A Szende Egoista

#15

Jimin POV

  Én meg az a nagy pofám! Hogy mondhattam ilyet, még ha igaz is? Várjunk. Nem, nem is igaz! Már miért lenne az?

  A szörnyen kínos csend beállta után gondolkozni kezdek, hogy mivel lehetne azt kitölteni, de az az igazság, hogy nem jutok túl messzire.

  - Izé -szólal meg zavartan -, most... Most mennem kéne. Már tilos kint lenni.

  - A-aha, jó. Persze. Menj csak. Szia - hebegek össze-vissza szomorúan, de próbálok úgy csinálni, mint aki nem bánja, mert teljesen biztos abban, hogy a beszélgetésnek lesz folytatása.

  Őszintén?

  Én nem vagyok róla meggyőződve.

  Másnap reggel a telefonom rezgésére kelek. Kicsit mogorván dörzsölöm meg a szemeimet, és nyúlok a készülék után. Mielőtt megnézném, hogy ki zaklat hajnalok hajnalán, a tekintetem az éjjeliszekrényemen lévő digitális óra kijelzőjére siklik. 9:02.

  - Mi van, Yoongi? - köszöntem unottan. - Kitalálom. Még le sem feküdtél. Nem létezik, hogy igen, de már fent vagy.

  - Nagyon vicces, Park. - A hangján érezhető, hogy vigyorog. - Beszélnünk kéne.

  - Mégis mi ilyen fontos?

  - Átmehetek? - Egyenes felelet helyett csak szimplán kikerüli kérdésem. 

  - Gyere - sóhajtok, majd minden további álmomat feladva dobom le magamról a takarót.

  Mire Yoongi átér, én már felöltözve, normális kinézettel várom az ágyamon ülve. Felér a szobámba, és ő is csatlakozik a "tehetetlenül az ágyon ücsörgők" klubhoz.

  - Szóval? - vonom fel az egyik szemöldökömet, és gyanakvón méregetni kezdem.

  - Mit gondolsz az új fiúról? - kérdezi teljesen természetesen, a kérdés pedig eléggé váratlanul ér engem.

  - Tessék?

  - Jeong Guk. Vagy ki.

  - Jaa... Hát persze. Öhm. Elmegy. Miért? - Ez az izgalmasabbik része. - Te mit gondolsz róla?

  - Nos... Egész helyes volt. A következő áldozatomra emlékeztetett - bólogat elbambulva, én pedig hirtelen köpni-nyelni nem tudok.

  - Parancsolsz?

  - Meg kell szereznem.

  - Hogy mit akarsz?

Üssetek le. Ó, istenem, derüljön ki, hogy csak süket vagyok!

  - Csak kell és kész. Segítesz? Te egész jóban vagy vele, legfrissebb információm szerint.

  Túl boldog vagy? Úgy érzed, nincsenek jelenleg problémáid? Majd Park Jimin csinál neked! A francba is! Most mit tegyek? Ha tiltakoznék, az túl gyanús lenne, nem utasíthatom vissza! Mivel magyaráznám? De meg sem mondhatom neki, hogy... Hogy rohadtul én akarom.

  - Pe-persze - bólintok aprót. Akkor majd Kook eldönti, hogy kit akar...

  - Tényleg? Kösz, tudtam, hogy rád számíthatok! - Azzal nem túl finoman belebokszol felkaromba. Én csak idétlenül vigyorgok, de gondolataimban már Yoongi sírját ásom...

Ne húzz ujjat Park Jiminnel, mert nagyon szarul jársz.

  - Te, Yoon, hallod, már akár kezdhetnénk is! - vetem fel a kiváló ötletet, amit persze barátom is nagyra értékel. - Ez a vörös nem áll jól neked.

  - Hogy mi? - némileg felháborodva pislog rám.

  - Kook azt mondta, sokkal jobban tetszenek neki a merész srácok. Egy extrém hajszín, és térdre borulna előtted. Ha érted, mire célzok...

  Suga kissé frusztrálva ugyan, de egyetértőn bólogat. Látva, hogy bevette a dumát, egyből megajánlom, hogy akár most azonnal is elmehetnénk egy fodrászkellékeshez hajszínezőért, és belecsaphatnánk a lecsóba.

  - Nincs vesztenivalóm.

Nincs hát. A jó megjelenésedet leszámítva.

  Az üzletben tanakodunk egy sort, hogy végül is, mi hogy állna neki. A célunk közös: extrém hajszín. Ám a különbség az, hogy míg ő tényleg a jó lehetőségeket latolgatja, addig én a lehető legrondábbat igyekszem kiszúrni.

  - Mit szólnál a mentazöldhöz? - tartom fel a kis üveges színezőt, amiről hunyorogva olvasom le az árnyalatot.

  - Hm - látszólag eléggé elgondolkozik a dolgokon, majd a lila színű flakont (?) letéve a pénztárhoz terel, miközben leemeli az egyik polcról a számára már jól bevált szőkítőt.

  - Akkor - tapsolok párat immáron otthon, a fürdőszoba előtt ácsorogva -, akár kezdhetnénk is. - Úgy tűnik, sikerült meglepnem.

  - Mi? Nem kéne ezt fodrászra bízni?

  - Jaj Yoongi - dobom be a "nyugi, Park Jimin vagyok" kártyát -, szerinted az én fehér hajamat fodrász csinálta?

  - Nem is volt fehér hajad.

  - Látod! És nem is fodrász csinálta!

Suga egy sóhajjal adja meg magát, majd behoz a konyhából egy széket a nem túl nagy fürdőnkbe. Leültetem a tükör elé, és profi hajfestő módjára kiveszem a szőkítős dobozból a tasakokat, majd tanulmányozni kezdem őket.

  - Most komolyan. Csináltál már valaha ilyet? - Arcáról leolvasható a félelem.

  - Te most kételkedsz bennem? - pirítok rá, ő pedig elhallgat. - Amúgy meg - teszem hozzá - láttam róla videókat a YouTube-on. Nem nagy cucc.

  Mint minden tisztességes vásárló, én is elolvasom a használati utasítást. Azaz... A lényeget elolvasom. Na jó. Átfutom a lényeget.

  Egy műanyag tálban elkészítem a szőkítős lötyit, majd elkezdem felvinni Suga tincseire. A vége nem túl bizalomgerjesztő, ezt el kell ismernem, de biztos jobb lesz, miután lemossuk.

  Nem. Nem lett jobb. De a most még hasmenéses tyúk által összepiszkított, hol szőke, hol narancssárga, és foltos haja legalább majd a zöld különböző árnyalataiban fog pompázni.

  - Bízd rám. Mérnök vagyok - állok neki nagy pofával a festésnek, Yoongi pedig összehúzott szemekkel néz rám.

  - Az nem jó, a mérnökök nem festenek hajat.

  - Mit tudsz te! - hisztériázom, továbbra is a színező rendeltetésszerű felvitelére ügyelve.

  Miután felvittem az összeset Suga hajára, várunk nagyjából fél órát, hogy jól megfogja a tincseket. Utána a kádat teljesen összecseszve, kimossuk a hajából. Az immáron többnyire mentazöld tincseket egy rossz törölközővel megtörölgetem, majd megszárítom a haját.

  - Schwarzkopf - mondom mély, gatyaszaggató hangon, a végén egy igazán erotikusat köpve -, professzionális hajápolás Önnek.

  Mialatt barátom az új séróját csodálja - pontosabban kritizálja -, addig én felveszem az éppen csörgő telefonom. Kook az. Furcsa. Azt hittem, egy komplett idiótának tart.

  - Hazamegyek - jelenti ki nemes egyszerűséggel, köszönés nélkül, én pedig nem tudom, hogy örüljek-e vagy sem.

  - Mi? Miért?

  - Jimin... Annyira elbasztam. - Hangja kétségbeesett, a sírás határán van.

  - Tessék? Kook, mi a baj? - A fürdőben lévő Yoongi erre felkapja a fejét, és aggódva mered rám. - Hallod? Minden rendben lesz, oké? Kook?

  De a vonal megszakadt.