Kim Ji Min egy fiatal félnemes lány. Nevelőszülei feleségűl adják a koronaherceghez. A palota lakói befogadják őt, vagy ellene fordulnak? Innentől kezdve kezdődik el kalandos története. Ezzel a könyvvel betekintést nyerhetsz a Coryeo-i időszakba, K...
Belépek az étkezőbe. Két szempár fordul felém. Gyorsan felállnak és méllyen meghajolnak. Én is meghajolok feléjük. Ezek után kínos csend szorul közénk. Hogy ne érezzem magam feszengve leülök az asztalhoz. Ők is helyet foglalnak.
- Üdvözöljük Mama a külső palotában. Reméljük jól fogja magát érezni. Az én nevem Jung. A 2. herceg vagyok.
- Üdvözlöm Mama, én a 4. herceg vagyok Chin-Hwa.
Furcsa, a 2. herceg idősebb nálam, mégis felsőbb rangúnak kezel. Mivel a hercegné egyenrangú a hercegekkel nem kell formálisan beszélniük egymással.
- Kérlek csak hívjatok Ji Minnek. A Mama olyan furcsán hangzik a velem egyenlő rangúaktól. És én is remélem, hogy jól ki fogunk jönni egymással.
Felszolgálják a reggelit, de csak mi hárman eszünk. Evés közben elkezdünk beszélgetni. Persze az első kérdések között van, hogy szeretem-e a koronaherceget, Sumjongot? Elmondtam, hogy mikor találkoztunk először és azóta szeretjük egymást. Utána megkérdezik, hogy jól kijövök-e a királynéval és az anyakirálynővel. Elmesélem, hogy a királynéval rendszeresen találkozom, de az anyakirálynőt még sosem láttam. Még az esküvőn sem volt jelen. Azt mondták, hogy nem érezte magát jól. És mivel nem ő a belsőudvar feje, így nem kell mennem hozzá tiszteletadásra se.
Reggeli után körbejárom az udvart. Gyönyörű sétányok vannak kiépítve. Főleg most, hogy virágzik a cseresznyefa, meseszép. Éppen egy hídról etetem a tóban lévő aranyhalakat, mikor a hadvezér lép mellém. Felsikoltok ijedtemben. Meglepődve néz rám. Gyorsan bocsánatot kérek.
- Mama, a Wang látni akarja! Kérem jőjjön velem.
- Sajnálom, de a Seja azt a parancsot adta, hogy a Mama csak egy hercegi személlyel hagyhatja el a külső palotát - áll közénk Ji Hoon. Megkönnybűlve sóhajtok fel.
- Én eltudom kísérni Mama - szólal meg valaki a hátam mögött. Megfordulok és az 5. herceg áll velem szemben. Még nem találkoztunk. Nagyjából velem egyidős lehet. Gúnyos mosoly ül a szája szélén. Gondolom érzi, hogy semmi kedvem sincs a királyhoz mennem. Tartok Őfelségétől. Sok pletyka terjeng róla a szólgálók között. Azt híresztelik, hogy zaklatja őket. És én hiszek nekik. Nem egyszer mondott nekem illetlen dolgokat. És ez a fiú kiköpött a király. Le se tagadhatná, hogy ő az apja.
Dühösen nézek rá.
-Elnézést, de ön kicsoda? - kérdezem makacskodva.
- Jól tudja azt, hogy ki vagyok. És mint mondtam, elkísérem.
Sajnos nics más választásom, mint beleegyezni. Mikor megfordulok a hadvezér mosolyog rám diadalittasan. Felfordul a gyomrom tőlük.
Elindulok az egyik hatalmas faajtó felé. Mellettem a herceg sétál. A hadvezér, hála Istennek, nem tart velünk. Ő csak az üzenetet hozta. Úgy döntöttem, nem megyek hintóval. Így lassabb, ezért később érek a királyhoz. És reménykedem, hogy útközben találkozom valakivel, aki meg tud menteni!
- Nos Mama, ön mérgezte meg a Wangbit?
- Nem! Miért tenném? - kérdezem tőle elképedve.
- Talán, mert anyám ágyast keresett a báttyámnak. És mielőtt talált volna elintézte.
-- Én erről semmit nem tudtam. A teát pedig nyugatról hozattam. Miért foglalkoznék ennyit az ajándékkal, ha megakartam volna mérgezni? Ennek semmi értelmé! - csattanok fel. Felgyorsítom a lépteim. Mégis mit képzel magáról? Hogy kérdezhet ekkora badarságot? Még, hogy én mérgeztem meg a királynét!
A Nagy Terem előtt elválnak útjaink. Én a királyhoz megyek, ő pedig a Daebit látogatja meg.
Mikor elhagyom a királyi udvart, megkönnybülve fújom ki a levegőt. Ezt is túl éltem. Őfelsége is ugyanazokat kérdezte, mint a herceg. És mindegyikre ugyan úgy válszoltam, mint először, csak nagyobb tisztelettel.
Wang - a király megnevezése Seja - a koronaherceg megnevezése
Rất tiếc! Hình ảnh này không tuân theo hướng dẫn nội dung. Để tiếp tục đăng tải, vui lòng xóa hoặc tải lên một hình ảnh khác.
