A Szende Egoista

nemrész.

*awkward greetings*

[egy történet, szóljon is az bármiről, két félt kell, hogy szórakoztasson: az olvasót, és azt, aki írja. a kettő összekapcsolódik.

az író célja. hogy a saját hobbiját egy olyan szintre emelje, amiért mások hálásak lehetnek.]

2017. január 28.

ezen a napon tettem közzé A Szende Egoista prológusát, ami akkor még egy összeszedett, laza fanfictionnek indult.

valójában, soha nem terveztem hosszúra, ezért meglepő számomra is, hogy milyen hamar szétcsúszott.

az alapötlet egy nyári fici volt, ami nem igényel különösebb figyelmet, és el lehet rajta röhögni, de benne van az a szál, ami a yaoi szerelmeseinek is, köztük nekem is, kedvez.

szóval nem akartam túlgondolni azt, aminek az alapja annyi volt, hogy "húdeírhatnékomvan".

aztán, ahogy haladtam előre, sikerült. televágtam lényegtelen mellékszálakkal, amiket soha a büdös életben nem akartam majd visszahozni, legfeljebb csak nagyon erőltetett módon. mindezt miért? mert mégsem akartam senkit sem untatni.

sokáig nem volt rész. ennek valójában egy oka van: ahogy olvasgattam vissza néha a fejezeteket, rá kellett jönnöm, hogy ritka hanyag munka, és ennél sokkal többet is képes vagyok kihozni magamból. egyszerűen csalódott voltam azért, mert egy ilyennel mutatkoztam be. és hiába próbáltam helyrehozni a dolgokat, nem ment. tele van folytatás-alternatívákkal a wordöm, mert annyiszor estem neki; a OneNote-om is tömve van különböző ágrajzokkal, hogy miből mit lehetne kihozni.

nem vagyok büszke. és egyáltalán nem élvezem. valósággal k í n l ó d o m minden egyes fejezet megírásával, és ez nagyon meglátszik. 

ezért kellett arra a döntésre jutnom, hogy először írok, és utána kattintok arra a csodálatos "közzététel" gombra. hogy ne legyen rajtam az a nyomás, hogy "igenis, folytatnom kell, ki kell szarnom egy részt magamból a jövő hétre"

ne értse félre senki, biztos vannak, akik sajnálják, vagy esetleg emiatt önzőnek tartanak. de az az igazság, hogy nem szeretnék valami olyasmire időt pazarolni, ami úgysem lesz jó. helyette inkább leművelek valami olyat, ami igenis f a s z a lesz.

úgyhogy, el kell búcsúznunk ettől a fanfictiontől egy szebb, élvezhetőbb és átgondoltabb fic reményében, amiben mindketten, i mean ti és én is, örömünket lelhetjük.

(megsúgom, van belőle raktáron)

ez nem jelenti, hogy vége, mert szeretnék még majd időt szakítani az esetleges újraírásra. (mondjuk, én olyan szegény még sosem voltam, hogy ígérni ne tudjak...) 

így a szánalmas monológ végén szeretném megköszönni mindazoknak, akik lelkiismeretesen olvasták, és addolták ♥ nem fogom megvonni tőletek az újraolvasás örömét, a ficit fent hagyom, és remélem, mindenki megérti a döntésem.

igyekszem belehúzni az írásba, és megmutatni, milyen egy jó fanfiction (nem fogok leragadni a kpopnál, azt ígérem)

thanks for all your love. wish you the best, és legyetek jók~~