Eleonóra

11.

Nem volt nehéz elhívnom a házunkba Edmondot. Pénteken későn délután, munka után állított be. Látszott, hogy otthon átöltözött és lezuhanyzott, mert haja még néhol nedvesen csillogott. Üdvözlésként átöleltem a nyakát és szájon csókoltam, amit ő szenvedélyesen viszonzott. Parfümjének férfias illata megcsapta az orromat, ami csak még jobban fokozta vágyamat iránta. 

- Nóri, megőrjítesz - zihálta, ahogy egy kicsit eltolt magától. Én csak kéjesen mosolyogtam, majd kibontakoztam az öleléséből és hátat fordítva neki, riszáló járással megindultam a konyha felé.

- Gyere, készítettem egy kis vacsorát - mondtam neki a vállam felett. Amíg a konyhába értünk, végig éreztem hátamba fúródó mohó tekintetét. Egy kis testhez simuló vörös koktél ruhát vettem fel, hozzá illő cipővel. Ügyeltem, hogy alacsony sarkút vegyek a boltban, mert Edmond nem sokkal volt magasabb nálam, és nem akartam felé magasodni. Hajamat leeresztve hagytam, és halványan kisminkeltem magamat. Nem volt kérdés, hogy el akarom csábítani Edmondot. 

A konyhában nem voltam egy nagy szakács, de egyszerűbb ételeket el tudtam készíteni. Most csak egy tál ételt készítettem, mert nem akartam, hogy a gyomrunk nagyon le legyen terhelve és másra nem ne fussa az erőnkből. 

- Hm, jól néz ki - jegyezte megy Edmond kedvesen, amikor leült az asztalhoz és felszolgáltam neki a menüt. 

- Köszönöm - válaszoltam továbbra is mosolyogva. 

- Szeretem, ha egy nő otthon érzi magát a konyhában és nem idegen neki, mint manapság sok nőnek - mondta, miközben jóízűen neki látott. - Nem mindig rajongok a félkész ételekért, szeretem, ha meleg étel vár rám. Azt jelenti, fontos vagyok, hiszen nekem készítették.

Szavai jóleső érzéssel töltöttek el. Most hálát adtam az égnek, hogy főztem, mert én is arra gondoltam, hogy bedobok egy pizzát a fagyasztóból a sütőbe és kész, ennyi. Igaz, apa is szerette, hogy finom étellel várta itthon anya, ami házasságuk elején így is volt. Mivel apa azt is szerette, ha ilyenkor anya a munkája felől érdeklődött, ezt a taktikát én is bevetettem.

- Milyen napod volt? - kérdeztem. Nekem annyira nem volt étvágyam, mert egész nap csak Edmondra gondoltam, őrá vágytam, de én is ettem az ételből. 

- Átlagos - felelte. - Behoztak pár javításra váró számítógépet, meg kimentünk a munkatársammal, Szabival, egy vállalthoz beüzemelni pár új számítógépet. Közben kértek egy programot is, amit még el kell majd készítenem. 

Nem számítottam egy nagy lángésznek a számítógépek világában. Használni persze tudtam, de hogy egy számítógép belseje mit rejtett, vagy azoknak mi volt a nevük, az számomra rejtély volt, és igazán nem is érdekelt. Most persze kicsit bosszantott eddigi érdektelenségem, mert nem tudtam okos és értelmes kérdést feltenni ezzel a témával kapcsoltban. De lehet, Edmond nem is várta el, csak egyszerűen jól esett neki erről beszélni anélkül, hogy közbe szóltam, vagy beleokoskodtam volna. 

- Te tanultál ma? - kérdezte kissé csúfondárosan. Láttam a szemén, hogy pontosan tudja, hogy nem, de incselkedni akart. Belementem a játékba.

- Nos...igen...az egész napot azzal töltöttem, hogy a töri tételeket bifláztam... - mosolyogtam vissza élcelődve. Edmond szélesen vigyorogni kezdett, majd - szokásához híven - hirtelen megfogta a kezemet az asztalon. Mintha villám csapott volna belém, úgy bizseregtem mindenhol és jól láthatóan libabőrössé váltam. Hangosan felnevetett.

- A tested nem ezt mondja! 

Kezemet maga felé húzta, amitől nekem fel kellett állnom és átmentem hozzá. Az ölébe húzott és belecsókolt a nyakamban. A kéjtől felsóhajtottam.

- Min járt ma az eszed? - mormolta két csók között a nyakamnál.

- Rajtad - suttogtam remegve, miközben keze becsúszott a mini ruhám alá, és először a combomat kezdte el simogatni, majd egyre feljebb és feljebb araszolt. Kissé szétnyitottam a combomat, hogy ha odaér, keze megérinthesse gyenge pontomat, ám ő direkt kihagyta azt a részt, ezzel is csak fokozva vágyamat. Éreztem, hogy ő is izgalmi állapotba került, mert nadrágja egyre jobban nekifeszült a fenekemnek. Vadul csókolózni kezdtünk. Átfordultam lovagló ülésben a széken, szembe Edmonddal. Felsőjét vadul kihúztam a nadrágjából, áthúztam a fején és ledobtam a padlóra. Még a lélegzetem is elakadt, ahogy megérintettem forró bőrét. Edmond lehúzta ruhám vállrészét és kiszabadította egyik kezemet a ruha ujjából. Melltartóm pántját lehámozta és kibuggyantotta egyik mellemet, amit először gyengéden masszírozni kezdett, majd ajkaival csókolta. Én már nem bírtam tovább, magamban akartam érezni, eggyé akartam válni vele. Reszkető ujjakkal nyitottam ki nadrágja gombját és húztam le cipzárját. Aztán megéreztem a finom, feszülő bőrt az ujjaim alatt. Edmond azonnal felnyögött, amint megérintettem meredő péniszét. 

- Nóri - nyögte kéjesen, majd még a levegő is a torkára forrt, ahogy először lassan, majd mind gyorsabban mozgatni kezdtem kezemet. Edmond félrehúzta a bugyimat, kihúzta ujjaim közül farkát, és beletette forró, nedves puncimba. Ezután vágyaink féktelenül összecsaptak, és a konyhát betöltötte a szex édes, izzó levegője. A csúcspont elérésénél megfeszült a testem és minden porcikám remegni kezdett. Edmond is hangos nyögéssel követett, ügyelve, hogy ne belém folyassa édes magját. Zihálva öleltem át Edmond nyakát és bújtam hozzá. Ő szorosan átölelt szabad kezével. Így ültünk pár percig csendben, egymáshoz préselődve, majd amikor csillapodott légzésünk, felálltam és rendbe tettem magamat, Edmondnak pedig megmutattam a földszinti mosdót. Amikor visszajött, a nappaliba húzódtunk be a kanapéra. 

- Gyönyörű háza van a szüleidnek - jegyezte meg. - Egyébként hol van édesanyád? Gondolom, nincs itt...

- Nem, nincs, nagyi levitte magukhoz vidékre - mondtam, de nem akartam pont a szüleimről beszélgetni, inkább még mélyebbre fészkeltem magam Edmond karjaiban. - Itt alszol nálam? 

- Nem - rázta a fejét. - Holnap reggel megyek a lányaimért, akik velem töltik végre a hétvégét. Nem akarok elkésni. 

- Hány évesek? - kérdeztem, hogy féltékenységemet palástoljam. Fájt, hogy nem akarja velem tölteni a hétvégét, nem akar velem lenni, de eszembe jutott apa és Noémi... 

- Hatévesek. Ikrek. 

- Hiányoznak, igaz? 

Edmond felsóhajtott, és ebben benne volt minden.

- A legjobb dolog az életemben a két lányom.

Ez újra csak fájdalommal és féltékenységgel töltött el, de azzal vigasztaltam magamat, hogy még nagyon a kapcsolatunk elején járunk, nem ismer még annyira Edmond és még nem töltöttünk el elég időt együtt, hogy én is nagyon fontossá váljak az életében.

Megpuszilta a hajamat, majd felállt és készülődni kezdett. Nem akartam, hogy elmenjen, de tudtam, úgysem lehetne visszatartani. Ezért legyűrtem a feltörő rossz érzést, fájdalmat és igyekeztem mosolyt erőltetni az arcomra. 

- Mikor találkozunk újra?

- Hívni foglak - mondta, de egy kis tartózkodást véltem felfedezni a viselkedésében. Még adott a számra egy futó csókot, majd elment. Én meg ott maradtam egyedül a hallban utána bámulva, lelkemben sírva, szívemben égő vággyal utána, de mégis kongó ürességet érezve.