Élet a palotában (befejezett)

2. Fejezet

Reggel, mikor felkelek nincs senki mellettem. Kiszólok az eunukomnak, Ji Hoonnak, hogy hívja be a szogákat. A szogáim csupa fiatal lány, saját magam választottam ki őket. A palotahölgyem az egyik régi barátom, aki saját maga állt szolgálónak. Rámadják a hercegnéi ruhát. Ami egy világoskék csogoriból és egy rózsaszín csimaból állt. A hajamat királyi fonatba tűzték és egy sárkányos jammal rögzítették. Közben Ji Hoon elmodja, hogy a nap folyamán hova kell elmennem. Először a királynőhöz kell mennem tiszteletadásra. Már az eküvő elött is talákoztam vele, elég  közeli a kapcsolatunk. Ő választott ki.

Elindulok a királynői udvar felé. Útközben mindenki meghajol elöttem, ami egy kicsit furcsa még, de remélem nem sokára megszokom. A királynői udvar hatalmas. A főterembe kell mennem, ami a királynő fogadóterme. Mielött belépnék egy körülbelűl tíz éves kislány lép ki. Meghajolunk egymás elött.

- Üdvözlöm Agissi. A Wangbihoz jött tisztelet adásra?

- Igen, Mama. Örülök a találkozásnak. Sajnálom, hogy nem lehettem ott az esküvőn, de csak most tértem vissza betegeskedésemből. - mondja angyali mosollyal az arcán. A korához képest nagyon érett. Újra meghajlok és bemegyek a terembe. A benti ajtó elött megállok és megvárom, míg bejelentenek.

A királynő a székében ül. Megállok vele szemben és tisztelettudóan meghajolok és leborulok elötte. Utána helyetfoglalok az asztal másik oldalán.

- Mama, hogy van? Ugye jól ki jön a fiammal?

- Természetesen. Minden rendben van. Köszönöm aggódását Mama. Rmélem ön is jól van!

- Egy kicsit fáradt vagyok, de semmiség. Viszont egy nagyon fontos dologról kell beszélnünk. - néz a szemembe - Ha nem leszel várandós egy éven belül, akkor hercegi ágyasokat kell kineveznem. Remélem ez nem következik be és megajándékozol minket egy fiú gyermekkel.

- Igen, Mama. Remélem nem fog csalódni bennem. Sajnos most, ha megengedi, el kell mennem. A Gongjuhoz vagyok meghívva és nem szeretnék elkésni.

Méllyen meghajolok újra és kimegyek a teremből. A szívem nagyon hevesen ver. Nagy levegőket veszek, hogy megnyugodjak. Ji Hoon aggódva néz rám.

- Mama, minden rendben? - kérdezi, miközben az arcomat fürkészi. Bólintok és elindulok a hercegnő udvara felé. Az egyik épület elött elhaladva suttogásra leszek figyelmes. Szólok a szolgáknak, hogy maradjanak az ösvényen. Odalopakodom a falhoz. Két királyi ágyas beszélget.

- Mit gondolsz meddig fogja bírni?

- Nem sokáig. A Daebi hamar elűzi. Az a szóbeszéd járja, hogy a Főminiszter csak örökbe fogadta, és egy szegény nemesi családból származik.

Megdöbbenve hallgatom a bezsélgetésüket. Rólam beszélnek, én vagyok a palota témája. Persze számítottam rá, de hallani nagyon rossz érzés.

- Min, hát itt vagy! Már mindenhol kerestelek.

Megfordulok és a herceg áll mögöttem. Megfogom a kezét és a falhoz rántom. Befogom a száját. (Hogy lehet ilyen hangosan beszélni!) Kilesek a fal mögűl, hogy az ágyasok meghallották-e. Még mindig beszélgetnek. Elindulok az ösvényen feléjük, miközben a herceget magam után húzom. A hölgyek elhallgatnak. Illedelmesen meghajonak. Megállok elöttük.

- Üdvözlöm önöket. Remélem jól telik a napjuk!

- Természetesen Mama. Köszönjük, kérdését. - mondják egyszerre.

- Nagyon szivesen. De látom, van egy kis szabadidejük.

- Nemigazán Mama. Éppen sietünk a Wangbihoz. - mondja az egyik magabiztosan.

- Oh, tényleg? Pedig úgy hallottam, arra van idejük, hogy az én magánéletemet beszéljék ki és pletykákat terjesszenek!

- Sajnáljuk Mama! Nem akartuk megsérteni! - mondják félve.

- Gondolom, egyetértenek vele, hogy ezek a megfontolatlan szavak büntetést érdemelnek.

- Igen Mama! Mit parancsol?

- Szeretném, ha ma este eljönnének látogatóba. Akkor mindent megtudhatnak rólam, amit akarnak.

A herceg mindeközben melettem álva, csöndben figyelte a beszélgetésünket. Az utosó mondatomnál kiváncsian nézet rám.

Megfogom a kezét és tovább indulunk. A hercegnő udvara felé megyünk újra. Mosolyogva sétálok melette. Büszke vagyok magamra. A legjobb döntést hoztam, hogy elkerüljem a konfliktust.

- Min, mi volt ez? - kérdezi kiváncsian.

- Hát tudod meghallottam, hogy rólam beszélgetnek. És ezzel az ajánlattal kielégítem a kiváncsiságukat. Elkerülök pár konfliktust, egyben információt is gyűjtök az udvarról.

- Büszke vagyok rád. Hová megyünk?

- Ji Woo agissi meghívott egy teára. Velem tartasz?

- Sajnálom, de néhány miniszterrel kell ma találkoznom. - bocsánatkérően néz rám. Gyorsan magához húz és egy csókot ad a fejem tetejére.

Folytatom utamat tovább. A hercegnőnél bejelentenek, majd besétálok. Őt egy hatalmas könyv fölött ülve találom. Fáradtan pillant fel rám. Leülök vele szembe. Becsukja a könyvet és int a szolgáknak, hogy hozzák a teát.

- Hogy érzi magát Mama? Nem bánta meg a döntését?

- Még nem. És remélem késöbb sem fogom. De ha nem bánod, megkérdezhetem, hogy mit olvastál?

- Confuciusz egy könyvét, de sehogy se tudom megéteni. A mesterem már rég feladta, hogy megtanítsa nekem. De én még nem.

- Ha akarod, akkor talán segíthetek neked. Minden könyvét olvastam és könnyen meg is értettem őket. Elmagyarázhatom neked.

- Az nagyon jó lenne - mondja boldogan.

A nap hátralévő részében találkoztam néhány miniszterrel. Este a herceggel vacsoráztam, utána az ágyasok jöttek. Mindent elmondtam, amit tudni akartak. Cserébe viszont én is kérdezgettem őket.

Palotahölgy - a királyi családtagok jobbkeze, nem mehet férjhez, még akkor sem, mikor elbocsáltják a palotából
Csima - szoknya
Jam - hajtű
Wangbi - a királyné megnevezése
Mama - a királyi család női tagjainak a megszólítása
Gongju - a hercegnő megnevezése
Ágyas - nem a férfi felesége, csak szeretője
Daebi - az anyakirálynő megnevezése