetetlenül vergődik a lány alatt. J-Hope próbálja leszedni róla a lányt, de a lány erősebbnek bizonyult, így Hobit is maga alá gyűrte. Ekkor jöttem én a képbe. Elengedtem Jimin kezét és a két éves karatés tudásomat bevetve próbáltam leszedni a lányt a visító srácokról. Mindenki tehetetlenül állt ott, míg én cicaharcba keveredtem az őrült rajongóval, az összes testőr és rendőr a többi rajongót próbálta vissza fogni. Ennek az egésznek az vetett véget, hogy én akkorát bevertem a lánynak, hogy az egyik foga ki is repült. Erre a tömeg megállt a visítással, a lány pedig meglepődve nézett rám és fogta fájó pontját. Nesze neked 2 éves karate edzés.

- Ezért most meghalsz! - visította el magát a lány és elindult felém, ám ekkor valaki hátulról lefogta. Suga volt az. Fogta és egészen a kijáratig vonszolta az üvöltöző csajt, majd visszatért hozzánk és elém lépett.

- Jól vagy?

- Ma mindenki ezt fogja kérdezgetni? - nevettem el magam - Persze, jól vagyok, csak már nem tudtam nézni, hogy az az őrült rajongó szétszedi szegényeket.

- Hallod, te elmehetnél testőrnek! - lökte arrébb Suga-t Hoseon és megölelt - Én nem tudtam a kis csajt leszedni Kook-ról, te meg simán odaléptél és lerángattad. Mostantól, ha egy sasaeng megtámad neked szólok először!

- Szerintem, ha most híre megy a bunyómnak, senki nem jön a közeletekbe - nevettem

- Kook azt hiszem sokkot kapott - szólt Alicia, mire mindenki oda sietett hozzá. A srác meredten bámult maga elé és dünnyögött az orra alatt.

- Rám ugrott és olyan helyekre nyúlkált, ahova még anyukámnak sem engedtem. Ez örökre megmarad bennem. Hozzá ért a férfiasságomhoz. Hozzám ért egy lány. Értitek? - nézett fel ránk rémült tekintettel

- Jungkook nyugodj meg! - álltam meg előtte - Egyszer valaki úgy is megfogja fogni, szóval nem értem mit izélsz - nevettem, majd mikor Jimin tarkón vágott megkomolyodtam - Bocsánat. Menjünk haza és otthon beszélgetünk, oké? - néztem az előttem reszkető srácra. Csak egy bólintást kaptam, majd mindenki beszállt a kocsiba és indultunk. Kook minden áron velem akart jönni, így a felállás a következő volt. Jin, Namjoon, Hobi, V és Alicia a furgonba mentek, Jimin, Yoongi, Kook és én meg a kocsimmal. Yoongi már csak azért is mert aludni akart egyet, Jimin navigált, Kook meg még mindig mély depresszióba van.