Veszélyes Vonzalom //Befejezett

11. Eljött értem

Hirtelen közelebb lépett hozzám, az orrunk szinte már összeért. (...) Most mit akar csinálni?
Mélyen belenéztem a szemébe és vártam. Vártam, hogy mit tesz. Végül rápillantott az ajkaimra, majd hátrébb lépett. Semmit nem szólt, csak hátat fordított és lassú léptekkel elkezdett távolodni tőlem. Én meg csak álltam ott döbbenten. Nem értettem, hogy miért csinálta mindezt. Teljesen összezavart. Már majdnem odaért a lépcsőhöz, amikor hirtelen megfordult és gyors léptekkel visszajött hozzám. Arcomat két tenyere közé fogta és ajkait ráapasztotta az enyémekre. Vanul kezdett el csókolni, tele szenvedéllyel. A pillanat hevében visszacsókoltam. Tyler mindent kivert a fejemből egy szempillantás alatt. Nem gondoltam sem Adam-re, sem arra, hogy hogyan is kerültem ide. Csak azzal voltam elfoglalva, ahogy a szánk összeért. Azzal a fantasztikus csókkal. Levegő hiányában szétváltunk, de Ty még visszahajolt és adott egy puszit a számra. Egy pillanatig nem csinált semmit, csak engem nézett, de utána hátatfordított és elment. Fel a lépcsőn, majd ki a kunyhóból.
Úgy éreztem, hogy a lábaim cserben hagynak, így lerogytam a kanapéra. Összekuprodtam, ahogy csak bírtam és gondolkoztam. Mégis mi a fene volt az a csók? Tetszek neki? Vagy csak őt is elrahadta a hév? Vagy... vagy ki akart használni? Ötletem sincs. Inkább nem akartam arra gondolni, ami az imént történt, ezért bekapcsoltam a TV-t, hogy egyúttal kikapcsoljam az agyamat. Kíváncsi voltam, hogy mi történt a városban az utóbbi napokban, így a helyi híradóhoz lapoztam. Nick, a tudósítónk -aki mellesleg apa munkatársa- épp a templom felújításáról beszélt, aztán hirtelen átváltott a kép és anyát mutatta a kijelző. Ott ült sírva a konyhaasztalnál, apa pedig szorosan átölelte és nyugtatni próbálta. Egy rendőr elmondta, hogy eltűnt a lányuk, majd megjelent a képernyőn az egyik tavalyi -szörnyű- fotóm. Mindenkit megkértek, hogy szóljon a rendőrségnek, ha meglátnak az utcán. Könnybe lábadt a szemem, amikor újra vörösre sírt szemű szüleimet mutatták.
- Kérem, segítsenek - könyörgött a kamerának anya. A rendőr főkapitány biztosított mindenkit, hogy meg fognak találni. Na azt erősen kétlem.. Több kilómeterre vagyok Wilfond legszélétől, valahol az erdő melyén.
Kimentem a fürdőszobába, megmostam az arcomat és felöltöztem. Épp a fogamat mostam, mikor hangos léptek zaja csapta meg a fülemet. Gyorsann kiöblítettem a számat és kimentem. Tyler rohant le a lépcsőn és nagyon dühösnek tűnt.
- Indulunk. Most - jelentette ki komoly hangon. Az arcáról ijedtséget olvastam le.
- Miért? Mi történt? - kérdezősködtem.
- Ne dumálj, hanem gyere - mondta és felmutatott a lépcsőre. - És ne próbálj meg elszökni, úgyis gyorsabb vagyok nálad.
- Tudom.. - motyogtam kelletlenül.
Elindultam fölfele, de az ajtóban megálltam, hogy Ty kiengedjen. Végre szabadság. Bár nem hiszem, hogy sokáig..
Elfordította a kulcsát a zárban és az ajtó kitárult. Megcsapott a termeszet friss illata. Alig bírtam betelni vele. Kitártam a karomat és jó mélyen beszívtam az oxigént.
- El is felejtettem, hogy milyen a jó levegőn lenni - lelkesedtem.
- Pedig nem voltál olyan sokáig bezárva - szólt közbe Tyler és ezzel elrontotta a pillanatot. - Most pedig szedd a lábad - szólt rám és elkezdett lökdösni az egyik iranyba. Fogalmam sem volt, hogy hol vagyok, így ha akarnék, se tudnék elszökni.
Már vagy tíz perce gyalogoltunk, mikor nem bírtam tovább a csendet.
- Hová is megyünk pontosan? És egyáltalán miért? - emeltem fel a hangomat.
- A pasid. Adam. Megtalált - mondta szárazon. Magamban majd' kicsattantam a boldogságtól. Tudtam, hogy eljön értem. Éreztem. Hirtelen gyökeret vert a lábam. Meg sem moccantam. Én nem fogok Adam elől menekülni. Azt akarom, hogy megtaláljon.
- Ne ácsorogj, hanem gyere - nézett rám dühösen az elrablóm.
- Nem - jelentettem ki elszántan. - Nem megyek sehová.
- A csók közben elfelejtettem, hogy milyen idegesítő tudsz lenni.
- Még hogy én vagyok az idegesítő! - csattantam fel. - Nézz tükörbe, és rájössz ki az.
Az egyik pillanatban még tőlem két méterre állt, a másikbak pedig felkapott, átdobott a vállán és úgy cipelt tovább. Elkezdtem kapálózni és rángatózni, hátha letesz, de nem hatottam meg.
- Adaaaaam! - kiáltottam. - Itt vagyok! Segíííts!
- Fogd már be a szádat!
- Adaaaam! Erreee! - ordítoztam tovább. Ha itt a van a közelben, akkor biztosan meghall a fejlett farkasérzekei miatt.
Hirtelen levelek ropogása hallatszott a közelből. - Ők azok. Eljöttek értem. - Egyre hangosabbak lettek, majd megláttam egy fekete farkast elöl futni. Adam az. Felismertem, hisz már láttam ilyen formában.
Tyler letett a földre és elkezdett hátrálni. Én éltem a lehetőséggel és elkezdtem Adam felé rohanni. Amikor mögé értem, egyből biztonságban éreztem magamat.
- Csak nem alfa lett valakiből? - kérdezte Tyler gúnyosan, amire Adam válasza csak egy morgás volt és elkezdett szép lassan a másik alfa felé lépkedni. Erre Ty összerezzent és átalakult farkassá. Barna bundájával könnyedén képes lehet elrejtőzni az erdőben.
Pár másodpercig némán állt a két alfa egymással szemben, majd Adam hirtelen nekirontott Tylernek. Ijedtemben egy aprót sikoltottam és összerezzentem. Nem akartam, hogy kárt tegyenek egymásban.
Vicsorogtak, morogtak és megpróbálták széttépni egymást. Valamiért mindig a másik nyakát vették célba. Gondolom ott a legkönnyebb megölni őket.
Egyszer csak egy hatalmas nyüszítés hallatszott és Ty összeesett. Adam kimerülten hátat fordított neki és felém, meg a falkája felé vette az irányt. A srácok közben vissza alakultak emberré és mindenki pokrócokba tekerte magát. Jake odasétált Adam-hez és ráterített egy plédet, majd Tylernek is vitt egyet. Az azt jelentette, hogy életben van. Hatalmas kő esett le a szívemről. Adam felegyenesedett és a derekára kötötte az anyagot. Nem bírtam levenni róla a szememet. Tökéletesen nézett ki, mint mindig. A fáradtság is csak a szemeiben látszott.
Gyorsan odaszaladtam hozzá és a nyakába ugrottam, mire egy fájdalmas nyögest hallatott. Erre azonnal leszálltam róla.
- Ne haragudj - kértem bocsánatot és a földet kezdtem nézni.
- Hé - felemelte a fejemet az államnál fogva. - Nehogy bocsánatot kérj - nézett rám egy hatalmas mosollyal a száján. - Én kérek elnézést azért, mert ilyen sokáig tartott, hogy megtaláljalak.
- Örülök, hogy eljöttél értem - néztem melyen a szemébe.
- Én is - mondta és egy lágy csókot nyomott az ajkamra. Mikor szája az enyémet érintette, tele lettem érzelmekkel. Hirtelen egész testemet elöntötte a forró szerelem. Ezt nem éreztem Tylernél. Vele csak testileg vonzódtunk egymáshoz, semmi több.
- Adam.. El kell mondanom valamit - kezdtem bele. - Én.. Én csókolóztam Tylerrel - mondtam ki szomorúan. - De nem éreztem semmit. Csak a pillanat hevében történt. Én téged szeretlek. - hadartam. Basszus.. Ezt nem akartam kimondani.
- Hogy mit mondtál? - nézett rám boldogan. Ezt nem értettem.
- Azt, hogy megbántam. Esküszöm, nem akartam.
- Nem - szólt közbe. - Azután.
- Ó, hát én.. - zavaromban elkezdtem babrálni a hajammal.
- Mondd ki - kérte mosolyogva Adam.
- Téged szeretlek - nyögtem ki zavartan.
- Én is téged szeretlek - mondta. Majdnem összeestem örömömben és meglepődésemben. Ha Adam nem tart meg, tuti a földön végzem.
- Tényleg? - kerdeztem csodálkozva.
- Igen, tényleg - nevette el magát boldogan. Ez hihetetlen. Adam Stone kimondta, hogy szeret. Ez elképesztő.

Sziasztok! Ha tetszett a rész, akkor dobj egy vote-ot, kommentben pedig írd meg a véleményedet.
Nemsokára jön a kövi. :3

Ui: Bocsi, hogy csak ma hoztam ki a részt, pedig tegnapra ígértem. Egyszerűen így jött ki.