[ÁTÍRÁS ALATT] Repülő Halak

XV.RÉSZ

1.

A születésnapja eddig mindig annyiból állt, hogy kapott pár SMS-t a családtagoktól, és kisebb-nagyobb ajándékokat a közelebbi barátoktól és neki ez teljesen megfelelt. Nem szerette, ha nagy a felhajtás, sosem volt központi figura, de néha mégis jól esett volna neki valami meglepetés. Nem kellett nagynak lenni, csak valaminek amire nem számított.
Arra viszont nem gondolt, hogy ez meg is történhet a tizennyolcadik születésnapján. A reggel már eleve azzal kezdődött, hogy a keresztszülei egy hatalmas tortával ébresztették, szülinapi dalokat énekelve. (A keresztapja pedig azzal viccelődött, hogy mostmár ő is elmehet sört venni helyette a boltba...) Már ekkor annyira meghatódott, hogy majdnem elsírta magát, hát még akkor, amikor megtudta, hogy fényképezőgépet vettek neki.

- Ajj, pedig mondtam, hogy ne vegyetek semmi drágát - ingatja a fejét. - De annyira imádom, köszönöm! - öleli meg őket. A nagy örömnek Junior vet véget, aki nagyon éhes, mint minden reggel.
Sue gyorsan összeszedte magát, majd magához vette a kutyaeledelt és öntött egy keveset Juni táljába, aki rögtön rávetette magát és perceken belül felfalta az egészet.

- A barátaid is készülnek eggyel, s mással - vigyorog rá Gaby. Bár Sue elől tökéletesen sikerült elrejteni, Jinyoung, Yugyeom és Rosa is beszélt a keresztszüleivel ajándék ügyben, tehát mindenki készült a maga módján.
- Anélkül is rájöttem, hogy mondtad volna. De ezek szerint ti még nálam is többet tudtok - néz rájuk felváltva Sue, mintha ki tudna szedni belőlük bármit is.

Miután cukkolták egymást kicsit a témával, Sue a nyakába kapta újdonsült fényképezőgépét és elindult a suliba. Ez az utolsó hetük, ezt még kibírják, utána kezdődhet a nyár. Június végén a nagyszüleihez megy egy hétre, majd júliusra Olaszországba, augusztusba pedig ott lesz a nyaralás. Sosem volt még ilyen forgalmas nyara. Ha nem az anyjához készülne egy másik országba, akkor még örülne is neki.
A gondolataiból az a látkép rángatta ki, amit a suli előtt meglátott. Jinyoung és Jackson egy kocsi mellett állva beszélgettek, mellettük pedig Ruby állt, helyenként furcsán pislogva rájuk. Először el sem hitte. Több, mint három éve beszélnek interneten keresztül és az, hogy most itt áll előtte jóformán lehetetlen. Közelebb sétált hozzájuk és amint tudatosult benne, hogy Ruby áll előtte, elsírta magát.
- Úristen... - motyogja, mire Ruby jóformán a nyakába ugrik.

- Sueeeeeee, boldog születésnapot, úristeeeen - kezd pattogni. - Hoztam ajándékot - nyom egy ajándéktasakot a kezébe, ami igen nehéznek bizonyul. - Meg amúgy én is ajándék vagyok, lol - neveti el magát. - Jinyoung és Jackson elintézte, hogy eljöhessek! Még szabadnapot is könyörögtünk ki a főnökömnél! - húzza ki magát büszkén.

Sue gondolkodás nélkül karolta át Jinyoung derekát, ami szerencsétlen fiút úgy meglepte, hogy totál elvörösödött, amin Ruby és Jackson teljesen jót szórakoztak. Ezt követve Jackson is kapott egy jó nagy ölelést és mindketten rengeteg köszönömöt.

- Amúgy, mivel nem volt más ötletem, ezért könyvet vettem - nyújt át egy könyv alakú, becsomagolt tárgyat. - Boldog születésnapot!
- Köszi, Jackson!

- Boldog születésnapot - mosolyog rá Jinyoung.

- Köszönöm!

2.

Amikor Sue azt hitte, hogy ez volt minden, akkor nagyot tévedett. Pedig neki ez már így is bőven elég volt, elvégre Ruby beülhetett az óráira, mert Jinyoung még ezt is elintézte neki. Elérte azt, hogy a legjobb barátnője, aki alapból az ország másik végében lakik, egy teljes napra idejöjjön és úgy csináljon, mintha mindig is itt élt volna és mindig is padtársak lettek volna. Aztán jött az ebédszünet és minden a feje tetejére állt.