Szellemek suttogása BEFEJEZETT

22.rèsz

Befejező rèsz

Ülök ès töprengek.Szerencsère a fickó rosszul húzta meg a csomót így a kezeim kiszabadultak.A többiekhez szaladok ès kiszabadítom őket.
-Hè te!-vesznek èszre a szülők ès a testőrök ès rohannak felèm.A lelkeket már mind a tárolófèlesègbe rakták ès már csak az indítás hiányzik.A kísèrtet terem elöttem ès hírtelen meglátom a kardot.Megfogom ès a kísèrtetbe döföm.Hírtelen meghátrál,lerogy a földre majd porrá lesz.A kèt vörös szeme marad meg aminek a fènye kialszik.Közben körülöttem az emberek püfölik egymást mire Eszti anyja nekem esik.
-Mit műveltèl?-meglök ès a földre kènyszerít.-ostoba fattyú!-gyorsan felállok ès futásnak eredek de ő nem hagy annyiban.Futok az aluljáróban ès már alig látok semmit úgy eltávolodtam a helytől.A nő mèg mindig fut utánam már kèssel a kezèben.A rèmülettől kicsúszik magam alatt a lábam ès nekiesek valaminek amiböl gáz kezd el szivárogni.Nem találom az egyensúlyom a fejemen elöbb szerzett nyíltsebb miatt.Utolèr ès próbálok a kezeimmel vèdekezni de hiába.A nő felemeli a kèst ès egy határozott mozdulattal felèm döfi de mèg idöben rugtam ki maga alól a lábát mire elengedte a kèst ès a sinek közè esett.Viszont a kès erősen a vállamba szúródott mire felkiáltottam.A fájdalom szörnyű.Egyszer csak mindenki mellettem termett.Az ellensègnek sikerűlt egy csövet eltalánia a lábával amiből valami folyni kezdett.Elterűltem a földön ès mielött elájultam volna annyitt láttam hogy a gáz èrintkezik a folyadèkkal.
Soha többè nem keltem fel.
Most látom kívülről elhalt testem ès a szènnè ègett barátaimèrt.Mellettem megjelent Eszti ès Ádám.Ők is magukat nèzik.Lassan a többi lèlek is.A látvány szörnyű.Azt mutatja hogy mindent elveszítettünk.A terveinket hogy majd gyermeket szülünk ès felneveljük ès az èlet apró örömeit.Èn ès a legjobb barátaim összekaroljuk egy mást ès sírva fakadunk.Mi lesz a szüleinkel?Mi lesz a szeretteinkkel?
Egyszer csak egy fehèr alak jelenik meg elöttünk.Elösszőr nem tudjuk kivenni az alakot a fènyessègtől majd ahogy a szemünk hozzászokott egyre inkább.Egy nő az.Barna haja sejmesen hullik a hátára.Ruhája kèk ès tekintete valami fennsèges,bèkès,tiszta ès anyai.Felènk nyújtja egyik kezèt ès így szól:
-Íme,elnyertètek a mennyek országát,az örök èletet ès az igazi èletet!Gyertek,az Isten már vár titeket!-erre egy galamb száll alá ès egy kaput nyit meg amin át megy a nő ki a második èdesanyánk.Lassan követjük őt ès átmegyünk mi is.A látvány gyönyörű ès leírhatatlan.Az angyalok szózatokat ènekelnek ès örömükben szállnak kecsesen.Egyszer csak megszólal bennünk egy hang.Jöjjetek ès ne fèljetek mert íme az öröklèt országa ahol bèkèt leltek!Erre elszáll elöttünk egy galamb ès egyszer csak bèkessèget èrzek.
-Lili!-szól egy hang.Körülnèzek ès meglátom.Egy pillanatra lesokkolok majd nekirohanok ès a nyakába ugrok.
-David!

A szüleink gyászoltak minket de az èletüket boldogan èltèk.Most velünk vannak itt e helyen.Itt új èletet kezdtem ès vágyam szerint lett egy kislányom Davidtől.Anna.Az èlet mègis jórafordúlt

Vège