Kim Ji Min egy fiatal félnemes lány. Nevelőszülei feleségűl adják a koronaherceghez. A palota lakói befogadják őt, vagy ellene fordulnak? Innentől kezdve kezdődik el kalandos története. Ezzel a könyvvel betekintést nyerhetsz a Coryeo-i időszakba, K...
A kertben ülve gondolkodom. Choi nem messze áll tőlem, míg Ji Hoon a csarnokbejáratánál vár rám. Visszatértek az emlékek, amiket nagyon rég eltemettem magamban. Sumjung balesetének és halálának napját. Míg a templomban voltam egyszerűen megpróbáltam kitörölni az emlékezetemből. De ez nem lehetséges.
A hangulatom, mióta itt vagyok, eléggé komor. Találkoztam a Wangdeabivel, megbeszéltük, hogy még is mit kellenie tenni, mert az ország hatalmas bajban van. Azért tértem vissza, hogy helyre hozzam, amit Junho elrontott. Ezt azért tehetem meg, mert a palotában csak nekem van tapasztalatom az ország ügyeinek irányításában. A wangdeabi nem segített a hajdani királynak, Junho, pedig nem tanult koronahercegnek, így nincs meg a tudása, ami egy királynak kellene.
- Mama, az ötödik herceg van itt! Fogadni kívánja? - rohan oda hozzám Ji Hoon.
- Igen, szóljon neki, hogy a csarnokkomba menjen!
Felállok a padról. Choi rám néz.
- Az első komoly összecsapás.
Elindulok az épület felé. Az arcomra semleges kifejezést öltök. Belépek az ajtón. A herceg feláll és helyet ad nekem. Méllyen meghajol.
- Daebimama, örülök, hogy újra láthatjuk egymást.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Tegun, én is örvendek. Kérem üljön le - mutatok a velem szemben lévő párnára.
Leül, érezhetően feszült a levegő köztünk. Kinyílik az ajtó és Choi néz be rajta. Bólintok, hogy bejöhet. Ez egy jelzés a herceg számára, ne is próbálkozzon semmivel.
- Daebimama, arra szeretném megkérni önt a Wang nevébe, hogy kísérjen el minket a japánokkal való tárgyalásra. Mivel se a Wang, se én nem vettünk rész ilyenbe, így az ön tapasztalatát kérnénk segítségűl. A Wangdaebi is beleegyezett, hogy a tárgyalást ön vezesse.
Döbbenten nézek rá. Azt hittem, hogy erőfitogtatás miatt jött ide. Látom rajta, hogy nagyon nehezére esik neki, tőlem segítséget kérni.
- Mégis mi a célja a tárgyalásnak?
- A keleti vidék egyik várát szeretnénk átnyújtani, azért cserébe, hogy az országunkat ne támadják meg többször.
- Rendben. De csak akkor segítek, ha én is nyerek valamit belőle.
Furcsán néz rám, de bólint.
Két nap múlva az udvaromba épített növényhézban kertészkedem. A templomba a feladatom, a növények gondozása jelentette. Tökéletes elfoglalaltság volt, mert kitisztította a fejem.
- Daebimama, a Wang van itt! - kiált be Ji Hoon.
Őfelsége belép. Körbenéz, majd megáll a tekintete rajtam.
