[ÁTÍRÁS ALATT] Repülő Halak

[átírva] VII.

Ahol bent alszanak a suliban.

1. 

          – Ez... Rengeteg... – fintorgott a kezébe nyomott vaskos irattömbre.
– Igen, tudom, én már elkezdtem átnézni, de még csak a vége közelében sem járok – sóhajtott fáradtan Mark.
Bambam mellettük ácsorgott, rá sem hederítve a beszélgetésre és arra, hogy bizony ő is része annak a bizonyos fizika versenynek. El volt merülve a telefonjában, valami fura játékban, amit Sue még életében nem látott.
– Idefigyelnél? – fordult felé Mark türelmetlenül. – Már tegnap sem voltál nagy segítség, de most még annyira se töröd magad.
– Figyelek-figyelek – dünnyögi.
– Hiszen játszol – mutatott rá a tényre a lány. – Mint tegnap.
– Oké, igaz – tette el a készülékét, unottan csapattársaira nézve. – Nem leszek nagy hasznotokra... – vonta meg a vállát.
Sue osztályterme mellett gyülekeztek, kupaktanácsot tartva a közelgő versenyről. Rengeteg olvasnivalójuk akadt, ha jól akartak teljesíteni, de a legfiatalabb nem nyújtott túl sok segítséget nekik.
– Beszéljünk másról – dobta a témát, mire Sue és Mark megrökönyödve egymásra néztek. – Sue, ugye... 
         – Sue! Kivehetem a matekfüzeted a táskádból? – dugta ki Emmi a fejét az ajtón. – Le akarom ellenőrizni a házit.
– Persze, nyugodtan! – bólint rá. – Lehet már betettem a padba, ott nézd meg előbb... – Emmi visszasietett a terembe, míg Sue tekintete Markra tévedt, aki vörösebb volt, mint egy paradicsom.
– Nos, erről szerettem volna beszélni – karolta át barátja vállát Bam.
– Ó! – lepődött meg. – Neked tetszik Emmi? – kérdezett rá egyenesen, habár a válasz nyilvánvaló volt. – Mióta? Ismeritek egymást? Emmi sosem említett.
– Mert ő nem is ismer engem... – masszírozta az arcát, lerázva magáról osztálytársa kezét.
– Üm... Ma Jinyoungékkal ebédelünk, ha láttok minket, gyertek oda – ajánlotta fel. – Úgy is jóban vagytok, nem?
– Az nem kifejezés! – karolta át ezúttal Sue vállát. – Az elmúlt egy évben reménytelenül bámulta a kis barátnődet, szóval megköszönnénk a támogatásod.
– Woow, az nem kis idő! – tátotta el a száját, mire az illetékes még vörösebb lett.
– Válthatnánk témát?

2.

          Sue tudta, hogy Yugyeom hangos, arra viszont nem számított, hogy ha összezárják Bambammel, akkor dupla zajt fognak csapni. Az asztaluk olyan zajos volt, hogy diáktársaik többször fordultak feléjük, megkérdőjelezve viselkedésüket.
           Emmi Sue és Mark között ült, habár a két fiatal egyetlen egy szót sem váltott egy rövid bemutatkozást leszámítva. Jinyoung vele szemben helyezkedett el, mellette a két jómadár acsított, nagyokat vihogva valami YouTube videón.
– Amúgy – higgadt le Gyeom, letörölve a szemeiből folyó könnyeket, amiket a sok nevetés okozott. – Ti jöttök pénteken az ittalvásra?
– A mire? – kérdezett vissza Emmi.
– Nem hallottatok róla? – fordult feléjük, beleszúrva a szívószálát az almalébe. – Péntek este a tornateremben lesz egy ittalvós rendezvény. Egész szombat reggelig filmeket fognak vetíteni! Mehetnénk csapatostól.
– Ümm... – húzta el a száját Sue, de Bambam bájosan pislogva jelezte neki, hogy menjen bele. Azt akarta, hogy a barátnők együtt jöjjenek, lehetőséget teremtve Marknak. – Mármint... Lényegében az már majdnem hétvége, szóval jöhetünk.
– Juhhé! – emelte magasba a kezeit az ötletadó. – Ti is jöttök? – nézett Markra.
– Miért ne? – rántott vállat. – Belefér.
– Szupper! Most már muszáj jönnöd! – csapta háton Jinyoungot, aki szikrázó szemekkel válaszolt.
– Ez olyan lesz, mint egy iskolai pizsiparti – gondolkozott el Emmi, átlapátolva a maradék rizst Sue tányérjába, aki megrökönyödve nézte végig barátnője cselekedetét. – Egyél, mostanában semmit nem lehet lenyomni a torkodon! – szidta meg, mire Sue ismét a pálcikáiért nyúlt.
Jinyoung megmosolyogta a jelenetet, mire Yugyeom oldalba bökte és rávigyorgott.
– Meg ne szólalj, mert isten bizony elverlek – közölte, mielőtt kinyithatta volna a lepénylesőjét. Az ebédet befejezve gyorsan összeszedték az asztalt elöntő szeméthalmazt és mindent visszapakoltak a helyére.