Eleonóra

2.

A város egyik jó nevű gimnáziumába került, oda, ahová édesapám is járt annak idején. Igaz, a jegyeim kicsit gyengék voltak, de apa elintézte az igazgató úrral, hogy felvegyenek. Aztán persze szigorúan rám parancsolt:

- Eleonóra, jól viseld magad az iskolában! Ne hozz rám szégyent! Én szín ötös tanuló voltam - mondta egy pár nappal iskolakezdés előtt. 

- Persze, apa - válaszoltam automatikusan, bár tisztában voltam vele, hogy én nem leszek kitűnő tanuló. Én nem voltam olyan lángész, mint apa. A reál tantárgyakkal meggyűlt a bajom. Ki nem állhattam a matekot, a fizikát és a kémiát. Tele voltak számokkal és számolással. A számolás viszont nem volt az erősségem. De nem akartam apával ellenkezni, vagy felvilágosítani arról, hogy én nem vagyok olyan agytröszt, mint ő, így ráhagytam. 

- Szeretném, ha egy nap te vennéd át a kiadót - folytatta. - Úgyhogy tanulj szorgalmasan, hogy fel tudjanak venni az egyetemre. 

Na, persze, pont azon fog járni az agyam, hogy egyetemre menjek, mikor tanulni már így is utáltam. Én kapcsolatra vágytam, valaki olyanra, aki szeret és törődik velem. Természetesen apának erről sem kellett tudnia. Sanyiról sem tudott, és nekem ez így tökéletes volt. 

Izgatottan készültem az évnyitóra. Szilvi barátnőm is ugyanabba a gimibe jelentkezett, és őt fel is vették bármiféle protekció nélkül. Szilvi az én ellentétem volt, azért jöttünk ki olyan jól egymással. Alacsony, barna, kleopátrás haja volt és kicsit telt volt az alakja. Általános iskolában kitűnő tanuló volt. Ő irigyelt engem, én irigyeltem ő. Irigyelte, hogy gazdagok voltunk, hogy bármit megvehettem magamnak, hogy fényűző nagy házban éltünk, mindig volt étel az asztalunkon, hogy jártam már külföldön nyaralni stb. Én pedig irigyeltem, mert nagyon okos volt, nem okozott gondot neki a tanulás és bár az anyja egyedül nevelte őt és a húgát, jó kapcsolatot ápolt édesanyjával, az keményen dolgozott értük, és nem ivott, valamint nem volt depressziós, mint az én anyám. 

- Szólj, ha látsz valami jó pasit - súgta oda nekem, amikor beléptünk az iskola kapuján. Bólintottam. 

A tantermünkbe érve kicsit csalódott voltam, mert volt négy fiú osztálytársam, a többi lány volt. A fiúk is pattanásos, gyerekképű kölykök. Elhúztam a számat. Na, innen sem fogok magamnak senkit választani. Idétlenül vihogtak és vörös volt a fejük a sok lány láttán. Szét kell majd néznem a folyosókon. 

Nem kellett sokáig keresgélnem, hamar megpillantottam a negyedikes Gábort. Magas, vállas fiú volt, barna, rövid hajjal és nagy barna szemekkel. A nevét úgy tudtam meg, hogy hallottam, amikor az osztálytársai így szólították. Eldöntöttem, hogy megszerzem magamnak. Szünetekben igyekeztem a közelébe kerülni és felvenni vele a szemkontaktust. Sikerült is. Gábor észrevett és úgy láttam, tetszem neki. Egy ideig csak szemezgettünk egymással, vagy egymásra mosolyogtunk. Vártam, hogy ő tegye meg az első lépést, és nagyon bíztam benne, hogy talál rá módot, hogy valahogy megszólítson. Nem akartam megint én kezdeményezni, mint Sanyi estében. Persze, egy kicsit rá kellett segítenem. Az egyik tanítást követően úgy időzítettem, hogy Gáborékkal egyszerre érjünk le az aula kijárati ajtajához, ahol úgy intéztem, hogy minden kiessen a kezemből, mintha Gábor nekem jött volna. Gábor zavartan elnézést kért és segített a cuccomat összeszedni, miközben a kezünk összeért. Egymásra mosolyogtunk, és innen már sínen volt a dolog. Együtt indultunk velük haza felé, és útközben beszélgettünk. Másnap reggel az iskola kapuja előtt várt rám, aztán már a telefonszámomat is elkérte. Az első randi időpontja hamar eljött, meghívott hétvégén diszkóba. Ez egy kicsit rizikós volt, mert apáék még soha nem engedtek el szórakozni, úgyhogy meg kellett apát puhítanom. 

- Apa, a gimis barátaim hétvégén szórakozni mennek, és én is szeretnék velük tartani. Elmehetek? - kérdeztem őt szerda este, amikor éppen egy cikket írt. El volt mélyülve a munkájába. Általában ilyenkor csak fél füllel szokott figyelni. Átöleltem a nyakát és megpusziltam az arcát. Ez is hatásos szokott lenni.