Eleonóra

9.

A szüleim végül elváltak. Apa nyújtotta be a válópert. Összepakolt, és elköltözött az új barátnőjéhez, Noémihez, aki az egyik újságírója volt a lapnál. A házat meghagyta nekünk, és továbbra is támogatott bennünket, de azt mondta, ő nem tud tovább anyával és az itallal együtt élni. Mivel anya képtelen volt megválni az alkoholtól és nem apát választotta, számára ez azt jelentette, hogy anya már nem szereti. Anya teljesen szétesett, és reggeltől estig a hálószobájában feküdt és ivott. Napokig nem kelt fel, nem jött elő. Apa minden nap felhívott, hogy mi van velem és anyával. Én elpanaszoltam neki anya állapotát, ezért megkérdezte, hogy akarom-e, hogy néha ő vagy Noémi a segítségemre legyenek. Elfogadtam, bár apa nőjének nem örültem, azonban - legnagyobb sajnálatomra - kellemesen csalódtam benne. Apától olyan tíz évvel volt fiatalabb, sudár volt, gyönyörű, hosszú barna hajjal és szemekkel. Divatosan öltözködött, ápolt, szép nő volt. A viselkedése nagyon barátságos és megértő. Azonnal megkedveltem, pedig eltökéltem, hogy utálni fogom. 

- Nagyon sajnálom, hogy anyukád nincs jól - mondta együtt érzően, és látszott, hogy tényleg úgy is gondolja. Bevásárolni voltunk az egyik hipermarketben iskola után. - Nálunk vacsorázol? Ervin biztos nagyon örülne neki.

A fejemet ráztam és sóhajtottam.

- Inkább most nem. Nem akarom anyut egyedül hagyni. De köszi. Majd máskor. 

- Rendben van- bólintott. Aztán még hozzátette: - Nóri!

- Igen? - néztem rá kérdőn.

- Örülök, hogy ...hogy nem utálsz - mosolygott zavartan.

- Miért? Kellene? - kérdeztem ártatlanul. Nagyon jól tudtam, mire gondol, de azt akartam, hogy ő mondja ki.

- Hát hogy...Ervin...vagyis apukád és én együtt vagyunk, anyukád meg annyira ...annyira - kereste a megfelelő szót. - Szóval, hogy annyira nincs jól. 

- Ez nem a te hibád - válaszoltam. - Ez az ő hibájuk. 

Válaszom meglepte. 

- Én is szégyellem, hogy anyu annyit iszik és nem képes normális lenni, nem képes másként megoldani a problémáit - mondtam kelletlenül. - Apa meg....

- Igen? - nézett rám kíváncsian.

- Á, hagyjuk - legyintettem. - Remélem, melletted kitart.

- Én is - válaszolta bizonytalanul. 

Noémi még hazavitt és a konyhában is segített elrakni a megvásárolt dolgokat, aztán elbúcsúztunk egymástól. Irigyeltem apát. Olyan rendes nőt fogott ki ezúttal magának. Amikor apa összepakolt, akkor megkérdezte, hogy akarok-e vele menni, de nemet mondtam. Nem akartam anyát teljesen egyedül hagyni. Megértően bólintott. Azért jól esett, hogy nem teljesen hagyott el bennünket, lehetett rá számítani és volt, hogy ő jött értem az iskolába és haza is vitt, még anyát is bejött megnézni. Ilyen alkalmakkor mindig szomorúan lépett ki anya szobájából. Mintha minden egyes alkalommal azt várta volna, hogy most másként lesz, hogy most anya józan lesz. 

Szilvivel továbbra is eljártunk suli mellett szórakozni és fiúzni. Tartós kapcsolatot nem akartam, abból elegem volt, úgyhogy megelégedtem a futó kalandokkal. Általában velem egyidős, vagy pár évvel idősebb srácokkal jöttem össze egy -egy szex erejéig. Endréhez képest nem tudtak nagyot alakítani, de a célnak megfeleltek, eloltották a fellobbanó vágyaimat. 

Aztán a ballagás estéjén Szilvivel úgy döntöttünk, hogy elnézünk az egyik újonnan nyílt szórakozóhelyre, ahová már nem csak diákok, vagy fiatalok jártak, hanem idősebbek is. Mivel mindketten betöltöttük a tizennyolcat, minket is beengedtek a szórakozóhelyre. Az új arcok, az idős pasik üdítően hatottak a sok unalmas suhanc után. Szinte azonnal kiszúrtam magamnak egy pasast. A bárpultnál ült egyedül. Fekete hullámos haja a tarkójáig ért. Vaskosabb testalkata volt, széles vállai és őrjítően szexi vastag nyaka. Olyan negyven évesnek saccoltam. Az egész pasi teljes izgalommal töltött el. Nem kellett sokáig várnom, hogy észre vegyen, nagyon hamar kiszúrt magának ő is. Szemezni kezdtünk, majd ő rám mosolygott, én pedig vissza rá.