Paragrafus rock and roll

Első fejezet

Első fejezet

A Berger ügy átka

Voltak napok mikor felébredt az éjszaka közepén és elgondolkozott azon, mit is keres egy nő mellet... Távol állt az ilyesmi tőle. Harminckét évesen már - már sztárügyvédnek számított. A barátja, is ügyvéd volt, a legjobb, persze csak utána. Tökéletes párt alkottak. A férfi ugyan olyan rendmániás, munkamániás és még ki tudja mennyi mánia kötötte össze őket, de a szerelmet nem igen sorolhatták ide, e közé a dolgok közé. Éltek egymás mellett barátként, udvarias sivárságban. Atán...Aztán egyik nap megismerkedett Adrienneval.
Akitől megtudta, hogy ez az igen ritka név, még 1945.-ben jelent meg a köztudatban, de ahogy jött, úgy ki is kopott. Ma már Adrienn-kéntél tovább. Senki nem szólította Adriennénak és ő is csak egyszer mutatkozott be ezen a néven. Mindenki csak Laynak hívta és mindemellett a szöges ellentéte volt Apollóniának. Huszonhét évesen egy befutott rock bandában énekelt. Apollónia soha nem kedvelte ezt a világot és Lay szinte bele rántotta ebbe. A fazonokat még csak - csak lenyelte volna, igaz az öltönyös, kis kosztümös, komoly emberek társaságát élvezte mindig, de itt ilyent nem nagyon talált. A szakadt külső alatt azért voltak itt művelt emberek is, még diplomással is találkozott. Elfogadta ezt a világot és Layt is, amennyire csak tudta, de mint minden kapcsolat ez sem volt zökkenőmentes... néha még most is úgy érezte mélyrepülésben tart lefele a megsemmisülésbe.

Ezt valahol a saját hibájának is elkönyvelte. Túl merev volt, túl racionális és túlságosan józan, mániás. Lay az esetek többségében pedig túlságosan elszállt volt ahhoz, hogy bármit is megértsen. Ha nem ivott, akkor az agykapacitása lefokozódott, egy ötéves gyerek szintjére és volt a felnőtt oldala is, amely túlságosan kegyetlen és ördögi volt, ahhoz, hogy Apollónia megértse. Egyszerűbb volt Layt gyerekként kezelnie.

Most is mellette szuszogott félig rajta. Karjával szorosan ölelte Apollónia derekát a világ legtermészetesebb. Apollónia kicsit megmozdította a kezét. Eligazította a takarót Layen, aki halk mormogással nyugtázta a dolgot, majd tovább aludt. Kissé irigyelte ezt a gondtalannak tűnő nagy gyereket. Az ilyen estéken be kellett látnia, ha Lay nincs akkor megtört volna a siker sorozata...
Egész nap megállás nélkül esett. Csak éjfél után valamennyivel állt el az égszakadás. Az aszfalt teljesen felázott, hatalmas pocsolyák ülepedtek meg a kátyúkban. Az épületek ereszeiről még csordogált lefele a haldokló kis patakok, de már semmi sem kívánt több esővizet. Sem az útszéli fák, bokrok és virágok, sem a csatornák, amelyek túlcsordulva igyekeztek még több mocskos vizet elnyelni, kényszerűségből. Az eső elállta után, kellemes idő köszöntött be. Hajnali egy fele az elázott madarak elő bújtak, csicseregtek. A neon lámpák meleg fényt árasztottak és a messzi klubokból kiszűrődő zaj egybe olvadt a természet lágy ritmusával. Alig lézengtek az utcán. Sokan még bent melegedtek a szórakozóhelyeken és várták, hogy a buli beinduljon. Fiatal volt még az éjszaka.
Apollónia már rég nem érezte a fiatalságot magában, sem a pezsgést, sem a tüzes lelkesedést. Az egészet elkönyvelte annak, hogy megöregedett. Betöltötte a harminckettőt és az ember bizony ilyen korban lehiggad. Felelős döntéseket hoz. Azért meg volt benne a féltékenység, másokat elnézve. Néha azon kapta magát, hogy egy étteremben, egy bevásárlás közben figyeli az embereket és megjegyzéseket tesz rájuk.
„ Hah, az a nő annyi lehet, mint én és ilyen szűk, szakadt farmert vesz fel... „
„Jesszus, majd negyvenéves ez a nő és még mindig képes magára venni egy színes szoknyát?" Az ő elképzelésében a harmincas szám olyan váltó szám volt, ami felett, bizony az embernek kötelessége, ruhatárát kicserélni és komorabb, dísztelenebb, elegáns holmikba járni, amik kényelmetlenek, de elfogadottak. Apollónia ehhez tartotta magát. Még szabadidejében is kiskosztümöt húzott és csak annyi kritériumot tett, hogy a haját kontyba fogta.
Hétfőtől péntekig mindig ugyan azt tette. Reggel hatkor kelt, egy órát futott a futó padon, pontosan hét óra öt perckor, elment tusolni. Ami átlagosan tíz percet vett igénybe, ha hajat mosott, akkor tizenöt percet. Tíz perc tusolás után, megreggelizett, elfogyasztott egy erős feketét, miközben meghallgatta a híreket a tv - ben , átolvasta az e-mailjeit és pontosan fél nyolckor már kocsiba is szállt. A munka ideje kilenctől kezdődött, így fél kilenc fele ért be. A portán, elkérte a kulcsot és a büfében rendelt még egy kávét, amit legtöbbször, a földszinti takarító társaságában fogyasztott el. Kicsit csevegtek, talán felületesebben az átlagosnál, majd felment az irodába és neki állt átnézni a rendszerezett aktákat. Hétfőtől péntekig ezt tette. A szabadidős tevékenységek is ugyan arra a monoton munkanap modellre épültek fel. Szombaton annyi volt a különbség, hogy az egy óra helyett másfelet futott. Megengedte magának, hogy hat helyet hétkor keljen és eggyel kevesebb kávét fogyasszon. A szombati nap volt a bevásárlás ideje is. Akkor a közeli plázát végig járta, vett egy - egy kiegészítőt, táskát vagy valamit, aztán haza ment. Este hétig foglalkozott az aktákkal, majd neki állt készülődni. Nyolcra már a sminkét is felvitte és türelmesen várta Andrást, aki ugyan azon a részlegen dolgozott, mint ő, csak három irodával arrébb.