A Szende Egoista

#12

Jungkook POV

A megfelelő nemi arányok érdekében megkaptuk azt a testvérpárt, akitől a leginkább tartottunk – de legalábbis én biztos. A szőke punk amazont az öccsével. El tudjátok képzelni, mennyire örültem nekik.

Épp ebéd után a szobánkban pakolászunk, én még az első étkezésünk előtt lefoglaltam az emeletes ágy alját, hogy ne kelljen egy létrán mászkálnom, és a cuccaim is a közelemben legyenek. Mi Heával utazó- és hűtőtáskák rengetegével vesszük körbe magunkat, míg a másik két szobatársunk egy-egy hátizsákot dob le a szoba közepére. Kérdő tekintettel nézek a nagyjából velem egykorú lányra, aki pillantását rám szegezi egy másodpercre, majd elfordul, és öccséhez kezd beszélni:
- Úgy ítéltem, ennyi bőven elég – magyarázza a feltűnően kevés holmiját testvérének, de nyílt titok, hogy leginkább hozzánk intézte mondatát.
- Jungkook, kimegyek, és beteszem a kaviárt a hűtőbe – indul el fontoskodva és igen nagyképűen Hea, mire én értetlenül meredek az ajtóra, amit épp becsapott maga mögött. Nem is hoztunk kaviárt...
- Chh – Fújtatva ül le az ágya szélére a punk csaj, rideg, világoskék, szinte fehér szemeivel végigpásztázza alakom. Fejét forgatva kezd el nézelődni a szobában. Csontos arcát pluszban vékonyítja a fekete színnel felvitt bronzosító, szája olyan, mintha csak össze lenne szorítva. Fekete füstös sminkje, mely egészen szépen ívelt szemöldökéig kitart, erős kontrasztban van hófehér bőrével. Éljenek azok, akik a saját temetésükről jöttek.
- Jól van, öcskös – szólal meg kis idő után, amolyan „ha ti így, mi úgy" stílusban, majd nagy zajjal fötörni kezd táskájában. Végül elővesz egy kis tubust, mely már kicsit össze van nyomva – biztos sokat használták, de fogalmam sincs, mi az. – Ülj le – mutat az ágya szélére, a fiú pedig engedelmeskedik neki. A lány ismét holmijai közt keresgél, míg rá nem lel két darab nejlonzacskóra, amit gondosan kezeire húz. Érdeklődve figyelem a jelenetet, de nem látok sokat a fiúból, hiszen nővére eltakarja.
Ebben a pillanatban Hea lép be a szobába.
- Nahát, az enyémet is befested, csajszi? – Hangja gúnyosan cseng, s szavai a levegőben lebegnek még hosszú pillanatokig. A szőke kimérten mered húgomra, aki hősiesen állja tekintetét. Na, ha valaki, akkor Hea imádja a balhét.
- Szívesen a hipó alá nyomlak – mosolyog erőltetetten punk szobatársunk, aki egy percre sem szakítaná félbe az öccsén végzett munkálatokat.
Húgom azonban nem hagyja magát, elég jól viseli a csípős, nem várt megjegyzést.
- Ahogy téged anyád? – vonja fel a fél szemöldökét a még mindig az ajtóban karba tett kezekkel álló Hea. Oké, kezd durvulni a helyzet.
A szőke nem mond semmit, igyekszik minden figyelmét a testvérére vonni. Erre húgom csak megvonja a vállát, és felmászik az emeletes ágy tetejére.
- Hé, Areum! – kiált be az egyik fiú a folyosóról. – Nem jössz szívni egy kis friss levegőt? – „poénkodik" a srác, mutató- és középsőujjával cigarettát tartó mozdulatot csinál, majd beszívja és kifújja a „füstöt".
- Jaj, menj már! – röhögi képen... Areum? A punk csaj. Értitek. – Tudod, valakik javulni jöttek ide! Mondjuk, azt nem tudom, hogy kik... - Azzal bődületes szellemességén nevetve a fiúval és annak pár haverjával tartanak.
Szerencsétlen fiúra nézek, akinek haja egy kis hagymába van púpozva, amíg a szőkítő dolgozik a szín kivilágosításán. Remek. Talán én is megszépülök.

A folyosón kóválygok egy kicsit, de fél szememet a bejárat előtt bagózó csapaton tartom. A következő másodpercben egy nevelőnő idegesen rohan el mellettem, kivágja a csak résnyire nyitott ajtót, és a társaságra dörren:
- Cigarettákat eldobni, MOST! Meg ne lássam még egyszer! – Szavaira csak pár még égő cigarettacsikket kap. Hát, nyomorult. Ez sem tudja, mire vállalkozott.

A mai nap a többiek számára bandázással és beilleszkedéssel telik, én meg csak... Nos, lézengek. Azt hiszem, ez a legmegfelelőbb kifejezés a cselekedeteimre. Vagy a folyosón sétálgatok, vagy betolom a pofámat a csoportfoglalkozásokra, ahol mindenki „célokat" tűz ki maga elé, amit szeretne elérni ez alatt az egy hét alatt.
- Én teljes irányításom alá szeretném venni az egész közösséget, és diktatúrát szeretnék kiépíteni – mondja Hea, a földről törökülésben ülve, olyan természetes hangsúllyal és bájos arccal, hogy az szinte hihetetlen.
- Öhm – vakargatja meg a tarkóját az egyik teltebb nevelő –, ezek igazán szép célok, Hea. Jeong Guk? – fordul felém kedvesen mosolyogva.
- Én csak túl akarom élni – felelem őszintén, majd kihúzok a helyiségből.