Kim Ji Min egy fiatal félnemes lány. Nevelőszülei feleségűl adják a koronaherceghez. A palota lakói befogadják őt, vagy ellene fordulnak? Innentől kezdve kezdődik el kalandos története. Ezzel a könyvvel betekintést nyerhetsz a Coryeo-i időszakba, K...
- Tehát nem Hea teste volt? - kérdezem reménykedve.
- Nem, Mama. De még mindig nem tudjuk merre van.
- Meg kell találnotok Oppa. Még mielőtt a Wang visszatérne. - nézek rá komolyan.
A bátyjám határozottan bólint. Mind a ketten tudjuk, hogyha Sumjung rájönn, teljesen el fog veszni. Mindig azt mondja, hogy Hea és én vagyunk az élete egyik legnagyobb ajándékai, hogy fontosabbak vagyunk, mint a király cím. Ha megtudná, hogy Hea eltűnt teljesen összetörne, így ezt a palota falai között kell tartanunk!
- Mama, a Tegunok vannak itt! - szól be kintről Ji Hoon.
- Wangbimama, akkor én távoznék is! - köszön el a bátyjám.
A hercegek belépnek és rangsor szerint helyet foglalnak. Mind a hat herceg eljött meglátogatni. Még az ötödik is itt van. Bár látszik rajta, hogy nem önszántából jött el.
- Örülök, hogy mind itt vagytok! Rég találkoztunk. Jung-Su gratulálok a kislányodért! Hea-Won remélem a fiad jó feleséget talál magának. Ha kell bármilyen segítség csak szóljál. Sok kelendő lány van a Nyugati és Déli párti családokban! - mosolygok rá. - De minek köszönhetem a látogatást?
- Wangbimama, csak egy kis lelkitámogatásnak jöttünk. Tudjuk, nincs sok hasznunk, de mindent megteszünk, ami tőlünk telik. Míg a Seja elő nem kerűl, minden nap valaki közülünk eljön és meglátogat! - amint ezt a Chin-Hwa, a negyedik herceg kimondja, az ötödik herceg megforgatja a szemét.
- Köszönöm a támogatásotokat!
Ha a király nincs a palotában, akkor a királyné veszi át az ország irányítását. Ő hozza a fontos, királyi döntéseket.
Most is én hozom meg a döntéseket. Négy napja. Négy nap telt el, hogy a koronaherceg eltűnt. Én azóta ki se mozdultam a Nagyteremből. A trónon űlök vagy a tárgyaló teremben vagyok, ahol a kutatás lépéseit tervezem meg vagy valamelyik miniszterrel beszélek.
A trónon ülök és a Nyugati párt elnökét hallgatom, aki tavalyi éhínségről és a raktározásról számol be. Halálosan unatkozom. De ekkor egy fontos dolgot említ meg. A hegyekbe leeset az első hó! Aggódva kapom fel a fejem. Mi van ha Hea fent ragadt és most az erdőben fagyoskodik? Remélhetőleg nem szakadt el Junho nagyhercegtől. Hisz Hea még csak hat esztendős, míg a nagyherceg tíz évvel idősebb. Ő talán tud rá vigyázni.
Ekkor Ji Hoon lép oda hozzám és a fülemhez hajol, hogy senki se hallja amit mond.
- Mama, a Wang visszatért. - súgja a fülembe.
Felpattanok a trónról.
- Elnézésüket kérem, de a tanácskozást most abba kell hagynunk. Egy nagyon fontos dolog jött közbe. Majd holnap folytatjuk. - mindenki azonnal fel áll és meghajol.
- Igenis, Wangbimama!
Kisietek a teremből.
- Mama, a Wang az udvarába vonúlt vissza. Azt mondta, ott várja.
Elindulok a királyi udvar felé. Szélsebesen haladok, mert tudom, nem jelent jót, hogy ilyen hamar visszatért. Choi próbál megnyugtatni, de nem nagyon sikerűl neki.
Belépek az ajtón. Sumjung az asztalnál ül és felnéz, mikor kinyílik az ajtó. Azonnal feltűnik az arckifejezése. Nagyon mérges. Nem is! Dühös. Csak úgy árad belőle a düh.
- Ji Min! Még is mi történt? Hol van Hea? Most azonnal magyarázd meg! - mondja a visszafolytott dühtől suttogva.
Félve nézek az asztalra, a székekre. Mindenhova csak rá nem. Nem tudok belenézni a tekinttébe. Hirtelen feláll és odasétál hozzám.
- Azonnal szólalj meg! - kiabál rám. Ránézek és csak sírni tudok.
Oops! Ang larawang ito ay hindi sumusunod sa aming mga alituntunin sa nilalaman. Upang magpatuloy sa pag-publish, subukan itong alisin o mag-upload ng bago.
Tdom, hogy meg kellene szólalnom, de a sírástól nem kapok levegőt. Érzem, ahogy a dühe csak nő. Ordítva behivatja Ji Hoont és Choi Youngot. Az utóbbi az arcomat látva azonnal közelebb lép hozzám, hogyha kell akkor meg tudjon védeni. Sumjung kiabál Ji Hoonnal. Felelősségre vonja, hogy nem szólt neki. Hirtelen elhallgat. Sírí csend van a teremben, csak a szipogásomat lehet hallani. Ekkor rám néz. Látom a szemében, hogy a düh helyét átvette az szívettörő fájdalom. Odalép hozzám és kitörbelőle a sírás.
Oops! Ang larawang ito ay hindi sumusunod sa aming mga alituntunin sa nilalaman. Upang magpatuloy sa pag-publish, subukan itong alisin o mag-upload ng bago.
Átölel és együtt rázkódik a vállunk. Közben a másik két személy magunkra hagy minket. Sumjung összerogy és lehúz magával a földre.
- Miért nem szóltál nekem? - kérdezi sírva.
- Nem akartam, hogy ez történjen. Hogy teljesen összetörjél. - mondom, miközben a mellkasába fúrom a fejem. Szorosabban húz magához.
Egy kis idő után csendesednek az érzelmeink. Felemeli a fejem és megcsókol. A karjába vesz és az ágyhoz visz. Lefektet rá és fölémhajolva tovább csókol...
Az ágyban, egymáshoz bújva fekszünk. Hirtelen megtöri a percek óta tartó csendet.
- Sajnálom, hogy kabáltam. Csak mikor megtudtam, teljesen megőrültem. Fájt, hogy nem te szóltál nekem és nagyon aggódtam. Mikor megérkeztem hallottam, hogy gyűlés van a Nagyteremben. Akkor úgy gondoltam, nem is érdekel, hogy hol van Hea. Nagyon meg bántam ezeket a gondolatokat.
- Semmi gond. Én is bocsánatot kérek, mert nem szóltam neked. Úgy gondoltam, hogy sok gondod van. És féltem is, hogy hogyan fogsz reagálni rá. De kitől tudtad meg?
- Sunhi-bin és Sung herceg is küldött levelet. Ekkor biztos voltam benne, hogy igazak a hírek.
