Eleonóra

14.

A nyarat Edmonddal és a lányokkal töltöttem. Voltunk a Balatonon nyaralni, ami nagyon jóra sikeredett, és amikor haza jöttünk, Edmond akkor vetette fel, hogy mi lenne, ha hozzá költöznék. Repestem az örömtől és igent mondtam, majd azonnal hozzá cuccoltam. A szüleim persze először nem örültek, hisz így anya egyedül maradt, és apa sem láthatott annyit, mint előtte, de engem nem érdekelt, mert én teljes mértékben boldog voltam Edmonddal. Apáék nem tudtak mit tenni, tisztában voltak azzal, hogy úgyis a saját fejem után megyek, így beletörődtek a megváltoztathatatlanba. A helyzetet úgy oldották meg, hogy felvettek anyához állandóra egy szakácsnőt és egy takarítónőt is, akik ellátták anyát és odafigyeltek rá. 

A főiskolát ősszel megkezdtem, bár semmi kedvem nem volt hozzá először. Nem akartam tanulni, hanem minden percben Edmonddal akartam lenni, de hét közben ő is sokat dolgozott, nem volt otthon, én meg csak vágyakoztam utána és unatkoztam, így a suli annyira nem is volt rémes. Apa támogatta a főiskolai tanulmányaimat, ezért arra nem volt gondom. A sulit hamar megszerettem, mert rájöttem, érdekel az újságírás és egy idő után teljesen belevettem magam a tanulásba. Szerelemi életem buborékfelhőjén repedezni kezdett a máz... A főiskolán sok barátot szereztem, akikkel gyakran eljártam iskola után vagy a könyvtárba, vagy valahová enni, vagy meginni valamit, ezért volt, hogy későn értem haza. Edmond eleinte csak megjegyezte, hogy kevés időt töltünk együtt és kifaggatott, merre jártam, mit csináltam. Hamarosan viszont durva jeleneteket rendezett és féltékenykedni kezdett.

- Biztos, hogy valami fiú van a dologban - kiabálta az egyik ilyen estén, amikor későn mentem haza. Amikor nem reagáltam elég gyorsan, megragadta a karomat és magához rántott. Szorítása fájdalommal töltött el. Hiába próbáltam magamat kirántani, ujjai nem engedtek, csak még jobban belemélyedtek bőrömbe.

- Edmond, ez fáj! - kiáltottam fel eltorzul arccal, de ez sem hatotta meg.

- Kivel voltál? Hol voltál? Mit csináltál? - ordította vörös arccal. - Kivel csalsz? 

- Senkivel sem csallak! A barátaimmal voltunk könyvtárban anyagot gyűjteni - válaszoltam fojtott hangon, közel járva a síráshoz. Viselkedése teljesen megijesztett, mert soha azelőtt nem láttam még ilyennek. Szeme hideg volt, arca kő merev, testtartása feszült, ugrásra készen. 

- Hazudsz! Nincs olyan könyvtár, ami ilyen sokáig lenne nyitva! - sziszegte, majd gúnyosan felnevetett. - Hülyének nézel? Attól még, hogy idősebb vagyok tőled, nem vagyok hülye.

- Nem nézlek hülyének, Edmond! Szeretlek! - mondtam elcsukló hangon és szememből kibuggyantak az első könnyek, mert még mindig szorított. 

- Nagyon ajánlom neked! Ne merészelj hülyének nézni! - mondta erőltetett nyugalommal, fogát csikorgatva. - Úgy merj megcsalni, hogy megöllek! Megértetted, Nóri?! 

Hevesen bólogattam, hogy megértettem, erre elengedte a karomat, és lökött egyet rajtam. A falnak estem. 

- Azt hiszed, nem tudom, hogy nem én voltam az első pasi az életedben? - kezdte újra megvető hangon. - Olyan profin dugsz és szopsz, hogy tudom, ezt nem tőlem tanultad! Hányan basztak meg, Nóri?! Hány férfire kell féltékenynek lennem? 

Mivel nem válaszoltam, öles léptekkel odajött, két karomnál fogva megragadott és felhúzott magához, hogy a szemébe nézzek. Megvetés, düh, féltékenység és - talán - szerelem kavarogtak sötét szemeiben. Szája keskeny csíkká húzódott, és biztos voltam benne, hogy fogait erősen egymásnak szorítja dühében. 

- Ha valakinek szét mered tenni a lábadat rajtam kívül....! - fenyegetőzött, majd hirtelen durván a szájához rántott és keményen megcsókolt. Amikor szám erőszakos nyomulásának következtében szétnyílt, szinte dühösen lenyomta a torkomon a nyelvét és úgy szorított magához, hogy azt hittem, mentem megfulladok. Pár perc alatt fújtatása zihálássá változott és cibálni kezdte a ruháimat. Rálökött a pamlagra, lehúzta a sliccét, szétfeszítette a combomat és belém hatolt. Egy - két durva lökés után lecsillapodott, érintése gyengéddé vált és csókokkal halmozott el. Gyűlöltem és szerettem. El kellett volna löknöm, harcolnom kellett volna, de a bénító félelem eltűnt és az ő szenvedélye átragadt rám is. Combommal összekulcsoltam derekát és úgy emeltem csípőmet, hogy mélyebben hatolhasson belém.