Hope (BEFEJEZETT)

4.2

Este mindenkinek elmeséltünk mindent. Azt is hogy összeházasodunk. El se hiszem. Végre boldogok leszünk. Mi hatan. Igen. Mert mátol Chris is az én fiam.

Reggel Steven mellett ébredtem. Ő még aludt. Halkan kisurrantam a szobából és megnéztem a lányokat. Még békésen aludtak.

- Aludjatok csak Drágáim. - mondtam majd lementem a konyhába reggelit csinálni. Lefőztem egy adag kávét meg csináltam omlettet. Egyszer csak két kar fonódott a derekam köré.

- Nem ér otthagyni. - suttogta Steven a fülembe amitől kirázott a hideg.

- Csinálnom kellett reggelit. Ma te viszed Noah-t az suliba. - mondtam mosolyogva.

- Amit a menyasszonyom óhajt.

- Imádom mikor így hívsz. - majd az ajkaimat az ajkaira tapasztottam. Sajnos nem tartott sokáig a pillanat, mert valamelyik csajszi felsírt. - Megyek. Le van főzve kávé, az omlett pedig a pulton. - mondtam majd rohantam be a lányok szobájába. - Des életem mi a baj? - emeltem ki a kiságyból, mire egyből megnyugodott. Így fel alá járkálva ringattam, míg újra álomra nem szenderült. Közben Steven már felébresztette Noah-t és meg is csinálta a szendvicsét.

- Ügyesen a suliba Manó. Délután megyek érted.

- Okés anyu.

- Két nap és jövök életeim. Walter nemsoká jön és segít átcuccolni.

- Nagyon vigyázz magadra Steven, és amint leszálltatok hívj. - öleltem szorosan magamhoz.

- Úgy lesz kicsim ne izgulj. - mondta, majd hosszas szeretlek szia után elment.

Walter nemsoká meg is érkezett egy teherautóval, ahová minden szükséges cuccot bepakoltunk. A lányok ágyait stb... És a hat bőröndöt, meg a három sporttáskát. A házat felraktam egy oldalra, ahol eladó illetve kiadó házakat lehet nézni. Eddig már érkezett egy vevő, aki a jövőhéten jönne megnézni a házat. Pamela már minen cuccát elvitte a lakásból. Egyedül Chris és Steven cuccai voltak a házban.

- Végre itt vagytok. - köszöntött két puszival Daisy. Ő vigyázott Chris-re.

- Chris? - kérdeztem.

- A szobájában van. Alszik. - mondta mosolyogva a barátnőm.

Ezek után berendeztük a lányoknak kialakított szobát. Majd elmentem Noah-ért. A három Manócskát beültettem az ülésükbe, Noah ülését pedig beraktam az anyósülésre. A napokban veszünk nagyobb autót. Így
négyen indultunk el a legnagyobb ördögfiókáért. Ezek után hazamentünk, Noah-val megcsináltuk a háziját, majd vacsit főztem.

Másnap reggel arra keltem, hogy valaki csönget. Így felkaptam a köntösöm, és kinyitottam az ajtót. Egy rendőrt találtam az ajóba.

- Jó reggelt biztos úr! - mondtam.

- Önnek is Ms. Clark. Bemehetnék? Fontos dolgot kell közöljek önnel. - mondta.

- Öhm persze fáradjon be.

- A vőlegénye tegnap reggel utazott el a magángépével igaz?

- I... Igen.

- Ma reggel a L.A.-i reptérre, lezuhant a gépük. Kómában van.

- Hogy tessék? Ez biztos valami félre értés! Steven-éknek ma kellett volna mégcsak elindulniuk.

- Svájcban várta őket egy másik pilóta, így a saját pilótája és Mr. Cox aludhattak.

- Nem nem ez nem igaz! - sírtam.

- Hölgyem. A vőlegénye már bent van a kórházba. A gép egyszer csak lezuhant, semmi előjelet adva.

- Rendben. Köszönöm, hogy értesített. - mondtam ő pedig kiment az ajtón. - Viszlát. - csaptam rá az ajtót, és zokogva rogytam a földre.

- Miért sírsz anya? Hm? Ki bántott? - kérdezte Noah.

- Senki életem. De figyelj, nekem be kell mennem a kórházba. Apu... Apu most alszik. Nagyon nagyon mélyen. Nem halt meg. Csak alszik. De meg kell néznem hogy van. Áthívom Clara-t. Csak egy órácskára megyek el jó?

- Rendben. - felelte szomorúan. Közben hívtam Clara-t meg a többieket, akik egyből indultak a kórházba, ahogy én is.

A recepción utba igazítottak, így a megadott hely felé vettem az irányt, ahol már a szokásos kis csapatunk állt.

- Tessa! - borult a nyakamba Annie.

- Az orvos mit mondott?

- Kómában van. Nem tudni mikor ébred fel.