A szőke, az antiszociális és a pszichopata - Befejezett

2. fejezet

Adam még mindig álmosan, nyálát törölgetve lépdelt a megadott hely felé. Vele ellentétben Nathaniel igenis büszke volt magára, hogy sikerült kirángania, na meg így meg is nyugodhatott, mert egész biztos volt benne, hogy főnöke mellet a kapitány észre sem fogja venni, szóval ha esetleg újra ordibálni, és világot szidni támad kedve nem az ő arcába teszi majd.

És így is történt.

- Te! Isten talpa alá való hol a francba voltál eddig? – tört ki Wilson kapitány, ahogy meglátta.

- Aludtam – közölte teljes nyugalommal Adam. Ekkor a háttérben Nathaniel fuldokolni kezdett kávéja fogyasztása közben, két arra járó egyenruhás halálfélelemmel pillantottak a kapitányra, aki....

Egy nagy sóhaj kíséretében intett, hogy inkább fáradjon a kihallgatóba mielőtt vele tesz olyat, amit eredetileg a bent ülőnek szánt.

A helységbe elsőnek Adam lépett be, mögötte pedig Nathaniel, mivel azt az utasítást kapta, hogy ne hagyja felügyelet nélkül főnökét. Azt még nem tudta eldönteni, azért mert olyan, mint egy nagy gyerek vagy, mert olyan aktívan végzi a munkáját.

- Adam nyomozó! – üdvözölte a gyanúsított, ahogy beléptek. – Örülök, hogy látom!

- Aham... - morogta. – Ki is ő?

- A neve Darren Shan – világosította fel egy a megnevezettnek küldött fintor kíséretében.

- Valami baj van, szöszi? – vonta fel szemöldökét az említett.

A „szöszi" haragosan nézett rá, enyhén szólva irritálta a csokoládébarna szempár. Feszélyezve érezte magát Darren egész lényétől, vörös szerte ágazó hajától, izmos alkatán át, átlagos ruhájáig.

- Semmi – mondta mégis végül.

- Ch! Egyébként is, nem azt mondtam, hogy csak veled akarok beszélni? – mordult fel Darren, és hátra dőlt székén, már amennyire bilincsi engedték.

- Nathaniel... hm... asszem a segédem. Vagy valami pszichológus, akit a nyakamba küldtek, mindegy. A lényeg, hogy nem fog zavarni – legyintett Adam, egy nagy ásítással fűszerezve mondandóját. – Inkább mond, mit akarsz, mert mennék vissza alu... dolgozni.

- A Fekete Fojtó visszatért – vágott a dolgok közepébe Darren. A bejelentést furcsán komoly csend fogatta.

- A Fojtó két éve eltűnt, és azóta semmi hír róla. Ennek a feltételezésnek semmi alapja nincs – közölte olyan hűvösen a nyomozó, amitől még egy jégcsap FBI-os is meghátrált volna.

- A rendőrség az állam határon talált egy férfi holttestet. Megkínozták, a körmeit és az ajkait feketére festették, aztán megfojtották. Ezek mind a Fekete Fojtó kézjegye – érvelt a vörös hajú.

- Talán a srác eleve emós volt? – találgatott Adam. – A többi meg véletlen egybe esés?

- Sok rá az esély – kapott egy fintort. – A holttest nyakán harapás nyomok voltak. Ez elég konkrét?

- Mégis honnan tudod? – vonta fel szemöldökét a nyomozó.

- Onnan, hogy én találtam meg a testet – vágta rá. – Ki tudná nálad jobban, hogy mit jelent, amit próbálok közölni veled? A Fojtó veszélyt jelent mindenkire. Ne mond nekem, hogy nem akarod elkapni! És én segíthetek.

- Mégis, hogyan?

- Tudom ki ő – érkezett az egyszerű válasz. – Cserébe azt akarom, hogy had nyomozzak utána veletek, és ha elkaptuk leülöm a börtönt, vagy amit akartok.