Paragrafus rock and roll

Hetedik fejezet 1.2

András idegesen nyitott be Apollónia irodájába majd szikrázó tekintettel csukta be maga mögött az ajtót.
- Meg tudod ezt magyarázni, Apollónia? - emelte fel az újságot és az asztalra csapta. A nő kissé hidegen végig mérte a férfit és csak ennyit mondott:
- Nem tudtam, hogy ilyesmiket olvasol...
- Brigitta olvassa ezeket előszeretettel...
- Gondolom ő volt az aki felhívta rá a figyelmedet.

- Ebben igazat adok neked, ő volt. Te tönkre akarod tenni magad?
- Oh, ne mond, hogy miattam vagy itt! - csattant fel Apollónia. Nagyon kellemetlenül érintette a dolog és nem igazán vágyott arra, hogy a Bíróság falai között erről pusmogjanak. Leginkább nem akart szembe kerülni vele.

- De miattad vagyok itt Apollónia! - emelte fel a férfi a hangját.

- Hah, remek! Győzelmi táncot járhatsz, hiszen ezek után biztos az előléptetésed!
- Ne beszélj már ostobaságokat! - förmedt rá András. - Hát, ennyire nem ismersz!?
- Ne haragudj, én csak... - roskadt le a székre Apollónia. - Ne haragudj tényleg.

András egy darabig állt, majd közelebb húzta a nőhöz a széket és leült mellé.
- Mi történt Apollónia?
- Elkísértem Layt egy előadásra.... Ezzel nem is lett volna semmi gond, de aztán a koncert után, egy kisebb tömeg verődött össze az öltöző előtt...Lay szóváltásba keveredett az egyikkel és egyszer csak elcsattant egy pofon majd még egy és...kattogtak a vakuk... nem tudom, megpróbáltam szétválasztani őket...
- Nem kellene ilyesmikbe keveredned.
- Hidd el nem akartam részt venni... ez a szennylap meg.. - söpörte le idegesen a magazint Apollónia. - Csak kifordítanak mindent. Nem igaz egy sor sem....
- Mindegy is mi történt a neved belekerült a magazinba. Sajtótájékoztatást adunk, amelyben cáfoljuk a cikket és jó lenne ha Lay nem kerülne többé ilyen bajba, mert előbb vagy utóbb ez vállalhatatlan lesz a számodra. Így is necces, hogy vele élsz együtt...
- Az a gond, hogy egy nővel vagyok együtt?!
- Nem. Az a gond, hogy éppen Ő vele vagy együtt... 

****************************************************************************************

"Felhangzott a Boldog születésnapot!" - ének és Lay elégedett mosollyal ült az asztal előtt miközben a barátok ajándékokkal halmozták el. Apollónia könnyedén tette le az asztalra a tortát:
- Kívánj, valamit majd fújd el a gyertyát! - mondta a lánynak vidáman. Ma nem csak azért volt boldog, mert Lay a születésnapját tartotta és minden a legnagyobb rendben zajlott, hanem mert Hannát is elhívták. A kirándulás óta eltelt pár hét minden botrány nélkül. Igaz az újságok is cikkeztek róluk még, de Andrásnak köszönhetően nem lett botrány csupán csak egy futó kellemetlenség. Lay elfújta a gyertyát majd felkapcsolta valaki a lámpát. A vidám zümmögés közepette Lay  neki állt felvágni a tortát. A sütemény cikkelyei hírből sem ismerték az egyenlőséget.
- Segítek, várj! - vette ki a kezéből a kést Apollónia és mellé ült. Érezte, hogy  Lay mellette megfeszül, és mintha gyorsabban venné a levegőt. Arra nézett amerre a lány, de semmi különöset nem látott. - Minden rendben?

- Persze, én csak... - és megrázta a fejét. - Semmi. Na, ki kéri a következő szeletet?! - harsogta Lay és lenyalta a kezére kenődött tejszínhabot.

- Tessék! - osztotta szét a tányérokat Apollónia.

- Hozok még.... - állt fel Lay és kisietett a konyhába. Apollónia átadta az egyik vendégnek a kést és Lay után sietett. A lány kissé remegő kézzel egy pohár italt szorongatott és az ablak mellett állva valamit nézett a távolban.

- Lay...  - Nem mozdult csak állt és olyan távolinak tűnt. Apollónia óvatosan megérintette a vállát és maga felé húzta.
- Mit nézel annyira?
- Semmit...csak a tájat... olyan ...szép.
- Lay...