[ÁTÍRÁS ALATT] Repülő Halak

XI.RÉSZ

1.

A kanapé határozottan nem volt a legkényelmesebb hely az alváshoz, de ahhoz képest nem aludt rosszat. Az első dolga az volt, hogy írjon egy SMS-t a keresztszüleinek, hogy egy barátjánál van és amint hazaér elmagyaráz mindent, de sürgős dolga támadt az éjszaka. Ez így elég furán hangzott és biztos benne, hogy a Gabyék elég nagyot nézhettek az üzenet láttán.
Ezt követően komótosan felült és lenézett a nemsokkal mellette szuszogó Jinyoungra. Ekkor érezte megint azt a nagyon fura érzést, mintha ki akarnának szakítani belőle valamit. A legfurcsább az volt az egészben, hogy még csak nem is fájt neki, egyszerűen csak érdekesen hatott rá.
Elmosolyodott azon, hogy aranyosnak találta az alvó fiút, majd a lehető leghalkabban Yugyeom fekhelye felé indult. A valószínűleg erősen másnapos fiú ugyanabban a pózban feküdt, mint ahogy tegnap az ágyra került. Sue kiment és keresett egy pohár vizet és fájdalomcsillapítót és az éjjeliszekrényre tette, hogy az kapásból ott legyen mellette, ha szükség lenne rá. Miután észrevette, hogy semmi kaja sincsen itthon rájött, hogy kénytelen hamarabb hazamenni a pénztárcájáért.
Kis termetéhez képest hamar megjárta az utat a cukrászdáig és egy kisebb magyarázkodás után, hogy esküszik: később mindent elmond, megkaphatta a tárcáját és mehetett is a boltba. Vett tojást, felvágottat meg narancslét, majd ráérős ütemben visszasétált Jinyoung lakásához. Mikor benyitott, akkor már a csendből tudta, hogy még mindegyikük alszik, szóval a világ legnagyobb nyugalmában kezdett ham and eggs-et csinálni.
Ha megvallaná az őszintét, akkor be kéne ismernie, hogy nem tud főzni. Mert nem tud, csak éppen annyit, amire szüksége volt az apja mellett.
Jinyoung orrát megcsapta a frissen készülő étel illata. Az első kérdés, ami felvillant a fejében az az volt, hogy kinek támadt kedve főzni az ő lakásán, de pár másodpercre rájött, hogy Sue és Yugyeom is nála aludtak, szóval bármelyikük lehet.
Le sem tagadhatta volna, hogy még álmos volt. Csak nehezen vette rá magát, hogy felkeljen és elvánszorogjon a konyháig, ahol Sue éppen végzett a tojásokkal.
- Neked komolyan volt energiád elmenni boltba? - ásít Jinyoung, mire Sue elneveti magát.
- Neked is jó reggelt! - ingatja a fejét. - Nem volt túl sok választásom rátok nézve.
Jinyoung halványan elmosolyodott, majd megindult a szobája felé, hogy megnézze Yugyeomot. Mivel még mindig aludt, szinte késztetést érzett, hogy felébressze, szóval holmi egyszerűséggel lelökte az ágyról.
- Mi a... - ül fel a fejét fogva. - Azt a rohadt... Szétszakad a fejem... - dünnyög. - Miért csinál... Egyáltalán mit keresek én nálad? - pislog barátjára, a sajgó fejét masszírozva.
- Addig jó, még nem emlékszel - morog.
Egy kicsit haragszik rá. Elvégre ő segítő szándékkal érte megy, kirángatja onnan, még szállást is ad neki éjszakára, erre fel... Erre fel mire lép be a nappaliba? Arra. Még kimondani is utálja. Fel tudna robbanni és az a legrosszabb az egészben, hogy már tudja miért. De hála makacs természetének alég ha fogja beismerni.
Yugyeom bevette a fájdalomcsillapítot a fejére, majd kisétált a konyháig.
Sue éppen kirakta a tányérokat az asztalra, Jinyoung meg segített neki evőeszközöket pakolni melléjük.
- Woooow, ilyen még otthon se fogad! - bökött az asztal felé tátott szájjal, majd a fejéhez kapott. - Aaaah, tényleg nem emlékszem semmire, hogyan ihattam le magam ennyire? - panaszkodik.
Sue hatalmasat sóhajtott és hálát adott az istennek, hogy semmi nem maradt meg Yugyeomnak a tegnap estéből. Elég kínos lett volna, ha beszélniük kellett volna erről.
Hamar leültek enni és a fiúk elégedetten dőltek hátra utána.
- Azt hiszem én most elindulok hazafelé - áll fel Sue. - A keresztszüleim így sem repesnek az örömtől, ideje kimagyaráznom magam - sóhajt. - További szép délutánt! Oh, és Yugyeom - lép vissza az ajtóból. - Lehetőleg a továbbiakban kíméld magad az alkohol fogyasztásától.
- Hehe... Igenis, főnökasszony - kiabálja utána.

2.

Hosszú beszélgetést folytatott Zackel és Gabyvel, alaposan elmesélve mindent. Kivéve a csókot. Arról sosem fog beszélni. Soha.
Végül nem kapott túl nagy szidást, cserébe besegített a cukrászdában. Magára kötötte a Candy Jelly kötőjét, majd a kassza mögé állt és nézte, ahogyan a vendégek esznek. Nem volt túl sok dolga, tanulnia sem kellett már, Markék is csak holnap jönnek a fizikakísérlet véglegesítése miatt. Alég kapott némi feladatot, ki kellet szolgálnia pár vevőt, félóránként talán egyet.
Már kezdett lemenni a Nap, mikor egy ismerős arccal találta szembe magát. Rezzenéstelenül, elkerekedett szemekkel néztek egymásra.
- Mit szeretnél? - kérdezi végül Sue, visszaállva a pult mögé. Éppen az elébb ment fel a lakásba egy kis vízért, kiszáradt a melegben.
- Csak egy hideg teáért jöttem - mondja Rosa, a hangjában még mindig felfedezni a meglepettséget. - Itt dolgozol?
- A keresztszüleimé a hely. Ma pont besegítek egy kicsit - mosolyog rá halványan, majd elé tolja a kis piklit a limonádéval. - A ház ajándéka.
- Oh, köszönöm. Itt laknak a keresztszüleid? Mármint ez egy lakás is, nem? - néz a lépcső felé. Elég nagynak tűnik neki az épület.
- Ühümm, fent van a lakrészünk. Nem túl nagy, de három emberre pont elég - magyaráz, miközben elkezd összepakolni. Tíz perc múlva zárnak.
- Te a keresztszüleiddel élsz? - pislog rá.
- Igen, már pár hónapja. Anya külföldön lakik a hapsijával, apu pedig azelőtt hunyt el, mielőtt ideköltöztem - neveti el magát kínosan.
Rosalie fejében villámsebességgel száguldoztak a gondolatok.