Kóma ➡️ Baekyeol AU

4.fejezet

Chanyeol 

Másnap hajnalban ébredek, még mindig Baekhyun ágya mellett, azonban egy pokróccal a vállamon. Biztos a nővérke hozta be, amelyik a folyosón is betakart tegnap este. Felemelem fejemet és hatalmasokat pislogva nézek körül a szobában. A mellettünk lévő éjjeli szekrényen egy kancsó víz és két pohár pihen, amit nagy valószínűséggel a nővérke hozott be amikor betakart engem az éjjel. Felkelek és elengedem Baek kezét, amit ezek szerint egész éjjel szorongattam, és az ablakhoz lépve elhúzom a halvány zöld függönyt. Kinézve az ablakon azonban csak a hajnali sötétség fogad. Mennyi lehet az idő? A falon lévő órára nézek. 4:25. Még egy ideig sétálgatok a szobában, mert tudom, hogy visszaaludni úgysem tudok majd, de ebbe a járkálásba pedig csak beleőrülök. Kilépek a szobából és a közeli nővérpulthoz sétálok, ahol a tegnap megismert kedves nővérke arca fogad. Szemei karikásak és már szinte alig van benne élet mégis úgy mosolyog rám megállás nélkül mintha most kelt volna föl. Vajon mennyi ideje dolgozhat egy huzamban?

- Jó reggelt fiatalember! - köszönt kedvesen.

-Jó reggelt! - köszöntöm én is. Narinak hívják... Legalább is a névtábláján ez áll.

- Segíthetek valamiben? - kérdezi még mindig ugyan azzal a fáradt mosollyal.

- Igen. Meg tudná nekem mondani merre találok egy kávéautomatát? - kérdezem, mert most ölni tudnék egy kávéért, még ha az egy automatás kávé is.

- Persze, de szerintem jobban jár, ha a kantinba megy. Ott sokkal jobb kávét talál. Ha végigmegy ezen a folyosón és befordul balra találni fog egy hatalmas lengőajtót. Azon belép, és nagy valószínűséggel most épp váltás van... - néz gondolkodva a csuklóján lévő órájára. - de, ha vár még pár percet biztosan talál ott valakit, aki kiszolgálja majd magát.

- Igazán köszönöm...- nézek rá névtáblájára.- Nari.

- Nincs mit...

- Chanyeol. - fejezem be mondatát.

- Chanyeol. - mosolyog rám.

Nagy léptekkel indulok a kantin helysége felé, és eddig fel sem merült bennem, hogy egy szál pénz sincs nálam. A vékony kabátom zsebébe nyúlok, mert eszembe jut, hogy tegnap a boltból jövet csak zsebre vágtam a visszajárót. Kiveszem a pénzt a zsebemből és a kantinba lépve a pult felé veszem az irányt. 

Egy idősödő néni áll a pult mögött és felnézve reggeli újságjából rám pillant. Elmosolyodva egy vidám 'Jó reggelt!'-el köszönt én pedig viszonzom kedves mosolyát. Miután kifizetem a kávém, a pohárral a kezemben sétálok vissza a kórterembe és ülök vissza a fotelba Baekhyun ágya mellé. 

Még mindig olyan békésen fekszik, mint tegnap és szuszogásának édes hangját a gépek pittyegése sem tudja elnyomni. Végig simítok kézfején és hatalmasat sóhajtva nézek ki az ablakon. Hamarosan mennem kell. Be kell mennem dolgozni, különben kirúg a főnök és annak nem lenne jó vége. Ismét felnézek a falon lévő órára. 4:45. Ha időben be akarok érni, muszáj hamarosan elindulnom, ha még haza is akarok menni előtte. Habár most semmi erőm és lélekjelenlétem nincs bemenni dolgozni, kénytelen vagyok. Viszont ennél csak a hazamenetel lesz nehezebb. Végül feltápászkodok a helyemről majd Baekhyun fölé hajolva apró puszit nyomok bekötözött homlokára.

- Nem akarlak itt hagyni, de muszáj. Most el kell mennem, de visszajövök délután hozzád. Addig Nari vigyáz rád, rendben? - ujjaim hegyével végigsimítok arcélén, majd hatalmas fájdalommal ugyan, de elhagyom a kórtermet. Közelebb lépek a nővérpulthoz és leszólítva Nari-t egy cetlit és egy tollat kérve felírom számomat, majd a kezébe nyomom.

- Kérhetek egy szívességet Nari?

- Persze. - mosolyog rám.

- Ha bármi van Baekhyun-nal kapcsolatban, felhívna engem? A számom a cetlin van, a nevemmel együtt, tegye el kérem!

- Mindenképpen Chanyeol. - nyugtat meg. - Rám számíthat!

- Köszönöm Nari! - mosolygok rá, majd a kijárat felé veszem az irányt. Kilépve az ajtón megcsap a hajnali hűvös levegő, és kicsit össze is kell húznom magamon a kabátot, hogy ne fázzak.

Közös lakásunkba lépve, elszorul a torkom. Minden úgy van ahogy tegnap hagytuk. A felszeletelt zöldségek a konyhapulton fekszenek, az összetört pohár darabjai a padlón hevernek szanaszét. Ez is miattam van. Eltakarítom a zöldségeket - hiszen használni már úgysem tudom őket - és a kukába dobom az összeset. Előveszem a seprűt és elkezdem összetakarítani a szilánkokat, amikor eszembe jutnak az előző este képei. Ahogy itt állunk a konyha közepén, Baek kétségbeesett arca, a bántó szavak, amiket egymáshoz intéztünk. Aztán eszembe jut a baleset és akaratlanul is könnyezni kezdek. Lenézek a padlón heverő szilánkokra, de már csak homályos képet látok magam előtt, lábaim megadják magukat, én pedig rázkódó vállal zokogok a konyhakőre zuhanva.

Végül minden erőmet összeszedve feltápászkodok a padlóról és összetakarítom a szerencsétlenül járt pohár darabkáit. Ezután a szobámba lépve összekészítem a ruhám és zuhanyozni megyek. A testemet még a forró víz sem tudja megnyugtatni, olyan mintha ezer darabra akarnék szétesni. Csak állok a zuhany alatt és a fejemet próbálom kiüríteni, de egyszerűen képtelen vagyok rá. Borzalmas így, Baek nélkül.

Csak nagy nehézségek árán vagyok képes megmosakodni majd felöltözni a kikészített ruháimba. Magamhoz veszem a szükséges holmim és kabátomat felhúzva zárom be magam után a lakás ajtaját. Nem gondoltam, hogy ennyire nehéz lesz majd hazajönnöm...

A munkanap teljesen kiesik az emlékezetemből, csak annyi dereng, hogy kedvesen mosolyogva járkálok a vendégek között és próbálok nem kiakadni minden másodpercben. Szerencsére a többiek nem vettek észre semmit az egészből - vagyis abból, hogy élőhalott módjára vonszolom magam a tálcával a kezemben - kivéve persze Kyungsoo-t, aki mindig mindent észrevesz.

- Valami baj van Chanyeol? - kérdezi apró mosollyal az arcán.

- Nem, nem semmi Soo, csak egy kicsit fáradtabb vagyok az eddiginél, ennyi az egész.- próbálok vigyort erőltetni arcomra és úgy tűnik beveszi. Nem akarok hazudni neki, de muszáj.

- Biztos? Csak nem vizsgaidőszak?

- De. Elég gáz...-válaszolom számat elhúzva és ezzel le is zárjuk a beszélgetést. Szerencse. Nem akarom, hogy mindenki elkezdjen itt aggodalmaskodni, az kéne még...

És az elkövetkezendő pár nap is így telik el. Suli, munka, kórház, suli, munka, kórház...