12. Fejezet

228 6 0
                                    

- Ki nem hagy imátkozni? - kérdezem és remélem, hogy ez a kifogás nem átlátszó. Ránézek a palotai katonára. Végignéz rajtam és próbálja kivenni az arcomat, de a fátyol eltakarja. - Elnézést uram, de ide férfi nem léphet be! A ginsaengek lakóhelye szent.

- Megértem, de a királyi parancsot hoztam. Kérem vegye át. - néz rám még mindig kételkedve.

Ránézek Seo arcára. Elsápadva néz hol rám, hol a katonára. Mikor találkozik a tekintetünk, rájön, hogy ki kell kisérnie a harcost. Úgy kell tennie, mintha a ház vezetője lennék. Méllyen meghajol felém, majd a katonát a kezénél fogva kikiséri. Lerogyok az egyik székre és mély levegőket veszek. A szívem majd' kiesik a helyéről. Összeszedem magam és kisétálok az udvarra.

- Dokyi, kérem fogadja el a királyi parancsot.

Leborulok a földre és úgy várom, hogy felolvassák.

- A Wang nevében kijelentem, hogy a Dokyinak és a házban elő összes gisaengnek műsort kell adnia az éves virághozó ünnepségen!

Kinyújtom a kezem, hogy hivatalosan is elfogadjam a parancsot. Átnyújtják a tekercset én meg elfogadom, majd újra meghajolok.

- A virághozó ünnepség három hét múlva lesz. A rendezvény a palotában fog lezajlani és a gisaengek műsora lesz a főszám. Kérem a nevükhöz méltó legyen - mosolyog furcsán a katona.
Miután elmentek Seo felé fordulok. Kiváncsian és félve nézek rá.

- Ez minden évben megtörténik. Csak ilyenkor én veszem át a tekercset. - mondja a tekintetemet látva.

- Igen, most már emlékszem. Tavaly Hea születése előtt, én is láttam egy ilyen előadást.

- Azok is mi voltunk.

A nap végéig erről beszélgettünk. Kiterveltük, hogyan fogjuk megmutatni, hogy élek. Mert pár nappal ezelőtt Ji Hoon elment a közeli városba és kérdezősködött. Mivel ez a fővárostól nincs messze, így a hírek hamar odaérnek. A palota szerint rablóbanda támadt ránk, nekem és Heanak nyomunk veszett. Vagyis valaki a palotából el akart intézni.
Megtervezzük az előadást, amiben én is fellépek. A gisaengek színes ruhákban lesznek, míg én egy tavirózsában fogok várni. Egy fátylas kalapot fogok felvenni, hogy nagyobb legyen a döbbenet mikor felfedem magam. Majd egy papírt fogok a kezembe venni, amire fel lesz írva, hogy mi történt velünk.

Elérkezett az ünnepség napja. Gyaloghitóba szállunk Heaval hogy ne ismerjenek fel. Meg végül is az a dokyi vagyok akit még férfi nem látott. A palotába érve felveszem a kalapot és Heaval kézenfogva indulunk a szállásunk felé.

Egész nap a szobában voltunk, hogy ne találkozzunk senkivel, ne fedjük fel kilétünket

Oops! Bu görüntü içerik kurallarımıza uymuyor. Yayımlamaya devam etmek için görüntüyü kaldırmayı ya da başka bir görüntü yüklemeyi deneyin.

Egész nap a szobában voltunk, hogy ne találkozzunk senkivel, ne fedjük fel kilétünket. Délután kezdődik el a műsor, mi vagyunk a fő szám. Aggódva állok a tömeg szélén. Mi van ha valami rosszul sül el? Mi van ha kivégeztetnek, mert halottnak kell lennem?
A gisaengek egy paravánt húznak a tér közepére, ami mögött felállítják a tavirózsát. Én az arcom előtt tartom a legyezőmet, hogy be tudja menni a paraván mögé.
Elkezdődik a műsor és a figyelem mind ránk irányul.

Élet a palotában      (befejezett)Hikayelerin yaşadığı yer. Şimdi keşfedin