Kóma ➡️ Baekyeol AU

2.fejezet

Chanyeol 

Korábban végeztem az egyetemen, így gondoltam ma csinálok valami vacsorát, hogy ne megint rendelt kaját együnk. Hazafele beugrottam a boltba is, hogy néhány zöldséget vegyek, amit majd a levesbe teszek. Baekhyun kedvencét főzöm, mert tudom, nem igazán viseli jól a vizsgaidőszakot és ilyenkor mindig kicsit nyűgös. Ezért próbálom őt kicsit jobb kedvre deríteni, mert egyrészt átérzem a helyzetét, másrészt pedig, ha ő vidám én is az vagyok.

Szatyrokkal a kezemben caplattam haza és alig vártam, hogy végre megérkezzek és letehessem őket. Iszonyatosan fáradt voltam, az egyetem és a munka teljesen lemerített, de mivel elhatároztam magam most már megcsinálom. Kettőnk közül inkább én csináltam az effajta dolgokat, de nem bántam, mert szerettem csinálni. Baekhyun-t is gyakran hecceltem ezzel, de tudta, hogy csak szórakozom vele, szóval nem haragudott meg rám. Persze ez nem azt jelentette, hogy lusta lenne és nem csinál semmit, csak néha kicsit bakizott, amin ő bosszankodott viszont én jót derültem. Végül is a lényeg az volt, hogy ő megpróbálta és segített amit tudott, ami aranyos volt tőle.

Belépek a lakásba és a konyha felé sietek, hogy végre letehessem a szatyrokat. Pár perc múlva már átöltözve indulok vissza és előkészítek mindent a leveshez. Megmosom a zöldségeket és szeletelni kezdem őket, amikor kulcsok zörgését hallom kintről. Baekhyun. Hatalmas mosoly kúszik az arcomra és alig várom, hogy beljebb lépjen és lássam végre. Fáradtságom azonnal eltűnik, szinte felélénkülök arra a gondolatra, hogy hazaért. Aztán eszembe jut, hogy a bejárati ajtót nyitva hagytam szóval kikiabálok a konyhából neki.

- Gyere, nyitva van.

Hallom, ahogy az előszobában szöszmötöl és pár pillanat múlva megérkezik mellém a konyhába. A szívem hatalmas dübörgésbe kezd és megdöbbenek azon, hogy Baek ezt meg sem hallja. A vér eszeveszett módon száguld a testemben én pedig mély levegőt véve próbálom úgy szeletelni tovább a zöldségeket, hogy lehetőleg ne vágjam le egyetlen ujjpercemet se. 

Megérzem, ahogy mögém lép és a vállam mögül próbál vizsgálódni, mit csinálok. A mellkasa szorosan simul a hátamhoz, lehelete cirógatja a nyakhajlatom. Esküszöm a gyomrom akkorára szorult össze, mint egy kupak, a szívem pedig egyszerűen nem akar lassítani, képes lenne utat törni egyenesen ki a mellkasomból. Miért van rám mindig ilyen hatással? Basszus Byun Baekhyun!

Lassan felé fordítom fejem és szemébe nézve mosolygok le rá. Szemei ugyanolyan gyönyörűen csillognak, mint mindig és nagyon nehezen tudom megállni, hogy ne csókoljam meg most azonnal. Pár percig így szemezünk, de amikor már úgy érzem ez kezd egyre furább lenni egy kínos köhintéssel visszafordulok a zöldségek felé. Szép volt Chanyeol! Nagyobb balfasz nem is lehetnél... Gondoltam megtöröm a csendet, hogy egy kicsit csillapítsak magamon és a kellemetlen szituáción is, így jöhetett a sablon kérdések legjobbja. Végül is most már mindegy nem?

- Milyen napod volt? - kérdezem. Annyira izgalomban voltam Baek közelségétől, hogy azt sem vettem észre, közben a mosogatóhoz lépett és inni kezdett.

- Őszintén? Épp, hogy elkezdődött a vizsgaidőszak, de már most elegem van belőle. -  panaszkodik. Gondoltam megnyugtatom, nálam sem rózsásabb a helyzet szóval helyeselésbe kezdek.

- Ismerős. Jongin-nal már azt sem tudjuk, hol áll a fejünk. Pedig azt terveztük, hogy elmegyünk valahova, de így esélytelen. - mesélem enyhe mosollyal az arcomon. Azonban ebben a pillanatban rémülten fordulok Baekhyun felé, és csak annyit veszek észre, az üvegpohár, amiből az előbb ivott most hatalmas csörömpöléssel tört szanaszét a padlón.