Lágy csók volt, még is levegő után kapkodva váltunk el egymástól.
- Viszlát Steven. - mondtam, azzal beültem a kocsimba (amit a fiúk vettek nekem, miután az enyém teljesen tropára ment) és elhajtottam. Ott hagytam Steven-t, és elindultam Noah-ért.
Pamela Moon szemszöge:
Steven idegesen jött haza. Hol volt? Konkrétan két napja nem láttam.
- Steven! Hol voltál? Tegnap se és ma se láttalak! - szegeztem neki a kérdést.
- Pamela, Tessa balesetet szenvedett, nála voltam a kórházban. - mondta komoran.
- És? Semmi közöd hozzá! - értetlenkedtem.
- Már hogy ne lenne! A fiam és a lá... A fiam anyja! - mondja dühösen.
- Jól van na Kicsim értem. Bocsáss meg nekem.
- Semmi gond. - feleli. - Hogy vagytok? - néz rám majd a pocakomra.
- Jól vagyunk köszi. Hol a kabátod, kimosnám. - mondtam.
- Fogas. - válaszolta azzal bement a dolgozószobába. Megnéztem a kabátzsebeit, mert Steven mindig benne hagy valami papírt, vagy zsebkendőt, és ez most is így volt. Nem is ő lenne. Egy gondosan összehajtott papírlapot vettem ki a farmerdzsekije zsebéből. Mi lehet ez? Gondosan széthajtogattam, majd a lélegzetem is elállt. Egy ultrahangos kép két pici babáról! Megnézem a hátulját, amire ez van írva: Kimberly Morgen Cox és Destiny Blake Cox. 21 hetesek. Február 2.-án érkezünk apa!
- Steven William Cox! - ordítom el magam. - Ez meg mégis mi a franc! - dobom le elé a képet.
- Basszus. - dünnyögi maga elé. - Ők a lányaim, Pamela. - mondta halál nyugodtan.
- Mégis hogyan?!
- Két napja tudom! Tessa terhes tőlem. Két kislányunk lesz.
- Baszodj meg Steven! - mondtam azzal berohantam a szobámba, gyors összedobtam a ruháimat két bőröndbe, majd beraktam őket a kocsimba, és elindultam haza. És Steven nem jött utánam. Nem jött...
2 hónappal később
Tessa Clark szemszöge:
Eltelt két hónap, és rengeteg minden megváltozott. A fiam már iskolás, a húgom egyetemre jár, én már 32 hetes terhes vagyok, megvettem azt a házat amit kinéztem (vagyis inkább Steven vette meg) és Steven-el újra normális a viszonyunk. Nem vagyunk együtt. Dehogy is! Bármennyire is szeretném, hogy másképp legyen. Pamela egy hete megszülte a fiúkat. Noah boldog, hogy végre itt a kistesója, de engem ez nem tölt el akkora örömmel. Annie múltkor mesélte, hogy bent voltak a kórházban Daniel-el, és Steven 0-24-ben a fiával van. Megértem. Mikor megszületik az a kis csoda, senki másra nem tudsz, és nem is akarsz gondolni csak Ő rá. Mert innentől kezdve Ő ott van, és te tartozol érte felelősséggel. Egyébként meg Anthony lelépett. Fogalmam sincs hol van, mit csinál, de a balesetem előtt óta nem láttam.
Ma este James nagy vacsorát tart, ahova hivatalosak vagyunk mi, azaz Noah, én és a kicsik, Jefferey és a szintén állapotos Tina, elvileg ma jelentik be a picur nemét, Walter és az újdonsült barátnője Daisy, David és a húgom Ash, és Steven a kicsi Chris-el és Pamelával. Nem örülök, hogy ők is ott lesznek, de végül is ez James döntése, nincs beleszólásom. Este hatra vagyunk hivatalosak, így már négyre átjöttek a drága barátnőim és a húgom, mondván ők öltöztetnek fel, sminkelnek ki, és csinálják meg a hajam, mert ma ezerszer szebbnek kell lennem mint Pamelának. Elvileg mindig sokkal szebb vagyok, de ma ragyognom kell. Egy térdig érő spagetti pántos, bézs ruhát adtak rám, a hajam begöndörítették, és egy eszeveszettül gyönyörű sminket varázsoltak az arcomra. Kiegészítőnek egy ezüst nyakláncot és egy hozzá illő ezüst fülbevalót kaptam, cipőnek pedig egy sima bézs magassarkút. Esküszöm szépnek éreztem magam. Közben a lányok is elkészültek ám, méghozzá nem is akárhogy. Tina egy egyszerű térdig érő púder színű szívalakú dekoltázsos ruhát választott, ami jól kiemelte, a már gömbölyödő pocakját. A sminkje, a cipője és a kiegészítője, mind a ruhához volt igazítva, a haja pedig kontyba volt kötve. A húgom is meseszép volt, egy fekete ceruza szoknyát viselt, egy egyszerű krém színű trikóval. A haja ki volt vasalva, a sminkje füstös volt, a cipője pedig fekete. Annie ma a pirosat választotta, piros térd fölöttig érő pánt nélküli ruhát és piros cipőt. A haja neki is ki volt vasalva, a száját vörös rúzs fedte, kiegészítőnek pedig egy ezüstékszer szettet választott. Daisy is mesébeillően szép volt, fekete hosszú haja be volt fonva, ruhának pedig egy fehér bokáig érő spagettipántos ruhát választott. A cipője is fehér volt, és a sminkje is szolid. Közben a fiam is fel lett öltöztetve, farmert és egy elegáns inget kapott, amihez párosult egy nike fekete sportcipő, a fekete göndör fürtjei pedig már lelógnak a fülére és a homlokára is. Pont mint az apjának. Remélem a lányainknak is ilyen szép göndör fekete hajuk lesz.
- De gyönyörű itt mindenki! - mondtam. - Noah, drágám milyen elegáns vagy! - nyomtam egy puszit a fejére.
- Nagyon szép vagy Anyuci. - mondta majd egy puszit nyomott, a már eléggé nagy hasamra.
- Na akkor indulás! - mondta Annie, majd Daisy kocsijában foglalt helyet Tina és persze a sofőr Daisy, Annie kocsijában pedig Annie, én és a fiam. Na akkor indulás!
YOU ARE READING
Hope (BEFEJEZETT)
RomanceA nevem Theresa Clark. Hat évvel ezelőtt még csak egy átlagos 16 éves lány voltam, álmokkal vágyakkal. A családom büszke volt rám, mert eléggé tehetsées voltam. Mondhatni mindenben. 16 éves voltam, mikor beleszerettem Steven Cox-ba. Terhes lettem, á...