Kim Ji Min egy fiatal félnemes lány. Nevelőszülei feleségűl adják a koronaherceghez. A palota lakói befogadják őt, vagy ellene fordulnak? Innentől kezdve kezdődik el kalandos története. Ezzel a könyvvel betekintést nyerhetsz a Coryeo-i időszakba, K...
Most mihez fogunk kezdeni? Mi lesz az országunkkal? Se királyunk, se koronahercegünk! Kihalt a királyi vérvonal?
A szobámban ülök az asztal mellett. A miniszterek most hozzák meg a döntésüket. eddig mindig tudtam, mit kell tennem, de ez egy olyan helyzet, mait nem tudok kezelni. Az érzelmeim teljesen kihatnak a gondolataimra.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A palotában mindenhol keserves sírás hallatszik, amivel Junhot gyászolják. A szolgálók az udvarban térdepelnek a királyi épület előtt és keservesen siratják uralkodójukat. A nemzeti gyász harmincegy napig tart. Addig meg kell találni a következő uralkodót.
- Mama! Kérem azonnal menjen a Nagyterembe! A Wangdeabi hívatja.
A terembe belépve hatalmas hangzavar fogad. A Miniszterek egymással ordibálnak. Mikor észrevesznek azonnal rendezik soraikat. Felsétálok a trónhoz. Most üresen áll. Elfoglalom a számomra kihelyezett széket.
- Min, örülök, hogy eljöttél! Én már nem tudtam irányítani őket. Egyszerűen nem hallgatnak rám - súgja nekem a Wangdeabi.
- Megkérdezhetem, hogy miért hívatott?
- Persze. Páran a katonáid közűl kérvényt adtak be.
- Kérvényt? Én erről nem tudok. Kik voltak azok?
- Hivassátok be őket! - szól ki az eunochoknak.
Az ajtó kinyílik és két férfi lép be. Ahogy közelednek felismerem őket. Choi és Alcheon. Mikor elém érnek letérdepelnek és meghajolnak.
- Mit jelentsen ez? Miért döftetek hátba?
- Mama, nem akrtuk megsérteni, de kötelesek vagyunk a Daewang utolsó akaratát közvetíteni.
- Mire gondoltok? - kérdezem félve.
- Olvassák fel a kérvényt! - szólal meg a Wangdaebi.
- Daewang halála előtt, e szavakat mondta a Daebinek utolsó lehelletével : Kérem vigyázzon Goeryora és foglalja el a trónt!
A termet újra betöltötte a felháborodott Miniszterek mormogása. Döbbenten bámulok a két katonámra. El sem hiszem, hogy ezeket a szavakat idézték.
- Biztosan valósak ezek a szavak? - kérdezi az egyik Miniszter.
- Több, mint negyven tanunk van rá! Mi, akik megvédték a palotát, míg maguk otthonaikba remegve vártak a csodára! - válaszol mérgesen Choi.
- Choi! - szólok rá - Ne légy tiszteletlen.
- Most, hogy ez kitudódott, szavazásra bocsátom a dolgot! Kérem, holnap szavazzák meg a Miniszterek Tanácsában! - adja ki a parancsot a Wangdeabi.
- Értettük Wangdeabimama!
- Még is mit képzeltetek? Azt hiszitek, hogy átvehetem a trónt? - kiabálok az előttem térdelő két katonával.
