Paragrafus rock and roll

Második fejezet

A kérdésre a tapasztalat

A hetek elég szokványos ütemben haladtak annak ellenére, hogy megváltozott Apollónia családi állapota. Andrással járni nem volt kényelmetlen, ugyan úgy teltek a hetek, mint eddig csak a férfi is a részese lett a hétvégéknek.

Már három hónapja jártak és nem hangzott el közöttük egyetlen egy rossz szó sem. Nem veszekedtek, de nem is estek szenvedélyesen egymásnak. Persze, már nem voltak kamaszok, így ez a visszafogottság is érthető volt Apollónia számára. Az ember megöregszik és a sexet is inkább óramű pontossággal végezni kell, mint egy tornagyakorlatot az egészségért. András elégedett volt, míg Apollónia semmi változást nem érzett.

Egy bevásárlás alkalmával találkoztak megint. Lay és Ő. Lay kivételesen egyszerű farmernadrágot húzott és egy hátul koponyát idéző lukacsos pólót. Nem volt annyira feltűnő jelenség, mégis Apollónia szíve hatalmasat dobbant.

– Lay! – kiáltott oda megfeledkezve magáról.

– Polly! – csendült fel a vidám hang és összeölelkeztek, mint két régen nem látott barátnő. Volt valami Layben, ami megnyugtatta az embert és mindenkivel

közvetlen volt. – Jó téged látni!

– Mi ez a visszafogott stílus? – nézett végig rajta megkönnyebbülten Apollónia. Nem erre számított. Lay kedves volt és közvetlen, pedig dühősnek és csalódottnak kellene lennie, mert faképnél hagyta és mást választott és ... és az érzés... Még mindig érzi a hangyákat, pedig csak egy pillanatra borultak egymás nyakába...

– Ez? – kuncogott fel Lay. – Ma lemez bemutatónk volt, nem akartam nagyon kiöltözni rá.

– Itt a plázában?

– Az aluljáróban, van egy rock bolt és ott, csak bejöttem wc–re... meg egy üdítőért.

– Azt hiszem vennem, kell egy lemezt tőletek!

– Legalább hármat, mert annyira jók vagyunk!

– Akkor hármat! Gondolom, minden pénzt megér!

– Igen, a bevételünk fele, jótékonysági célokra megy, ezért mondom, aki teheti, az ajándékba is vegyen.

– Van időd?

– Öt percem, ha van, de már így is késésben vagyok...

– Kár, jó lett volna beszélgetni egy kicsit többet...

– Este nyolckor itt? A földszinti vízesésnél?

– Jó. – nevetett fel Apollónia.

– Akkor este találkozunk, Polly. – lépet tovább könnyedén Lay.

Apollónia a vásárlást hamar elintézte. Lemondta a ma esti randit és lezuhanyozott. Háromszor öltözött át, kicsit lazább szeretett volna lenni, de nem igen talált semmit, sem amiben jól érezte volna magát. Aztán végül a Lay–től kapott ruhákban ment el a találkozóra. Pontban nyolc órakor már ott toporgott a vízesés előtt, háromszor is elolvasta az ott található emlékkövet és végig nézte a kirakatokat. Lay, nem volt sehol sem. Még negyed nyolckor sem érkezett meg, már kezdte elveszíteni a reményt, mikor fél kilenc fele, befutott kissé kipirulva.

– Ah, már azt hittem elmentél! – állt meg mellette a korlátnak támaszkodva.

– El akartam menni, de úgy voltam vele, nem vagy a pontosság híve... – nevetett fel a másik. – Talán pont ez a szerencséd Lay.

– Akkor, beülünk kajálni valahova? Iszonyúan éhes vagyok...

– Ismerek egy kiváló éttermet...