Hope (BEFEJEZETT)

1.10

- Noah kicsim minden fontos dolgot bepakoltál? - harsogtam át az egyik szobából a másikba, ahol a fiam pakolt. Felajánlottam hogy segítek, de közölte hogy már nagy és egyedül pakol. Mikor nőtt fel ennyire az én fiam?

- Igen Anyu. - kiabálta azzal édes kis hangjával.

- És te hugi? - kérdezem meg Ashley-t

- Mindjárt. - mondta, majd egyszer csak Annie robogott be a szobámba, ahol halomba álltak a ruhák.

- Nincs ínyemre, hogy Mr. Faszjancsinál töltsek egy hónapot. - mondta a barátnőm, én pedig egy jót nevettem. Mindig is gúnynevekkel illette Steven-t, és a híres Cox sem tett soha másképp.

- Ez van. Vagy jobban szeretnél Daniel-nél lakni? - kérdeztem hatalmas vigyorral a fejemen.

- Felejtsd el. Jó lesz Cox. - mondta azzal kiment a szobámból én meg egy hatalmasat röhögtem.

Végre úgy érzem, hogy egyenesbe jön az életem, és ez szokatlan. Hogy eddig még nem történt semmi rossz. Vagy talán csak azért érzek így, mert hosszú idő után végre boldog vagyok? A legjobb barátnőm egy hónapig nálunk lesz, és végre együtt lehetek életem szerelmével, és most épp hozzá költözünk és együtt leszünk. Steven Noah és én. Mint egy szép család. Mindig ez volt az álmom, de úgy éreztem sose fog megvalósulni és most mégis.

Pamela Moon szemszöge:

Miután végeztünk a vizsgálaton Steven hazavitt, de otthon anyám és a drága nővérem várt.

- Pamela Moon! - hallottam anyám ideges hangját. Oh, hogy az a!

- Anyu, Lisa! De örülök hogy itt vagytok! - erőltettem egy vigyort a fejemre.

- Magyarázatot követelek! - harsogta az anyám.

- Miféle magyarázatot?

- Arról, hogy mért nem szóltál, hogy unokám lesz! - a franc enne meg téged Lisa.

- Mert még nem volt biztos, anyu. Most jöttünk a vizsgálatról. Tessék! - nyomtam a kezébe az ultrahang képeket. Anyám pedig hatalmas szemekkel nézte.

- Gyönyörű lesz a kisunokám. - bőgte el magát. Na már csak ez hiányzott. Utálom ha valaki ilyen érzelgős. - Hat hetes! - olvasta le a borítékban található adatokat.

- Igen, Anyu... - sziszegtem a fogaim között. Aztán végre valahára megcsörrent anya telefonja, és azonnal haza kell mennie.

- Lisa, a francnak mondtad el neki! - mondtam a nővéremnek, miután anyám távozott.

- Sejtette. Amúgy meg előbb utóbb úgyis megtudja, akkor nem mindegy? - kérdezte húgom.

- Nem! Nem, mert még gondolkodtam az abortuszon.

- Hogy tessék?! Felejtsd el Pam! Nem engedem, hogy az unokaöcsémet megöld!

- Honnan veszed, hogy fiú lesz?

- Hidd el nővérkém. Tudom. Egyébként meg nem mindegy? 12 hetes vagy. A következő vizsgálaton már megtudjuk a nemét. - kacsintott rám Lisa.

Steven Cox szemszöge:

- Megjöttem! - kiáltottam el magam.

- Apa! - ugrott a nyakamba, az én nagy fiam.

- Indulhatunk Manó? - kérdeztem.

- Hát, Apu, én már rég kész vagyok, sőt egyedül pakoltam. De Anyu és Ashley katasztrófa! Sose fognak elkészülni. - tárta szét a karját Noah, mint ha ez lenne a világ leges legnagyobb problémája.