Hope (BEFEJEZETT)

1.9

- Nem maradsz itt estére? - fordult felém.

- Ezer örömmel. - mondtam, majd egy lágy csókot lehetem az ajkaira.

Tessa Clark szemszöge:

Arra ébredtem, hogy valaki satuba szorít, és már majdnem bepisilek. Próbáltam úgy felkelni, hogy Steven, ne ébredjen fel a bénázásaimra. Óvatosan lesodortam magamról a kezét, de ő azon nyomban, visszahúzott a szorításába, és szuszogott tovább. Hát ez remek! Így áttértem a lábaira. Óvatosan lerúgtam magamról, de nem telt el két másodperc, ugyan ott tartottunk mint az elején. De nem bírom mindjárt bepisilek! Egyszer csak egy halk kuncogásra lettem figyelmes.

- Fogadjunk Cox, hogy végig fent voltál és végig nézted a bénázásomat. - mondtam ki rezzenéstelen arccal.

- Talán Clark. Talán. - mondta vigyorogva, én pedig lerúgtam magamról a tagot, és végre elmentem pisilni. Mire visszajöttem, már a telefonját nyomkodta.

- Olyan vagy mint a fiad. Az se rakja le, egy percre se ezeket a szarokat. - böktem a telefonja felé.

- Csak nem féltékeny vagy a telefonomra babám? - kérdezte azzal az édes vigyorral az arcán.

- Nyugodj meg Cox. Egyáltalán nem vagyok senkire féltékeny. - igen szeretjük egymást a vezeték nevünkön hívni. Régen is mindig így hívtuk egymást. Egyszer csak Steven felpattant, a karjai közé kapott, majd rádobott az ágyra.

- Na mi van Clark. Most nincs akkora szád? - kérdezte, és minden egyes szónál az ajkai súrolták az enyémeket.

Steven Cox szemszöge:

Egyszerűen nem bírtam tovább. Nem tudom türtőztetni magam. Hogy folytan csak kis pitiáner puszikat adunk egymásnak. Meg akartam csókolni. Rendesen. Úgy amibe már hat éve nem volt részem. Majd egyszerűen nem bírtam tovább, az ajkaim villám gyorsasággal lecsaptak az övére. Óvatosan beleharaptam az alsó ajkába, amit ő egy halk nyögéssel díjazott, majd táncra hívtam a nyelvét. Annyira de annyira vágytam már az érintésére, és többet, még többet akartam de nem lehetett. Itt van a házban a szerelmem húga és barátnője, na meg a kisfiúnk, aki bármelyik percben beronthat, így nagy szívfájdalmamban elváltam azoktól a csodás telt ajkaitól.

- Menjünk reggelizni. - mondta kedvesen, majd a fiam szívmelengető kacagására lettem figyelmes. Kipattantunk az ágyból, de mielőtt kiléphetett volna, visszarántottam, a haját lesodortam a válláról így szabaddá tettem a nyakát, adtam rá egy finom csókot, amibe beleborzongott.

- Soha többé, egy percet sem akarok nélkületek tölteni Tessa. - susogtam a fülébe, őt pedig kirázta a hideg. - Kérlek. Költözzetek oda hozzám. Most van még egy kis elintézni valóm, de legkésőbb tízre itt leszek. Addig pakoljatok össze pár szükséges holmit, és indulunk hozzám. Aztán a napokban még elhozzuk a többi dolgaitokat is. És persze még itt van Annie, megkapja az egyik vendégszobát. Kérlek Tess.

- Legyen. - mondta vigyorogva, majd beleharapott a fülcimpámba, én pedig rácsapatam a formás fenekére. - Jó reggelt! - kiáltotta el magát.

- Anyuciii! - ugrott le a bárszékről Noah, majd az anyja karjai közé vetette magát.

- Mi van Cox? Látom nagyom vigyorogsz. - szólalt meg Annie szintén vigyorogva.

- Csomagoljatok. Költözünk! - jelentettem ki, majd mindenki elkezdett éljenezni, a fiam pedig a nyakamba ugrott. - Soha többé nem válunk el egymástól Manó. - mondtam, majd amilyen szorosan lehetett, úgy öleltem magamhoz a fiamat.

- Najó, elég ebből a sok érzelgésből. Noah-val csináltunk gófrit. - mondta Annie, majd az asztal felé bökött az ujjával. Egyből lecsaptam rá. Annie gófrijai mindig is olyan finomak voltak, úgyhogy Tessával egyből elkezdtük pusztítani a csemegét. Persze rengeteg nutellával, és habbal a tetején. Úgy az igazi.

- Na, nekem van egy kis dolgom. Viszont max. egy óra és itt vagyok. Csomagoljatok! - mondtam, majd beültem a kocsimba, és Pamela háza felé vettem az irányt. Ma van a vizsgálat. Mit fogok mondani Tess-nek? Ahj istenem, hogy én sose húzok gumit mikor kéne!

- Végre hogy megérkeztél Steven. - pufogott Pamela.

- Ne zsörtölődj. Attól ráncos lesz a homlokod. - mondtam.

- Mi? Úristen komolyan ráncos lettem? - kezdte el tapperolni a homlokát.

- Mi? Jéjzusom semmi, csak ülj be az autóba és menjünk.

Már vagy húsz perce itt ülünk a kicseszett váró terembe, a gyomrom meg görcsben van.

- Miss Moon? - szólt ki egy nő a rendelőből.

- Igen! - álltunk fel, majd bementünk a vizsgáló terembe.

Pamela Moon szemszöge:

Végre behívtak minket, én pedig tiszta ideg voltam.

- Miss Moon, kérem vegye a fölsőjét, mondta Miller doktor nő, én pedig engedelmeskedtem. Egy hideg adag zselé landolt a hasamon, majd a doktor nő, körkörös mozdulatokat írt le azzal az izével (passz, hogy-hogy hívják) a hasamon.

- Ott a baba. - mutatott egy aprócska pontra, nekem pedig könnybe lábadt a szemem, és láttam ahogy Steven szeme is kikerekedik. Tudom, borzalmas hogy ezt teszem vele. Nem ezt érdemli. De istenem, csak egy kibaszott éjszaka volt, én pedig Steven-t szeretem, és nem veszíthetem el! Ráadásul most bejött a képbe ez a Theresa Clark meg a fia, aki lehet nem is Steven-é. Jó ezt mondjuk mondom én. De ez a legjobb ötlet! Így a babám is normális körülmények között fog megszületni, lesz apja, és én is együtt maradok Steven-el. És esküszöm a gyerekemre, nem nyugszom míg ez a ribanc ki nem takarodik a képből.

Steven Cox szemszöge:

Ott volt a gyerekem a képernyőn! Igaz még csak egy pont, de már most gyönyörű.

- A magzat hat hetes. - mondta a doki. Már hat hetes, és Pamela képes volt eddig eltitkolni. Áhh. Még megbeszéltek pár dolgot az orvossal, majd kiléptünk a folyosón. Beültünk a kocsiba, majd Pam felé fordultam.

- Figyelj Pam! Nem fogom húzni a dolgot. Van egy barátnőm és egy fiam, akiket mindennél jobban szeretek, és ma beköltöznek hozzám. Persze titeket is szeretlek, de téged nem szerelemmel. Csak mint egy barátot. Természetesen te és a baba semmiben nem fogtok hiányt szenvedni, ezt garantálom. De végre megint életem szerelmével lehetek és a fiammal, akit még csak pár napja ismerek. Nem szeretném, ha a nyakamon lógnál. Esküszöm minden nap jövök és bármikor hívhatsz, de fogadd el hogy köztünk nem lesz semmi.

- Oké. - mondta kedélyesen.

- Öhm... Oké. - mondtam majd hazavittem Pamelát, és már nyomtam is a gázt a szerelmem házáig.