Élet a palotában (befejezett)

19. Fejezet

5 évvel később

A palotahölgyem szalad felém. Mikor elém ér meghajol és jelent nekem.

- Wangbimama, az Úrnő megint meg akarja csinálni.

Iszonyatosan dühös leszek. Elindulok a bin lakosztály felé. Három éve! Három éve minden héten eljátszuk ezt. Minden héten elmegyek a lakosztályába, ahol megmentem az egyik szolgálót, mielőtt megkorbácsolná. Szegények rettegnek oda menni. És nem csak fenyegeti az szolgálóimat, hanem megpróbálja a hátam mögött irányítani az udvart. Sajnos egyedűl vagyok mert az anyakirálynő elment meglátogatni a Sangwant. Szerencsére pár hét múlva vissza is jön.
Dühös léptekkel haladok az ágyasok udvara felé. Aki előttem áll, azonnal kitér az utamból. Nem állok meg míg a kapu elé nem érek. Bejelentés nélkül lépek be.

- Mama, azonnal tegye le a korbácsot!

Sunhi rámnéz és gúnyos mosolyra húzza a száját.

- De Wangbimama, jó okom van arra, hogy megbüntessem!

- Mégis mi lenne az?

Àrtatlan arcot vág és ezt mindja:

-Wangbimama, úgy gondolom, meg akart mérgezni ez az alávaló szolga. Sajnos tudom, hogy Felséged alatt szolgál, de akkor is meg kell büntetnem!

- Bizonyítéka van rá?

- Hát gyanúsan a konyha körűl ólálkodott.

- Igen  mert az ártatlan a konyhán szolgál!

Intek az udvarhölgyemnek  hogy hozza oda hozzám a szolgát. Ő eloldozza majd odatámogatja szegény, remegő lányt.

- Sajnálom, Felség, máskor elővigyázatosabb leszek! - húzza ördögi mosolyra a száját.

Megfordulok, majd vissza se nézve továbbmegyek. Ez a nő az őrületbe kerget! Valamit tennem kell! Így nem mehet tovább!

- Ji Hoon, hívdd kérlek a palltába a Főszolgát.

- Igen is Mama. A Felséged udvarába?

- Ne, a Nagyterembe.

Elindulok a királyhoz.

- Jeonha, a Wangbi van itt. - jelent be a királyi eunuch.

- Engedd be! - hallatszik bentről.

Belépek az ajtón. Őfelsége a hatalmas asztala mögött ül és érkezésemre felnéz a tekercsekből. Feláll és odajön hozzám. Leülünk az egyik asztalhoz. A szolgák gyorsan hoznak egy kanna teát. Nem kertelek.

- Jeonha, ma fontos döntést hoztam meg. Remélem megérted az elhatározásomat.

- Kérlek Min, magyarázd el mire gondolsz!

- A döntésem, hogy Sunhi-bint a külső palotába küldöm. Mióta a legkisebb herceg is elhagyta, üresen áll. És úgy érzem, a bin itt nem érzi magát biztonságba.

- Már megint megkorbàcsolt egy szolgát?

- Igen, megint úgy gondolta, hogy meg akarják mérgezni. Már egy szolgálója sincs akit ne veretett volna meg! Az én feladatom, hogy megvédjem a palota összes lakóját. És ő kockáztatja a lakók testi épségét. Az istápolyban már nincs szabad hely! Mégis mi mást tudok tenni? - fakadok sírva.

Sumjung odajön hozzám és elkezdi simogatni a hátam. Szép lassan megnyugszom.

- Ha így látod jónak, akkor támogatlak a döntésedben. Halottam, hogy hivattad a Főszolgát, itt az ideje Sunhi-bint is idehívjuk.

Egy félórával később, mind a négyen a Nagyteremben vagyunk. Mi a királlyal a trónon foglalunk helyet, míg a Főszolga és az Úrnő a lépcső aljában lévő párnákon ülnek. Sumjung elmodja a döntésünket és megkéri a Főszolgát, hogy intézzen el mindent. Az ágyas arca, olyan érzelemmentes lett a döntés kimondása után mint még soha. Egyedűl az az egy kivétel van, hogy a fia, Junho itt maradhat. Mivel ő Hea legjobb barátja, így nem volt szívünk elküldeni.

A megbeszélés után visszavonulok az udvaromba. Éppen a kertben sétálok, mikor a Nagyherceg odajön hozzám.

- Mégis, hogy tehette ezt?

- Na de, Junho, hogy beszélsz a Wangbival!? - szól rá Choi Young. Azóta  hogy összeismerkedtünk, ő lett a a személyes testőröm. Minden pillanatban mellettem van.

- Sajnálom, Junho, de így volt a legjobb. A te ommad nem érezte jól magát a belsőudvarban. Mindig félt. A külső palotában csak ő lesz! Így nem kell semmi miatt aggódnia. - mondom neki.

A szemében még mindig ég a harag, de témát vált.

- Wangbimama, holnap kimegetünk Heával lovagolni?

- Igen, de ha legalább három hwarang is megy veletek.

Fura mosolyra húzza a száját. Gyorsan meghajol  majd elindul visszafele. Nagyon rossz előérzetem támsd, de próbálok nem törődni vele.