Élet a palotában (befejezett)

3. Fejezet

3 hónappal késöbb

A szobámba ülve írok levelet a nagymamámnak. Ő még az igazi anyukám anyukája. Levelezünk már évek óta. Bár, már szegény, eléggé betegeskedik. Megigértem neki, hogy nem sokára meglátogatjuk.

- Mama, a Főminiszter és a Városi hadnagy van itt. - szól be Ji Hoon.

- Erezd be őket - mondom boldogan. Mióta hercegné vagyok, hetente látogatnak meg. Beszélgetünk: elmesélem, mik történnek az udvarban; ők elmesélik, hogy otthon mi történik.

- Mama... - mind a ketten meghajolnak - Hogy szolgál az egészsége? - kérdezi apám.

- Köszönöm apám, nagyon jól vagyok. Viszont te fáradtnak tűnsz. Ugye, nem vagy beteg? - nézek rá aggódva.

- Semi bajom, csak mostanában sok dolgom akad. Nem kell aggódnia értem. Igaz, Hyun Woo?

- Apánk igazat mond. Mostanában sok dolgunk van. De azért fáradt, mert anyánk új ruhát akar varratni, de nem tudja eldönteni, milyen színű legyen. A segítségét kérné, Mama. - szól mosolyogva a bátyjám.

- Persze. Szívesen segítek neki, csak küldje el az egyik szolgával a mintákat. Majd kiválasztom melyik áll jól neki!

Apám boldogan bólint egyet. Sajnos egész délután a szobámban voltam. Ezért most sétálni lett kedvem.

- Apám, bátyjám nem bánnátok, ha ki mennénk kicsit sétálni. Közben elmesélhetitek, mi van a városban.

Felállok és kisétálok az ajtón. A két oldalamon sétálnak. Néha az egyik, máskor a másik beszél. Figyelmesen hallgatom őket.

Már egy ideje az egyik kerti tó mellett állunk, mikor furcsa érzés tör rám. Hirtelen hányingerem van. Nagy levegöket veszek, hogy megnyugodjak. Sajnos nem segít. Sőt elkezdek szédűlni. Gyorsan megkapaszkodom a korlátban.

- Mama, minden rendben? Jól érzi magát? - kérdezi a bátyjám.

Bólintok. Ezt nagyon rosszul tettem, mert megfordul a világ, vele együtt a gyomrom is. Elholmályosul a látásom. Elvesztem az egyensúlyomat és elesek. Ekkor minden elsötétedik.

Amikor felébredek az ágyamba fekszem. Még mindig hányingerem van, ezért gyorsan az ágy melletti tálhoz nyúlok. Amikor végzek, fáraftan felülök. A herceg mellettem ül. Mosolyogva néz rám. Furcsa. Még sosem láttam így mosolyogni.

- Hogy vagy Min? Nem fáj semmid?

- Nem. Most már jól vagyok. De mi történt?

- Elájultál. A városi hadnagy fogott meg. Behoztak ide és hívták az udvari orvost. Meg is vizsgált. Nagyon foltos hírem van számodra... Gyermeket vársz!

Megdöbbenve nézek rá. Gyermeket várok? Gyermekem lesz? Anya leszek?

Elerednek a könnyeim. A herceg átöleli a vállam. Lassan elkezdi simogatni a hátam, hogy megnyugodjak.

- Köszönöm Min. Nagyon köszönöm. - mondja elfúló hangon.

Késöbb, mikor már nem sírok, behívja az orvost, aki egy gyógyfőzetet ad. Borzalmasan néz ki és elkap a hányinger megint. Gyorsan megiszom, utána a vizet is, hoyg elnyomja az ízét.

- Szerintem titokba kellene tartani még. Mit gondolsz? - kérdezi óvatosan. Bólintok. Ha még nem akarja elmondani senkinek, akkor megteszem. - Pár napig maradj a szobádba! Pihenj egy kicsit!

Pár nappal késöbb hatalmas zsongás van az udvarba. Ma van a királyné szülinapja. Nagy ünnepséget rendeznek a tiszteletére. Rámadják az ünnepi hanbokot. Szerencsére az udvarhölgyem tud a vàrandósságról. Ő segít felöltözni. Felteszi a hajamba az ékszereket. Az öltözködés végeztével kisétálok a szobából.

- Ji Hoon ugye készen áll a Wangbi ajándéka?

- Igen Mama. Ha kéri a szolgák máris idehozzák.

Bólintok. Az egyik cseléd egy fadobozt nyújt felém. Kinyitom. Távol keleti tea van benne. Ezek a királyné kedvenc ízei. Mosolyogva adom vissza a cselédnek.

Elindulok a királyi udvar felé. A Nagyterem elött lesz a palotai ünnepség, míg a városba is rendeznek egyet. Útközben találkozom a herceggel, egymásba karolva megyünk tovább. Mindenhol rohanó szolgákat, udvarhölgyeket látni. Az egyik éppen mellettünk siet el. Menetközben meghajol, de elveszti az egyensúlyát és elesik, pontosan a lábam elé. Gyorsan feltérdel és meghajolva ezt mondja:

- Halálos bűnt követtem el! Kérem Mama, rendelkezzen felettem!

Gyorsan letérdelek mellé és felsegítem.

- Ugye jól vagy! Nem esett bajod? - kérdezem, miközben a ruháját porolom le. A herceg összeszedi a lámpásokat, amik az baleset közben szétszórodtak a földön. Beteszi a dobozba, amiben a cseléd hozta, majd átnyújtja neki. Ő gyorsan elveszi és meghajolva továbbsiet. Követem atekintetemmel, látom, hogy az egyik udvarhölgy nagyon megszidja. Majd késöbb gondoskodom róla, hogy enyhítsék a büntetését.

A Nagyterem előtt hatalmas asztal van, rajta mindenféle finomság. Az összes hivatalos személy jelen van. A nagyhercegek is. Végre személyesen is találkozhatok velük. A királynak, a kornahercegen kívűl, hat fia és egy lánya van. A hercegnővel már találkoztam, mert ő még a belső palotában él. A nagyhercegek a külső palotában élnek, ahova majd csak a fiam születése után mehetek be. Mert egy hercegnénak a fia és a férje miatt vagy ha elszeretnék különíteni a belső palota ügyeitől szabad csak odamennie.

Az ünnepség elkezdődik. Felharsannak a kürtök és megjelenik a királyné. Gyönyörű a fekete és arany hanbokjában. Helyetfoglal a király mellett. Mindenki felköszönti egyszerre, majd elkezdődnek az előadások. Meseszép táncosok, harcosok, zenészek tartanak előadást. Ezek után a király egy csodaszép beszédet mond a királyné tiszteletére. Utána mindenki átadja személyesen az ajándékát. A kornaherceg egy arnyhajtűt ad át, én pedig a teákat. Megköszönöm neki, hogy itt lehetek a palotában.

Hanbok - koreai, ünnepi öltözet (még a mai napig felszokták venni a nemzeti ünnepeken)