Veszélyes Vonzalom //Befejezett

5. Ellenségeskedés

- Sarah, ők itt a falkám. - mutatott Adam a többiek felé. - Srácok, ő itt Sarah. - muatatott be. Mindenki furcsálkodva végigmért.
- Na ilyen se volt még! - kiáltotta oda az egyik fekete hajú srác. - Végre idehoztál egy szukát?
- Kussolj, Tyler! - szólt rá Adam.
- Mióta farkas a kicsike? - kérdezte a Tyler mellett ülő fiú.
- Én.. izé. Nem vagyok vérfarkas. - motyogtam zavartan. Erre a kijelentésemre mindenki felkapta a fejét.
- Mi az hogy nem vérfarkas? - kérdezte a legidősebb férfi Adamtől.
- Ide hoztál egy kívülállót? - állt fel dühösen egy szőke srác.
- Álljatok már le. Ha Sarah eddig nem félt tőletek, most jól elintéztétek.. - mondta Adam a szemét forgatva.
- Kifelé a konyhába! - utasította Adamet a rangidős pasi. Ő olyan 30 körüli lehetett.
- És hagyjam itt Sarah-t ezekel a kanos vadbarmokkal? - kérdezte Adam felháborodottan. - Arról ne is álmodj. Megfogta a kezemet és kifelé húzott a házból. A dühös férfi követett minket.
- Adam. Magyarázatot. Most. - követelődzött idegesen, miután bevágta mögöttünk az ajtót.
- Jól van. Nyugi már Jake (ejtsd: Dzsék). Sarah nem fog senkinek kitálalni a titkunkról. - nyugtatta Adam.
- Te idióta! - kiáltott rá Jake. - Megszegted az első és legfontosabb szabályunkat.
- Tudom, de.. - kezdte Adam.
- Nincs de! - vágott közbe Jake. - Most mi a francot kezdjek veled?
- Figyi, Jake. Beszéljük meg nyugodtan. Ha nem én mondom el Sarahnak a dolgokat, akkor rájön magától. Jobb ez így. És ami a legdurvább, hogy még csak nem is fél tőlem. - magyarázta Adam még mindig a kezemet fogva. - Látta világítani Sam szemét és az enyémet is. Elkezdett kérdezősködni. Mielőtt beszélt volna valakivel, inkább elmondtam az igazat. Pontosabban megmutattam.
- Azt hittem, hogy jó Alfa lesz belőled, de lehet, hogy tévedtem. - ingatta a fejét Jake.
- Nekem nem kell az a hülye cím. Csak biztonságban akarom tudni Sarah-t. - emelte fel a hangját Adam. - Azt hittem, hogy megérted, de most már látom, hogy tévedtem.
- Én megértem, Adam. Jobban, mint bárki más. Hisz nekem is ott van Diana (ejtsd: Dájáná), de ő csak azért tud a titokról, mert majdnem átváltozott. Sarah viszont jobban biztonságban lenne, ha nem tudna semmiről. - mondta Jake. Úgy beszéltek rólam, mint ha ott sem lennék.
- Jobb, ha megyek - néztem Adam szemébe. - Beszéljétek meg nyugodtan. Én senkinek nem mondok semmit, ha akarjátok, akkor úgy teszek, mint ha nem tudnék semmiről. - mindtam és kihúztam a kezemet Adaméből. - Majd beszélünk. Vagy nem - néztem vissza rá és elsétáltam.
- Sarah, várj! - kiáltott utánam, de úgy tettem, mint ha nem is hallottam volna. Miközben haza fele vánszorogtam, azon járt az agyam, amit Jake mondott. Diana csak azért tud mindenről, mert majdnem átváltozott. Ezt hogy érthette? Hogyan lehet MAJDNEM átváltozni? Ha Adam hajlandó még beszélni velem, akkor ezt mindenképpen megkérdezem tőle. Mikor haza értem, felmentem a szobámba és bekapcsoltam a laptopomat és ráírtam Bethany-ra.

Én: Hali. Mi volt a suliban?
Beth: Szia. Te jó ég! Nem fogod elhinni..
Én: Na mondd már!
B: Matt elhívott randizniiiii!!!!
Én: Ki az a Matt?
B: Hát a srác, aki reggel engem nézett. Matthew a neve.
Én: Nagyon örük neki, Beth. <3
B: Én iis. Holnap suli után jön értem és elvisz valahová. Azt mondta, hogy meglepi. *-*
Én: De jó! Majd meséld el, hogy milyen volt.
B: Okii
B: És veled mi volt ma? Hova tűntél?
Én: Adammel ellógtuk a napot. Elvitt sétálni, meg beszélgettünk. Mondott valamit, amit holnap muszáj lesz kitárgyalnunk..
B: Ajjaj.. Előre félek. xD
B: Most mennem kell segíti anyunak. Holnap reggel találkozunk.
Én: Oké, puszi. :3
B: Szia <3

Épp le akartam csukni a laptopomat, amikor felugrott egy villogó ablak. Megnyitottam és egy ismeretlen nevet mutatott. Jason Morys (ejtsd: Dzsézön Morisz).

Jason: Szia Sarah. Beszélhetnénk?
Én: Persze. De te ki is vagy?
J: Adam haverja. Ott voltam ma a faházban. - rámentem az adatlapjára és megnéztem a fotóját. Emlékszem rá. Sötét haj, zöld szemek. Nagyon helyes. Ha akartam, sem tudtam volna elfelejteni a szexi srácot.
Én: Igen, már emlékszem. Miről akarsz beszélni?
J: Holnap suli után elmondom. Neked az jó?
Én: Persze. - és kilépett.

Lecsuktam a laptopomat és lementem a konyhába valami kajáért. Ettem egy sonkás szendvicset és a kezembe kaptam egy zacskó csokis kekszet. Már mentem volna fel a lépcsőn, amikor észre vettem, hogy valaki ott ül a tornácunkon. Belebújtam a papucsomba és kimentem. Megláttam Adam-et, amint ott ül a lépcsőn és a térdére támaszkodva nézi az utcát. Csöndben leültem mellé és én is bámultam ki a fejemből. Pár perc után megtörtem a csendet.
- Miért vagy itt? - kérdeztem.
- Őszintén? Fogalmam sincs. - felelte Adam. - Azt hiszem bocsánatkéréssel tartozom. Hülyeség volt bevonni téged a titkunkba és még annál is nagyobb baromság volt, hogy elvittelek a többiekhez. - hadarta idegesen.
- Hé, Adam. Nyugi. Nem a te hibád. Én voltam olyan kíváncsi. Ha nyugton maradok éa nem kezdek el kérdezősködni, akkor ez az egész nem történik meg. - sütöttem le a szemem.
- Már mindegy. Hisz tudod. És ezzel veszélyt jelentesz magadra és ránk nézve is. Mindig mindenre van tervem, de most nem tudom, hogy mihez kezdjek. - mondta a szemembe nézve. - A francba! - kiáltott fel. Kicsit megijedtem a hirtelen reakciójától.
- Ígérem, hogy úgy teszek, mint ha semmit sem tudnék. Viszont elfelejteni nem tudom a történteket. - magyaráztam.
- Az lesz a legjobb, ha többé nem beszélünk. Távol tartom magam tőled, de akkor te sem kereshetsz. Értve vagyok? - állt fel határozottan.
- De.. - kezdtem volna bele az ellenérveimbe, de közbe vágott.
- Nincs de. Így lesz és kész. Többé nem beszélünk. Felejtsd el, hogy valaha is ismertél. - közölte, majd hátat fordított nekem, zsebre dugta a kezét és elsétált. Hosszasan néztem a távolodó alakját könnyes szemmel. Miután teljesen eltűnt a szemem elől, felálltam és bementem. Bebújtam az ágyamba és gondolkoztam a mai- és a tegnapi nap történésein. Alig kezdtem el megismerni Adam-et, már is el kell felejtenem. Nem beszélhetek vele, pedig egy osztályba járunk és ráadásul szomszédok vagyunk. Minden nap látnom kell majd, de nem szólhatok hozzá. Nem nevethetünk együtt. Már nem bízik bennem. Mit mondhatott neki Jake, amitől így megváltozott egyik pillanatról a másikra?
Hosszú volt a nap, nagyon elfáradtam így hamar elaludtam. Adam-ről álmodtam, amint farkas képében sétál mellettem az erdőben, én pedig mosolyogva, boldogan követem. Szép álom volt. Kár hogy a valóságban ilyen nem fog már előfordulni. 11 körül felkeltem lezuhanyozni és fogat mosni, majd vissza feküdtem. Reggel hamar elkészültem és elindultam Bethany-ék házához.

Sziasztok! Remélem, hogy élveztétek az új fejezetet. Ha igen, akkor mindenképp csillagozz és dobj egy kommentet. Csak akkor folytatom, ha van pozitív visszajelzés. :3