Kim Ji Min egy fiatal félnemes lány. Nevelőszülei feleségűl adják a koronaherceghez. A palota lakói befogadják őt, vagy ellene fordulnak? Innentől kezdve kezdődik el kalandos története. Ezzel a könyvvel betekintést nyerhetsz a Coryeo-i időszakba, K...
Choi Young megdöbbenve fordul felém. De mielőtt bármit is mondani tudna, Ji Hoon hátbaböki, mire észbe kap és hevese elkezd bólogatni.
- Katona ez igaz? - kérdezi megdöbbenve az anyakirálynő.
- Igen, felséges Daebimama! A Sejabin a távoli unokatestvérem.
Az anyakirálynő kétekedve néz ránk. Ekkor a koronaherceg lép oda hozzánk. Valószínüleg érzi a feszűlt légkört, így próbálja enyhíteni. Elkezd a nagyányával beszélgetni. Csak erre a pillanatra vártam. Gyorsan félre hívom Choit.
- Erről egy szót sem ejthetsz senkinek! Megértetted? - néz rá fenyegetően Ji Hoon.
- Természetesen, lakat a számon. De...akkor este valami nagyobb jutalmat kapok majd? - néz rám ravaszul. Sóhajtok eggyet és bólintok. Ő bolodogan elindul a társai felé.
Másnap reggel felveszek egy nemeshölgyi ruhát és a Ji Hoonnal kimegyünk a városba. Azért álruhában, hogy nehogy bárki is felismerjen minket, mivel titkos dolgot kell elintéznem.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Ma van először, hogy Choi harcolni tanít. Egy kis erdő felé vesszük az irányt. A város szélén haladva Ji Hoon a kezèt a kardján tartja, nehogy bármi is meglepjen minket. Az erdő közepén van egy tisztás, ide beszéltük meg a kiképzés helyszínét. Choi már itt van, a földön ülve vár ránk.
- Mama, örülök, hogy látom! Kérem, akkor elkezdhetjük a harci kiképzést?
- Igen, készen állok rà!
Az egyik fa mögűl elővesz egy vászontáskát. Kivesz belőle két fabotot. Már láttam ilyet, mikor még a bátyjám nálunk lakott, ezzel gyakorolta a kardvívást.
- Mint mondta, Felséged is, valószínűleg újra meg fogják támadni. Ezért minnél hamarabb meg kell tanulnia a kardot forgatni. Tessék fogja meg, forgassa a kezében. Érezze meg, hogy hol van a súlypontja, mert amint megtalálja, már könnyebben lehet hárítani vagy éppen támadni.
A kezembe veszem a botot. Forgatom az ujjaim között és az egyik mozdulatban megérzem a bot közepét, ahol a súlypont tökéletesen megegyezik. Ekkor Choi arra kér, hogy dobjam át a botot neki, miközben elkapom az övèt.
Már vagy két órája vívunk a fabotokkal az erdő közepén. Az izzadság csak úgy folyik rólam, de még mindig van erő bennem. Nem úgy mint, Choi Youngban. Igen, talán elfelejtettem mondani neki, hogy a bátyjám már tanított vívni és egész jó érzékem van hozzá. Tíz párbajból hatot nyertem eddig meg. Choi megbotlik a saját lábában és a földre esik. Én a torkához teszem a botot. Mind a ketten lihegünk a kimerültségtől. Megadóan leteszi a "fegyverét" és elfogadja a felé nyújtott kezemet. Fesegítem a földről. Egy fának dőlve piheni ki magát, míg nekem Ji Hoon hoz egy egy nedves kendőt, amivel lehűthetem magam.
- Köszönöm, katona, ma nagyon jól éreztem magam! - bólintok Ji Hoonnak, aki a zsebéből elővesz 20 vont. - De Mama, miért nem mondta, hogy tud bánni a bottal? - Már nagyon rég volt, hogy tanultam és nem voltam benne biztos, emkékszem-e rá.
Elköszönök Choi Youngtól és visszaindulok a palotába. Útközben végiggondolom, hogy mennyit tanultam az eltelt idő alatt. Rájöttem, hogy a ruhám chimája eléggé zavart, így mostantól férfi ruhába kell majd jönnöm.
2 héttel kesőbb
A külső palotába tartok éppen, hogy a második herceggel találkozzak. Ha az anyakirályné ellen akarunk fellépni, akkor támogatókat kell szereznünk. És Sumjung nem elég nekünk, a hercegek nagyrészét is meg kell győznünk, hogy a mi oldalunkra álljanak. Jung az egyik fa alatt áll és a virágokat nézegeti. Odasétalok hozzá, de Ji Hoont előtte megkérem, hogy az épület sarkánál várjanak meg. Ő, a női hwarangok és a szolgák az épület árnyékában várakoznak rám.
- Mama, örülök, hogy látlak! De még is mi volt olyan fontos, hogy azonnal idejöttél? - Jung, én is örülök neked, a Wangbi üzenetét hoztam el neked. Arra kér, hogy támogass minket, akik a Daebi ellen akarunk fordulni. Emlékszel a Wangbi mérgezésére; úgy gondoljuk, hogy ő állhat mögötte. Sőt az én támadásomnál is ő lehet a háttérben.
Jung döbbenten néz rám. Látom rajta, hogy minden szavamat alaposan megrágja magámban. Sokáig csak hallgat, az arca nagyon felszült és földet bámulja. Hirtelen rám néz, eldöntötte.
- Abban amit mondasz lehet igazság, de nem gondolod, hogy a Vang nem akar majd a Daebi ellen fordulni? - Ezért keresünk bizonyítékokat,de ahhoz a tamogatók segítsége is kell. - Rendben segítek nektek, sőt körbekérdezősködöm néhány testvéremnél, hátha mellénk állanak. - Igen minnél többen vgyunk, annál jobb.
Hirtelen a palotafal mögűl álarcos katonák ugranak elénk. Jung elém áll és előrántja a kardját.
- Kik vagytok? - kiabálja az idegenek felé. - Megölni őket! - utasíja társait az egyik férfi.
