Hope (BEFEJEZETT)

1.11

Tessa Clark szemszöge:

Mire megérkeztünk Steven-ék házába, Daniel már ott volt.

- Annie! - pattant fel a székéből Daniel. - Az nem úgy v... - kezdte volna, de Annie a nyakába vetette magát és megcsókolta.

- Jó elég lesz, gyerek is van! - mondta Steven.

- Szeretlek, ma holnap örökké. - susogta Annie, majd puszit nyomott Daniel arcára. De cukik.

- Fujj, menjetek szobára. - forgatta a szemét Cox őnagysága, majd a karja közé kapta Noah-t, és kiválasztották a legnagyobb vendégszobát amit majd a héten berendeznek Noah-nak. A húgom is választott magának egy vendég szobát, és én is. Annie-nak már nem volt szüksége. Ő Daniel-nél fog lakni.

- Na kiválasztottuk, a szobákat ahol alszunk. - mondtam, majd lerogytam egy kanapéra.

- Kiválasztottuk?! - visszhangozta utánam döbbenten Steven.

- Hát igen. Noah Ash és én. - mondtam tök természetesen. Mit nem ért ezen?

- Te?!

- Steven fejezd már be a folytonos vissza kérdezést! Noah nem kérdez ennyit!

- Nem drágám, te velem alszol. - mondta kimérten. Persze Annie, Daniel és Ashley vigyorogtak mint a tejbe tök. Én pedig felvettem a pókerarcomat. Mindig ezzel hülyítettem annak idején is.

- Azt mondod Cox?

- Igen! És ez ellen nincs kifogás. Te velem alszol!

- Nem!

- Mi az hogy nem?! - döbbent le totálisan.

- Mikor ideköltöztem arról nem volt szó, hogy együtt is alszunk. - mondtam még mindig teljes komolysággal. Láttam, hogy kezd begurulni. Mindig addig húztam az agyát míg fel nem robbant.

- Tessa, fejezd be. Velem alszol pont!

- Hát Steven Cox. Ezt benézted. Nem. Alszom. Veled. - tagoltam a mondatot.

- Theresa Clark, ne őrjíts meg! Fejezd ezt be! - fujtatott.

- Sajnálom Steven.

- Tessa!

- Igen? - kérdeztem mosolyogva. Itt már mindenki röhögött.

- Most elkaplak te boszorkány! - kiáltotta, én pedig futásnak eredtem.

- Anya és Apa miért fogócskáznak? - kérdezte döbbenten a fiam.

- Ezt a témát pár év múlva majd újra előhozzuk. Jó öcskös? - mondta neki Daniel. Én közbe meg futottam mint egy félőrült. De Steven egy szobában utolért. Majd lelökött az ágyra és elkezdett csikizni. Ez nem ér! Tudja hogy csikis vagyok.

- Steven! Nem kapok levegőt! - nevettem. - Engedj el!

- Előbb ígérd meg, hogy velem alszol! - csikizett tovább.

- Jó jó! Megígérem! Megígérem, csak engedj el! - kérleltem. Majd fölém hajolt.

- Egyébként meg, ez az én szobám. - susogta az ajkaimra, majd megcsókolt, amit én kézségesen viszonoztam.

Estére áthívtuk Daniel-t , Annie-t, Jefferey-t, James-t, Walter-t és David-et vacsorázni. Lasange-t sütöttem vacsorára, mert tudtam hogy azt mindenki szereti. Mindenki pontban megérkezett. Direkt két adagot sütöttem, mert tudtam hogy mindenki imád enni és el is fogyott az összes kaja. Focisták. Épp Annie-val pakolásztunk mikor elcsíptem James mondatának a végét.

- ... és akkor meg Tessie hanyatt esett. - mindenki jót nevetett. Ez nem lehetett más mint a jó öreg sátras történet.

- Ugye nem a sátras?! - rontottam be a nappaliba.

- De Tessie. Bocsi. - röhögött mindenki, majd én is elnevettem magam. Annie-val elpakoltunk, a mosatlanokat bepakoltuk a mosogatógépbe, majd lefektettem Noah-t aludni, mert neki holnap óvoda, én meg mehetek állást keresni, ugyan is mivel a hétvégén nem voltam dolgozni mind a három állasomból kirúgtak. Miután Noah lefeküdt aludni, még rengeteget beszélgettünk. Sok régi dolog jött fel, amit így idősebb fejjel jó volt átbeszélni. Persze Annie és Daniel már össze is vesztek, de aztán két csók között Annie valami olyasmit mormogott hogy semmi baj, így megint szent volt a béke. Mérhetetlenül boldog voltam. Ha lett volna boldogság mérő tuti kiütöm. Éjfél körül mindenki hazament. Az már más kérdés ki milyen állapotban. Walter James és Jefferey teljesen leitták magukat, így Annie-ék hazavitték őket. Én még benyitottam Noah-hoz, de a kisfiam már mélyen aludt. Legugoltam mellé, és néztem ahogy szuszog. A fekete fürtjei az arcába lógtak, amiket be is tűrtem a füle möge. Steven gugolt le mellém, és ő is az alvó fiunk arcát nézte.

- Gyere. - suttogta a fülembe, majd felálltunk és kimentünk az ajtón.

- Jó éjt! - köszöntünk be Ashley-hez is.

- Nektek is, és ne legyetek hangosak. - válaszul Steven csak rákacsintott. Odamentem a húgomhoz majd adtam egy puszit a homlokára. Ez már megszokás volt.

- Jó éjt. - köszöntem el még egyszer.

- Jó éjt hercegnő! - köszönt el Steven is, majd becsuktuk az ajtót és bementünk a hálószobánkba.

- Na, örülsz? Nálad alszom. - kulcsoltam a karjaim a nyaka köré.

- Én nem csak alvásra gondoltam. - nyalta meg az ajkát. Majd felemelt és az ágyhoz cipelt. Forrón csókolt. Aztán számról áttért a nyakamra.

- Tudod Cox. Ez sem volt benne a költözésben. - mondtam neki. Felnézett rám a fekete szemeivel majd elmosolyodott.

- Tudod Clark, három nappal ezelőtt még az sem volt benne semmiben, hogy van egy fiam és újra együtt leszek a szerelmemmel. - mondta, majd újra lecsapott az ajkaimra.