A szőke, az antiszociális és a pszichopata - Befejezett

10. fejezet

Darren valami olyan kerületében járt a városnak, ami tuti, hogy kihagytak a térképről, és nem véletlenül, mert nincs az az ép elméjű ember, aki önként feltérképezné ezeket az utcákat. Valljuk be, minden környéken létező bűnszövetkezet, és maffia melegágya volt a hely. Persze volt egy-két szerencsétlenül házat vásárló család is, akiknek csukott szemekkel kellett élniük, hogy ne legyen baj.

Darren lassan egy éve nem tette be a lábát ide, mert hát volt némi összetűzése a maffia főnökkel, aki valahogy nem díjazta, hogy lenyúlt némi pénzt „magán felhasználásra". Szóval, elég valószínű, hogy a mostani kis szívesség kérését udvariasan elutasítják majd. Totál udvariasan.

Kezdett felmerülni egy olyan probléma is, hogy eltévedt. Véletlenül sem azért, mert eszméletlen balfasz volt, és elhitte, hogy emlékezni fog a helyre, minden keskeny utcájával, és szúk sikátorával együtt. Ugyan már? Mégis mi maradna a magabiztos, menő betoppanással, ha térképet kéne néznie?

De meg lett mentve, ugyanis két rendkívül szimpatikus, enyhén teherautóra emlékeztető alak volt olyan kedves, hogy közre fogja és egy zsákot húzva a fejére önként elvigye a főnökhöz. Az más kérdés, hogy útközben néhányszor véletlenül arcon könyökölték.

Végül, egy érthetetlenül fél órásra sikerült út után, aminek amúgy két percnek sem kellett lennie, kirángatták a kocsiból, végig lökdösték a franc tudja hol, majd végezetül lerángatták róla a zsákot és lelökték a földre, úgy, hogy a feje akkorát koppant hetek múlva is hallani fogja a vízhangját.

Egy bárban volt, elegáns, sötétzöld párnázású bárszékekkel és sötétítő függönyökkel, amik mind be voltak húzva, meg sötétfa asztalokkal, és italos polcokkal. Utóbbi igen látványosan volt elrendezve, rettentő színes üvegek sorozata különféle koktélokkal, amiket fejben már el is fogyasztott, és átvillant az agyán, hogy tökéletesen részeg, és nem is tud magáról. Valahogy így képzelte a mennyországot.

- Tudod - kezdte egy túl ismerős hang. - Mikor azt mondták erre felé mászkálsz, az érdekedben reméltem nem igaz.

- Ugyan már, Vic - tápászkodott fel, széles mosolyt varázsolva arcára. - Csak jöttem meglátogatni egy régi ismerőst! Ne, mondom, hogy túl szíves volt a fogadtatás, de ezt még hajlandó vagyok elnézni.

Vic, alias Victor egy a negyvenes évei elején járó, sötét hajú férfi volt, aki valamiféle banda vezér erre felé, meg voltak kapcsolatai az orosz és kínai maffiával, legalábbis mindenféle pletyka szerint. De igazán híres, és befolyásos más miatt volt, és Darren emiatt kereste fel. Már csak remélni merte, hogy a dolgok úgy jönnek össze, ahogy ő szeretné.

- Nem értem, mért voltál ilyen ostoba - csóválta a fejét Victor, és felállt a bárpulttól. Két férfi, aki mellette ült, gonoszan bólogatott. Az egyiküket ismerte is talán régről, egy csúnya kis végrehajtó, ha az emlékezete nem csal. - Most valószínűleg feldugok neked valamit, ami lehet, hogy egy pisztoly lesz, és megpróbálom onnan kiloccsantani az agyad. Hogy hangzik?

- Hát nem azért, de ha az eddigi partnereid is így próbáltad kielégíteni nem lehetsz túl népszerű a nőknél - csóválta a fejét. - Egyébként nem tudom mi van veletek, mért gondolja mindenki, hogy egy pisztoly és a seggem jó kombináció lenne?

- Valószínűleg reflex, ha rád néznek - biztosította a férfi. - Figyelj Darren, tudom, hogy akarsz valamit, különben nem tévedtél volna véletlenül erre. Bökd ki. De szólok, ha nem tudsz valami nagyon jót ajánlani, megdöglesz.

- Szeretnék kérni egy szívességet - kezdte, és mivel Viktor arca elég aggasztóan megrándult gyorsan folytatta is. - Találj meg nekem valakit. Azt akarom tudni hol lakik.

Nos, amiről Victor híres volt, azok az információi. Egy elég szépen kiépített hálózattal büszkélkedhetett, amin keresztül minden információt megkapott, amit csak akart. Ez volt az áruja, más apróságok mellett ugyan, de főként ezzel kereskedett. Ő volt az ember, akire szüksége volt. De tudta, akár hogy is áll hozzá most Victor, ezért még megfizet.

- És mit kapok cserébe?

- Ugyan azt. Információt. Most a rendőrségen segítek be, és hozzáférek bizonyos dolgokhoz - magyarázta. Nos, ugye ez nem volt igaz, és előre látta Victor arcát, meg azt, mi fog vele történni e miatt. Hát nem egy csábító jövőkép, de mit lehetne tenni?

- És mi lesz, ha azt mondom, már van ott informátorom? - kérdezte a bandavezér. - És nincs szükségem még egyre?

- Hm, akkor nagyon szomorú leszek - vont vállat.

Victor pár pillanatig méregette. Darren megítélése szerint ezek nagyon hosszú pillanatok voltak, szóval fejben elkezdett barkóbázni magával. Ez meglepően jól működött teljes öt másodpercen át.

- Kit akarsz megtalálni? - kérdezte végül.

- Dylan Shan, egy ilyen albínó csávó - vágta rá, és közben azon imádkozott, hogy ne emlékezzen milyen Darren is ő, vagy, hogy régen valami álnevet mondott neki.

- Mért akarod megtalálni?

- A rendőrség keresi, ha segítek megtalálni, biztos helyem van - magyarázta. Ez egy elég hihető mese volt, véleménye szerint.

- Rendben, de ajánlom, hogy az ezután kapott információk igenis hasznosak legyenek - egyezett bele, a végrehajtó csávó nagy, és igen jól látható csalódására. - Ha meglesz, értesíteni fognak.

Ha ez ennyibe marad, az "értesíteni fognak" elég tág, és ijesztő fogalom, de kapott egy eldobható telefont, ami azért megnyugtatta. Ha azt eldobja majd, csak nem találják meg, miután rájönnek, hogy nemigen fog információkat hozni, igazából erre esély sincs. De akkora végül is már mindegy lesz.