Eleonóra

4.

Sajnos Szilvi hódító fogásai nem hoztak sikert: Tibi nem vett tudomást barátnőmről, ami őt - természetesen - nagyon elkeserítette. Önmarcangolásba és önsajnálatba süllyedt, sokat sírt és gyötrődött. Fogalmam sem volt, hogyan segíthetnék rajta. Próbált fogyókúrázni is, de csak azt érte el, hogy vitaminhiányos lett, hullani kezdett a haja és szemét kajákat evett. A súlyán valójában nem tudott változtatni, talán inkább még hízott, amikor feladta, hogy leadja a kilókat. 

Gáborral a kapcsolatom ingoványossá vált a nyári szünetben. Még töltöttünk időt együtt, de augusztusban ő már az egyetemre készült, és ritkultak találkozásaink, ami engem nagyon megviselt. Éreztem, hogy kapcsolatunk az utolsókat rúgja, hogy a következő tanévben újra szingli leszek. Ráadásul Gábort vagy 150 km-rel távolabbra vették fel. Tisztában voltam vele, hogy az új hely új lányokat fog az életébe hozni. 

Nem csak Gáborral volt gondom azon a nyáron, hanem a szüleimmel is. A nyáron egy hetet Kis nagyiéknál töltöttünk anyával vidéken. Anya mindig szívesen látogatta a szüleit, és ott úgy viselkedett, mintha kicserélték volna. Újra nagyiék szeretett lánya volt, ahol kényeztették, figyeltek rá, törődtek vele. Persze, nem ihatott, mert nagyiéknál nem volt alkohol, de akkora mennyiségre nem is volt szüksége náluk, hiszen ott megkapta mindazt, amit otthon apa nem adott meg neki. Nagypapa és nagymama nagyon szomorúak voltak lányuk alkoholproblémája miatt, és próbáltak vele többször is beszélni, jobb belátásra bírni, ám ezt mindig nagy-nagy szeretettel tették. Szinte irigyeltem anyámat, hogy mennyire jó szülei vannak, és bosszús voltam amiatt, hogy ő nem tudott róluk példát venni. Eddig úgy voltam vele, hogy csak felfújja a dolgokat és csak azért drámázik, hogy apa odafigyeljen rá. Ám mégis be kellett látnom, hogy igaza volt... Történt ugyanis, hogy még nagyiéknál voltunk ketten, én szenvedtem, hogy nem lehetek Gáborral. Aztán a hét közepén rám telefonált, hogy nem tudnék-e vele találkozni, mert nagyon hiányzok neki, kíván, akar engem. Nekem sem kellett több, azon agyaltam, hogy milyen ürügyet keressek arra, hogy a házunkban találkozhassak vele. Apa azt mondta, azon a héten külföldre megy üzleti útra, azért is mentünk le anyával ketten nagyiékhoz. Kitaláltam, hogy azt mondom anyának, hogy egy napra haza kell mennem, mert Szilvi barátnőm nagy bajban van és szüksége van rám. Anya aggódott, nem akart egyedül elengedni busszal, de megnyugtattam, hogy nem vagyok már gyerek, tudok magamra vigyázni, és Szivi is várni fog a buszmegállóban. A buszon felhívtam Szilvit és kértem, hogy falazzon nekem, ha anya mégis leellenőrizne. Gábor várt a buszmegállóban. Hosszan megcsókolt, amikor meglátott és láttam a szemében a kiéhezettséget és a tüzet, amitől nekem a bugyim már nedves lett. Motorral vitt el a házunkhoz. Amikor már közeledtünk, ijedten láttam meg apa kocsiját a felhajtón. 

- Nem azt mondtad, hogy üres a ház? - nézett rám kérdőn Gábor, amikor a kapunk előtt leállította a motort. 

- De igen! - válaszoltam meglepve. - Apa azt mondta, hogy egész héten Franciaországban lesz egy konferencián. Várj itt meg! Megnézem, mi a helyzet odabent.

A házba nyitva csend fogadott. Benéztem apa dolgozószobájába, de azt üresen találtam. Ugyanígy jártam a nappaliban és a konyhában is. Felnéztem az emeletre és összeszorult a gyomrom. Óvatosan, halk léptekkel mentem fel. A lépcső tetején már hallottam az összetéveszthetetlen hangokat. Így csinálok én, amikor Gábor alatt nyögök az élvezettől. A szívem zakatolt, ahogy a szüleim hálószobája felé lépkedtem. Az ajtó félig nyitva állt, a nyögések felerősödtek. Apa zihálása is kihallatszott.

- Ó, Móni, de finom vagy! - sóhajtotta fel kéjesen apa. 

- Ervin, még! Még! Még! Ne hagyd abba! - nyögte a Móni nevezetű nő. 

Az ajtó előtt kicsit tétováztam, de látni akartam a saját szememmel, hogy az apám éppen egy másik nőt dug. Most már teljesen megértettem anyámat és a keserűségét. Tehát igaz volt az, amit mondott, hogy apa állandóan csalja. Az apámról alkotott bálványkép darabjaira hullott szét abban a pillanatban, amikor beléptem a szüleim hálószobájába és megláttam apámat az ágy mellett meztelenül állni, amit éppen hevesen farkalt egy idegen nőt, aki az ágyon hevert szétrakott lábakkal.

- Apa! - üvöltöttem hisztérikusan. - Mit művelsz!?

Apa majdnem sokkot kapott, amikor meglátott, a Móni nevű szörnyeteg pedig felsikoltott. 

- Eleonóra! - kiáltott fel apa szörnyülködve, én pedig sarkon fordultam és kiszaladtam a házból. A könnyeimtől alig találtam meg az ajtó kilincsét. Amikor Gábor meglátta, hogy mennyire fel vagyok dúlva, beindította a motort. Felpattantam mögé.

- Hajts! El innen!!!! - zokogtam. 

Kimentünk a város nagy parkjába és leültünk az egyik padra. Addigra valamennyire már lenyugodtam. 

- Mi történt? - kérdezte gyengéden Gábor. 

Először nem tudtam szavakba önteni, hogy mit láttam. Időre volt szükségem, hogy képes legyek elmondani az átélteket. 

- Az apám egy nővel volt - nyögtem ki nagy nehezen, amikor már lecsillapodtam. 

- Ú, te jó ég! Apád éppen egy nővel kefélt!? - hüledezett. 

Bólintottam.

- És tudod, hol? A szüleim hálószobájában - majdnem elhánytam magamat, ahogy kimondtam. Hogy volt képes apa erre? Éppen ott, ahol anyával együtt aludtak! Amit azzal a nővel művelt, azt anyával kellett volna művelnie! Szegény anya! Csak akkor jutott el a tudatomig, hogy mit fogok anyának mondani. Persze, ő tudta, hogy apa csalja, de vajon azt is tudta, hogy a házunkban, a közös ágyukban? Mióta mehet ez? 

A Gáborral való együttlétemnek lőttek, semmi kedvem nem volt azt csinálni, amit apa a szeretőjével. Hála Istennek, Gábor megértő volt, elfogadta, hogy nem voltam képes szexelni akkor vele. Megkértem, hogy vigyen el Szilvi barátnőmhöz és megbeszéltük, hogy majd én hívom. 

Apa megpróbált többször is elérni telefonon, de én mindannyiszor kinyomtam. Nem akartam vele beszélni. Teljesen felkavartak a látottak. 

Amikor másnap délután visszabuszoztam nagyiékhoz, apát ott találtam a nagyszüleimnél. Erre nem voltam felkészülve. Nem készültem, hogy mit mondok, hogyan reagálok. Apa árgus szemekkel figyelte minden mozzanatomat és játszotta a mintaférj szerepét. Amikor pedig módja volt rá, megpróbált négyszemközt beszélni velem. 

- Eleonóra, nagyon sajnálom, hogy ilyen kompromittáló helyzetben láttál - kezdte, amikor a kertben mellém ült az egyik székre. 

- Arról volt szó, hogy külföldön vagy - vágtam hozzá dühösen. 

- Igen... - mondta kelletlenül.

- Mióta csinálod ezt? - kérdeztem feldúltan. - Mióta van nőd? És mióta kefélsz a nászágyban?

A hangvételem, szóhasználatom nagyon megdöbbentette, de nem volt abban a helyzetben, hogy most parancsolgasson. Nyelt egyet, majd kelletlenül ezt kérdezte.

- Anyának elmondod? 

- Neked csak az számít, hogy anyának elmondom-e? - forgattam a szemeimet. - Anya amúgy is tudja, nem? Hiszen azért iszik!

Az utolsó vádló mondatomra felkapta a fejét. Sértést láttam felvillanni a szemeiben. 

- Anya azért iszik, mert nem képes nemet mondani az italra! 

- Na, persze! Tudod, apa, én is innék, ha a férjem csalna! - mondtam keserűen. 

Apa felállt.

- Kislányom, azt hiszem, nem vagy még elég felnőtt ahhoz, hogy ezeket a dolgokat megértsd! Ahhoz meg végképp nem, hogy ilyen hangnemben beszélj velem, elvégre is az apád vagyok!  - mondta metsző hangon. - Ha elmondod édesanyádnak a történteket és ő még jobban inni fog, az a te hibád lesz! - mondta, majd sarkon fordult és dühös léptekkel távozott.

Újra rám tört a sírhatnék. Anya később boldogan, mosolyogva jött ki hozzám a kertbe és elújságolta, hogy apa elviszi a hétvégén egy kicsit kirándulni, ezért most ő elmegy apával, de én még maradhatok a nagyiéknál, ha akarok. Anya annyira sugárzott az örömtől és a boldogságtól, hogy nem volt szívem ezt elvenni tőle. Mosolyt erőltettem magamra, és megnyugtattam, hogy minden rendben lesz, menjen csak nyugodtan.

Akkor este nagyiéknál álomba sírtam magamat.