Eleonóra

15.

Edmonddal egy mókuskerékben találtam magamat: eszelős féltékenykedés, majd nagy kibékülés virággal, ajándékkal, esküdözéssel. Négy évig éltem ebben a se veled, se nélküled kapcsolatban. Még Lillával, az ex-feleségével is beszélgettem erről egyszer, amikor ő jött el a gyerekekért, mert Edmondnak közbe jött egy munka és ő nem tudta haza vinni őket. Lilla azonnal látta rajtam, hogy sok minden nincs rendben köztem és Edmond között. 

- Féltékeny rád, igaz? - kérdezte, amíg a gyerekek a játékaikat szedték össze. A nappaliban ültünk a kanapén addig. 

Riadtan néztem rá, mert megijesztett a kérdése és az, hogy ennyire látszik rajtam, hogy nem vagyok boldog. Nem tudtam először, mit válaszolni, mert nem voltam biztos abban, hogy éppen vele akarok-e erről elbeszélgetni, de hangjában semmi szemrehányás, semmi bántás és csúfolódás nem volt. Láttam rajta, hogy együtt érez velem, hogy pontosan tudja, mi zajlik itthon, ezért megnyíltam előtte.

- Igen - sóhajtottam bánatosan.

- Bántott? - kérdezte gyengéden.

Erre nem feleltem, csak bólintottam, majd felhúztam a pulcsim ujját és megmutattam a karomon éktelenkedő ujjnyomokat. A látvány nem lepte meg.

- Én pontosan ezért hagytam el őt - közölte teljes nyugalommal. - Viharos szerelem volt a miénk, gyors házasságkötés, aztán a kijózanodás. Sehová nem mehettem, minden lépésemről el kellett számolnom, majd a gyanúsítgatás, hogy csalom, aztán az első pofon.... Hamarabb el kellett volna válnom tőle, de a lányok miatt nem akartam, mert velük szoros volt a kapcsolata és őket nagyon szerette. Nem akartam, hogy a lányok az apjuk nélkül nőjenek fel... 

- Mikor költöztél el tőle? - kérdeztem kíváncsian.

- Akkor, amikor már olyan pofonokat kaptam tőle, hogy vérzett az orrom... Egyszer csak megelégeltem, hogy én vagyok a bokszzsákja, összecsomagoltam, majd fogtam a lányokat és elköltöztünk a szüleimhez. 

Az a tény, hogy Edmond ilyen mértékben bántalmazta a feleségét, gyermekei anyját, rémülettel töltött el. Engem még nem hagyott így helyben, de féltem tőle, hogy eljön az az idő, amikor talán eszméletlenre ver, vagy halálra ver, vagy ki tudja. Eleinte még hittem abban, hogy a szerelmünk erősebb, és idővel Edmond viselkedése változni fog, de csüggedten hallgattam Lilla szavait és szembe kellett néznem azzal a ténnyel, hogy Edmond nem fog megváltozni. 

- Utánad ment? 

- Igen, egyszer eljött cirkuszolni, de édesapám megfenyegette, hogy ha továbbra is zaklat minket, a rendőrséghez fordulnunk. A szüleim nógattak, hogy a helyi orvossal vetessek látleletet, de nem tettem... Talán kellett volna.... Mindenesetre, Edmond látta, hogy apa komolyan mondja, amit mond, és a fenyegetést abbahagyta, de próbált még párszor négyszemközt beszélni velem és meggyőzni, hogy költözzek vissza hozzá a gyerekekkel, mert majd minden másként lesz. Nem hittem neki... azok után, ahogy több éves házasság után bánt velem, már nem ... 

- Hogy tudtatok négyszemközt beszélni? - faggattam Lillát, mert tudni akartam, mire számítsak Edmondnál, ha én is megteszem ezt a lépést.

- Megvárt a munkahelyem előtt, amikor végeztem, vagy az óvoda előtt várt ránk... 

- Féltél tőle? 

- Először igen, de mivel nem volt erőszakos, aztán már nem. 

Lilla felállt, készen arra, hogy induljanak a gyerekekkel. 

- Nóri - mondta és mélyen a szemembe nézett. - Én első perctől tudtam, hogy Edmond veled sem fog másként bánni, mint velem, de imádkoztam, hogy ne nekem legyen igazam, mert te egy nagyon aranyos, rendes nő vagy. A lányokkal nagyon jól bánsz és szereted őket, és nekem ez elég, hogy a szívembe zárjalak. A lányok mindig csak jókat mondanak rólad, amikor haza jönnek és szeretnek téged. Nem akarok a kapcsolatotokba beleszólni, mert már nincs jogom hozzá... - itt elakadt, látszott, hogy a megfelelő szavakat keresi, - de te még fiatal vagy, előtted az élet. Nem érdemled meg, hogy valaki, akit szeretsz, így bánjon veled! 

Magához ölelt, ami nagyon jól esett és könnyeket csalt a szemembe, majd elbúcsúztunk és elmentek. Egyedül maradtam a gondolataimmal. 

Sokáig emésztettem magam, hogy mit tegyek, de éreztem, hogy már nem szeretem Edmondot. A szexet sem élveztem vele, csak őmiatta mentem bele, mert - amikor egyszer megtagadtam tőle - nagyon kiakadt és megvádolt, hogy csalom valakivel. Nem akartam konfliktust, ezért, amikor ő akarta, hagytam, hadd tegye a dolgát és még rá is játszottam, hogy hamarabb vége legyen. Az érzés, hogy megszabaduljak ebből a nyomasztó kapcsolatból minden egyes nappal erősödött bennem. A végső lökést egy teljesen váratlan fordulat adta meg. 

Edmond a telefonját mindig magával vitte, bárhová is ment, ám az egyik napon véletlenül, a nagy rohanásban otthon felejtette. Én sem vettem volna észre a konyhapulton, ha nem csöngött volna ki. Odamentem, hogy felvegyem, amikor a kijelzőn egy női nevet láttam: Cintia. Meglepett, de nem gondoltam semmi különösre, míg fel nem vettem. Egy szót sem tudtam szólni, mert egy női hang, valószínűleg Cinitáé, már bele is szólt.

- Edmond, szerelemem, ma sajnos nem tudunk találkozni, mert közbe jött valami. Nem baj? 

Cintia hangja szerelmesen búgó volt. Meredten álltam a konyhában és se köpni, se nyelni nem tudtam. 

- Halló! Edmond! Mi a baj? Haragszol, azért nem szólsz egy szót sem? 

Meggondolatlanul kinyomtam a telefont és rádobtam a pultra, mintha valami koszos, mocskos dolog ért volna hozzám, majd felkaptam a táskámat és kiszaladtam a lakásból. Fogalmam sem volt, hová vagy merre megyek, csak mentem előre, mindegy hová és közben folytak a könnyeim. Nem akartam, nem tudtam elhinni, hogy csalt! Ő, aki mindig mindent leellenőrzött nálam, hogy nem csalom-e; ő, aki állandóan gyanakodott, gyanúsítgatott, veszekedett velem! Nem hiába tartja a mondás magát, hogy mindenki magából indul ki! Mennyi energiát fektettem abba, hogy elmúljon a féltékenykedése és bízzon bennem, még a barátaimmal sem találkoztam, még Szilvi barátnőm esküvőjére sem mentem el, csak azért, hogy Edmond ne hisztizzen, ne cirkuszoljon, ne féltékenykedjen! Mindenkit likvidáltam az életemből és csak Edmondnak szenteltem magamat....miközben ő - ki tudja, hány nővel - félrekufircolt.... 

Később lerogytam egy padra és felhívtam Noémit. Elmondtam neki, hogy milyen helyzet állt elő és szeretném, ha segítene összepakolni és haza menni. Azt mondta, hogy mondjam el apának is, és őt is kérjem meg, hogy segítsen. Ez nehéz volt számomra, mert pont azt nem akartam, hogy a szüleim megtudják, hogy milyen nehéz helyzetbe kerültem ismét, és - igen - apának volt igaza... Ám, más választásom nem volt, így felhívtam apát és nagy vonalakban vázoltam a helyzetemet. Csak annyit kérdezett, hogy mióta tart ez az egész és Noémi tud-e róla, aztán meghagyta, hogy várjam meg, ahol vagyok, értem jön. Fél óra sem telt el, felvettek a kocsijukba. Edmond lakásán Noémi segített összepakolni és haza vittek anyához, mert én azt kértem, hogy oda vigyenek. Apa meghagyta, hogy ha Edmond zaklatna, azonnal szóljak neki és ő intézkedik. Anya közben újra szanatóriumba került, mert romlott az állapota, így a nagy házban egyedül voltam. 

Edmond többször próbált este hívni, de egyszer sem vettem fel. Éjjel alig mertem aludni, mert attól rettegtem, hogy rám töri az ajtót és felpofoz, de semmi ilyen nem történt. Két napig nem mentem be a fősulira, hogy egy kicsit rendbe szedjem magamat. Aztán harmad nap, amikor végeztem, Edmond az iskola előtt várt rám. Teljesen pánikba estem, amikor megláttam, és tárcsáztam apa számát, de ő nem vette fel. Hiába próbáltam Noémit is hívni, ő sem reagált. Még a hideg is kilelt és izzadni kezdett a tenyerem. Edmond virágcsokorral jött elém és arról faggatott, hogy miért hagytam el. Amikor megmondtam neki, hogy felhívta egy Cintia nevű nő, aki a szerelmének nevezte, akkor láthatóan elsápadt. Megpróbálta a dolgot úgy kimagyarázni, hogy az a nő teljesen rá van kattanva és nem hagyja őt békén, pedig már megmondta neki, hogy szálljon le róla, ám szavai nem győztek meg. A nő egyáltalán nem tűnt eszelősnek a telefonban, sőt, inkább pontosan olyan volt, mint én a kapcsolatunk elején... Közben apa visszahívott és hallotta Edmond hangját is, így tudta, miről van szó, és értem jött. Edmondot jól kiosztotta, amikor odajött hozzánk és megfenyegette, hogy ha nem hagy békén, beperli zaklatásért és a legjobb ügyvédeket fogja felbérelni. Edmondnak nem volt esélye apa ellen...ezt mindketten nagyon jól tudták. 

Edmond kilépett az életemből és én újra magányos maradtam...Az áhított szerelem nem akart rám találni, de még mindig kapaszkodtam abba, hogy megtalálom azt a férfit, aki igazán szeret engem...