Veszélyes Vonzalom //Befejezett

17. Farkasként

- Sarah, megtennéd, hogy egy kicsit magunkra hagysz? - kérte Jason, de nem nezett rám. Adammal nagyban farkasszemet néztek.
- Aha, persze - mondtam és bementem a hálóba. Úgyis hallani fogom őket az új szuper érzékeim miatt.
Adam szólalt meg először:
- Mi a francot keresel itt? - kérdezte ingerülten.
- Sarah miatt jöttem. Te nem is figyelsz rá? Elmúltak a fájdalmai - felelte Jason emelt hangon.
- Te normális vagy? Ennek örülni kellene, nem pedig iderohannod - vágta rá Adam. - Vagyis... Basszameg! Ezt nem hiszem el! - csattant fel.
- Na, végre leesett? Felfogtad, mi lesz ma? - kérdezte egy oktávval halkabban Jason. - Nekem is itt a helyem. Barátok vagyunk.
- Jó, maradj. Én.. El is felejtettem, hogy ez is el fog jönni - motyogta szomorú hangon Adam. Én ezt nem értem.. Mégis mi folyik itt? Mi lesz ma? Ez az egész sok nekem. Mikor eféléken töprengtem, hirtelen fájdalom nyilalt a gerincembe. Összeroskadtam és felsikítottam. Mindkét fiú mellettem termett pár pásodperc alatt.
- Hozz jeget és hideg vizes borogatást - adta ki az utasítást Adam Jasonnek. - Siess.
Remegni kezdtem. Olyan forróság árasztotta el a testemet, hogy azt hittem, menten elégek. Mikor Jason visszatért és beborított hideg vizes rongyokkat, egy fikarcnyit enyhítette a belőlem áradó hőt, de csak nehány pillanatra. Hamar azok is átforrósodtak. A jég is pik-pakk elolvadt. Újabb sikoltás hagyta el a torkomat, mikor a lábaim eltörtek. Az összes csontom egyesével alakult át. Minden reccsenést egy kiáltásom követett. Remegve hánykolódtam a földön. Adam és Jason segíteni próbáltak, de nem nagyon sikerült nekik. Enyhíthetetlen kín áradt át minden porcikámon. Homlokomon izzadság cseppek csillogtak, szemeim pedig könnyben úsztak.
Pár perc után arra lttem figyelmes, hogy a fájdalom enyhült. Nem tűnt el teljesen, de enyhült. Lepillantottam a testemre, de alig bírtam felfogni a látványt. Puha bunda borította mindenemet. Négy lábam lett és egy nyüszítés szerű vonyítás hagyta el a számat. Minden illatot, hangot és tárgyat jobban éreztem, hallottam és láttam. Az érzékszerveim még jobbak lettek, mint az utóbbi napokban.
Lassan lábra álltam és össze-vissza kezdtem járkálni a szobában. A srácok aggódva néztek rám. Mindkettejük szeméből folytak a könnyek. Adam letérdelt mellém és átölelt. Nem éreztem a teste melegét, hiszen mostmár egy a hőmérsékletünk. Szorosan hozzábújtam és beszívtam friss illatát.
Miközben mi egymásra borultunk, Jason kisétált a szobából, majd a bejárati ajtón is.
- Várj egy pillanatot - szólalt meg Adam és elhúzódott tőlem. - Átváltozok én is. És menjünk ki az erdőbe - mondta és nehány másodperc után már ő is fekete farkasbundában díszelgett.
Mikor a kín már teljesen eltűnt a csontjaimból, együtt kimentünk a hóesésbe. Szorosan egymás mellett sétálva haladtunk a fehér takaróval borított erdő felé. Csodálatos volt az egész. Az, hogy ott volt mellettem Adam. A hóesés. A gyönyörű táj. A meleg bunda. Bár az előtte lévő szenvedések borzalmasak voltak. Soha többé nem akarom átélni.
Órák hosszadt jártuk az erdőt. Mikor leszállt az est és feljött a hold, visszaváltoztam. Nem tudtam irányítani. Adam tudta ezt, így még naplementekor visszamentünk a faházba. Ott legalább egyből fel tudtunk öltözni. A visszaalakulás is nagyon fájdalmas volt. Ismételten eltörtek a csontjaim, hogy vissza menjenek a helyükre. Szememben könnyek csillogtak és egetrengető sikolyok hagyták el a torkomat.
- Vége van. Nincs semmi baj - nyugtatott Adam, mikor már emberi alakomban feküdtem a földön. Betakart egy pokróccal, majd amikor sikerült összeszednem magam, elmentem felöltözni. Amint visszaértem, Adam-en már volt nadrág. Úgy tűnk, hogy pólót nem szándekozik felvenni.

Egy héttel később, teliholdkor:

Adam-mel jól megvoltunk. Éltük a normális életünket, mint mindenki más. Iskolába jártunk, tanultunk és a falkával lógtunk. Jason-nel is sokat beszélgettem. Úgy tűnt, hogy az életem két legfontosabb férfija megbékélt. Nem lettek ismét legjobb barátok, de legalább már nem ölték egymást a tekintetükkel.
Viszont ma. Eljött az első teliholdam. Mindannyian át fogunk változni. Nekem ez lesz a második ilyen alkalom, de az első az állítólag rosszabb az összes többinél, így már nem félek annyira. Viszont most a telihold fogja irányítani az átalakulásomat. És ez ettől fogva mindig így lesz.

Mindannyian a faházban ültünk és vártunk. Vártuk, hogy feljöjjön a hold és kínok közt hánykolódva átváltozzunk. Mikor az első falkatag összeesett, megfogtuk és mindenki kiment az erdőbe. Egyre mélyebbre mentünk, hogy biztosan ne fussunk össze emberekkel. A farkasösztönök miatt előfordult már emberölés a falkánkon belül is. Én semmiképp nem akarok ártani senkinek.

Mikor már többen is elkezdtek átváltozni, az én testembe is belenyilalt a jól ismert kín. Eltört a gerincem, a lábam, a kezeim és így tovább. Felfoghatatlan fájdalom áradt a testemben. Talán annyival volt könnyebb az elsőnél, hogy nem forrt úgy a vérem.

Nem sokkal kesőbb már a falka összes tagja künönböző bundájú farkasként járta az erdőt. Utoljára Adam változott át, akinek csak pár másodpercébe került teljesen fájdalommentesen. Mennyire mázlista. Szerintem mindenki irigykedik rá ezért. Én végig az alfánk mellett haladtam. Nem bírnám ezt a hatalmas változást nélküle.
Mikor Adam felvonyított, ösztönösen mindenki követte őt. Az egész erdő a hangunkkal telt meg.

Sziasztok! Meghoztam az új részt. Remélem tetszett nektek. Ha így volt, kérlek jelezzétek azt egy vote-tal és írjatok egy komit.

A hét további részében táborban leszek, így a kövi részt valószínűleg csak jövőhéten tudom megírni.
Puszi :3