Veszélyes Vonzalom //Befejezett

19. Bethany

A zacskót irdatlan gyorsasággal felnyitotta és az utolsó csepp vérig az egészet kiszívta.
- Fuhh.. Köszönöm. Hetek óta nem ettem - mondta Beth, miután letörölte szájáról és álláról a vörös maszatot. Nem volt túl gusztusos látvány.
- Mostmár viszont mesélj. Hol voltál? Mi történt? Ki tartott fogva? Hogy jutottál ki? - tettem fel ismét azt a rengeteg kérdést.
- Szóval.. - kezdett bele, majd vett egy mély levegőt. - Ugyebár az eltűnésem napján....

*Bethany szemszög*
~Visszaemlékezés~

Reggel felvettem egy bézs színű blúzt és egy fehér farmert, majd elebújtam a kedvenc magassarkú szandálomba. Még elég meleg volt hozzá, de a biztonság kedvéért magammal vittem egy világosbarna vékony kardigánt. Kifelé menet felkaptam a táskámat és elbúcsúztam a szüleimtől. Nyomtam egy puszit a kishugom homlokára és kimentem a ház elé. A tornácon megállva ittam néhány kortyot a kulacsomban tartott nullás vérből, majd egy nedves törlőkendővel megtöröltem a számat. Behúztam a táskám cipzárját és lelépkedtem a lépcsőn. Sarah-ék háza felé tartva észre vettem, hogy valaki áll a gyepükön.
- Elnézést, segíthetek? - kérdeztem a háttal álló férfitől. A hangomra felfigyelt és felém fordult. Az a pasi... Te jó ég! Elképesztően nézett ki. Telőtől talpig végigmért, majd szippantott egyet a friss levegőből. Lassan elindult felém, majd szeme szürkéje rikító sárgára váltott. Egy vérfarkas.. Egyszer már találkoztam a fajtájával Londonban, de már itt is. Adam, Sarah-ék szomszédja is az. Ő nem palástoljan olyan jól ázott kutya szagát, mint ez a srác.
- Azt hiszem, igen. Segíthetsz - mondta mély, sejtelmes hangon. Basszus, nem csak maga a pasi, de még a hangja is szexi. Na jó.. Barátom van, aki szintén baromi helyes és szexi. És olyan mint én, nem pedig egy koszos korcs.
- És miben is? - kérdeztem türelmetlenül. Nem megyek bele a kisded játekaiba.
- Gyere velem - mondta, majd hirtelen előrántott a zsebéből egy tűt. Olyan gyorsan szúrta bele a nyakamba, hogy nem tudtam kivédeni. Testemen átáradt a forróság. Minden erem ki akart törni a bőröm alól. Maró fájdalom járta át minden porcikámat, amitől összeestem. Verbéna. Azaz vasfű. Az egyetlen növény, ami árt a vámpíroknak. Jó pár óra lesz, mire kiürül a szervezetemből.
Hirtelen az ismeretlen két erős karjával megragadott, felvett a hátára és farkas gyorsasággal elvitt az erdőbe. Sok-sok kilóméteren át haladtunk, miközben az én testem szabályosan lángolt belül. Csoda, ha a srác nem süketült meg a folytonos sikításaimtól.
Mikor végre megálltunk, elrablóm odébb húzta egy nagy fűzha leveleit, majd belépett a takarásába. Egy tópartra értünk. A víz tisztán tükrözte a belógó fákat és a nap fenyét. Gyönyörű volt az a hely, de nem csodálhattam sokáig a látványt, ugyanis a vérfarkas kinyitotta a földön elhelyezkedő csapóajtót, majd a lépcsőn levitt egy pincébe. Tele volt vasrácsos cellákkal a helyiség. Ledobott a hátáról, majd betuszkolt az egyik ráccsal elzárt részre. Lakattal bezárta az ajtót, majd otthagyott. Kifelé menet bezárt még egy ajtót, így dupla volt a védelem. Az egyik sarokba húzódtam és vártam, hogy kiürüljön a szervezetemből a verbéna. A szenvedésem körülbelül másfél órán át tartott, de utána összeszedtem magam és felálltam. Vállam felett hátradobtam szőke tincseimet, majd vámpírerővel nekiestem a rácsoknak. Amint hozzá értem, tenyeremet megégette és maró fájdalom nyilalt bele. Az egész be volt kenve vasfűvel. Esélyem sem volt kijutni. Hátamat nekidöntöttem a falnak, majd lecsúsztam a földre. Lábaimat felhúztam és két karommal átöleltem. Államat a térdemen pihentetve vártam.
Nem tudtam, hogy napok teltek-e el, vagy hetek. Testemet marta az éhség. Úgy éreztem, képes lennék kiszívni egy egész vérfarkas falka verét. Annyira kiszáradtam, hogy mozogni is alig bírtam. Hirtelen a vasajtó nyílására lettem figyelmes. Az elrablóm lépett be rajta, na meg... Matthew! Az én Matty-m. Megpróbáltam felállni, de visszaestem a kemény földre.
- Beth! - kiáltotta a szerelmem.
- Matt.. - motyogtam elhaló hangon.
- Kiszabadítalak innen, édesem. Megígérem - mondta, majd a vérfarkas őt is bezárta egy cellába. Matt is gyengének tűnt. Valószínűleg ő is verbénát kapott, de ő jobban bírta. Harcolni nem tudott, de járni igen.
- Nesze.. Ne haljatok éhen - mondta az alfa és mindkettőnknek odadobodd egy-egy tasak vért. Azonnal lecsaptam a sajátomra. Olyan mohón ittam, hogy a ruhámra is került belőle. Az utolsó cseppig kiszívtam, majd odébb hajítottam a zacskót. Felálltam és odaszaladtam Matt-hez. Szerencsére egymás melletti zárkákba kerültünk, így közel állhattunk egymáshoz. A vasfüves rács miatt nem foghattam meg a kezét, de legalább érhezhettem a testközelségét.
- Kijutunk innen - suttogta erőtlenül Matt.

Hosszú hetekig rohadtunk még a cellánkban. Nap, mint nap azt kellett néznem, ahogy életem szerelme, a lelkitársam megszokatja magával a verbénát. Úgy edzette magát, hogy sokáig tartotta kezeit az égető vasrudakon, majd mikor elengedte a rácsokat, mindkét tenyere vörösen izott és égésnyomok alakultak ki rajtuk. Szörnyű volt hallgatni a fájdalmas kiáltásait.

Mikor azonban Matthew több percre nyújtotta a tűrőidejét, úgy döntött, hogy kiszabít mindkettőnket. Megragadott két rudat és teljes erejéből szétfeszítette őket. Mikor elég nagy lett a hely, hogy kimásszon közöttük, elhagyta a cellát. Vett egy mély levegőt, majd letörte az én záramról a lakatot és kiengedett. Szorosan hozzá bújtam és élveztem a közvetlen testközelségét.
- Köszönöm - súgtam a fülébe, majd megcsókoltam. Megfogtam két kezét és megnéztem a tenyerét. Vízhólyagos és tűzvörös volt. A vasfű miatt lassú a gyógyulási ideje. A számhoz emeltem a sérült területet és adtam rá egy óvatos puszit.
- Menjünk innen - javasolta Matt és már meg is indult előre. Az összes zár kinyitása után betörte a csapóajtót és mind a ketten kijutottunk a felszínre. Mélyet lélegeztünk a friss levegőből. Mikor megéreztem egy szarvas illatát, nem tudtam ellenállni. Vámpírsebességgel rárontottam. Gyorsan eltörtem a nyakát, hogy ne szenvedjen, majd az utolsó cseppig kiszívtam a vérét. A ruhám tiszta vörös folt lett, de nem érdekelt. Mikor végeztem, letöröltem számról a vért és megkerestem Matt-et. Ő is feltalálta magát és épp egy őzből táplálkozott. Haladás. Legalább nem egy turistát kapott el. Úgy tűnik, hallgat rám.
- Elmegyek Sarah-hoz, na meg lezuhanyzok otthon. Holnap találkozzunk - mondtam szerelmemre nézve.
- Rendben - válaszolta maszatos szájjal. Nyomtam egy gyors csókot az arcára és elsuhantam.

*Sarah szemszöge*

- Te jó ég! Beth... Annyira sajnálom, amin keresztül mentetek - mondtam őszintén és szorosan átöleltem legjobb barátnőmet.
- És még nem tértem ki minden részletre.. - motyogta.
- A lényeg, hogy újra itt vagy - vettem elő pozitív énemet.
- Igen. És most te jössz. Miről maradtam le? - kérdezte kíváncsian.

Minden elmeséltem neki. MINDENT. Adam-ről, Jason-ről, a falkáról. Azt is, hogy farkas lettem, meg, hogy mennyire hiányzott nekem.

Sziasztok. Ha tetszett ez a Bethany szemszöges rész, vote-olj és írj egy kommentet.
Valószínűleg nem lesz több ilyen, hogy más szemszögéből írok, de ha van rá igény, lehet róla szó.
Puszi :3