Veszélyes Vonzalom //Befejezett

6. Betolakodók

Reggel hamar elkészültem és elindultam Bethany-ék házához.
Bekopogtam az ajtajukon és vártam. Pár perc elteltével újra kopogtattam, de erre sem érkezett semmi reakció, így hát elővettem a  mobilomat és felhívtam Bethany-t. Kicsöngött, de nem vette fel. Na itt már elkezdtem aggódni. Mindig felveszi a telefont. Mondjuk lehet, hogy csak Matt-el ment a suliba és nem hallotta, hogy hívom. Nem stresszeltem túl a helyzetet, habem elindultam egyedül a suli irányába. Út közben bedugtam a fülhallgatómat és elkezdtem hallgatni Shawn Mendes-től a Something big-et.
Mikor beléptem a termünkbe, nagyon elcsodálkoztam, mert hogy sem Beth, sem pedig Matt nem voltak bennt. Az agyam folyamatosan azon kattogott, hogy hol lehet a legjobb barátnőm. Még kétszer megpróbáltam hívni, de egyszer sem vette föl. Itt érkezett el az a pont, hogy komolyan kezdtem megijedni. Leültem a helyemre és a padon komogtatva gondolkoztam tovább. Annyira belemerültem az agyam rémképeibe, amit Beth eltűnéséről kreáltam, hogy észre sem vettem, amikor belépett a matek tanárnőnk. Csak annyit érzékeltem, hogy valaki nekem hajít egy alufólia labdát.
- Khm.. - köszörülte meg a torkát Josh (ejtsd: Dzsos) figyelmeztetés képpen. Felkaptam a fejemet és akkor szembesültem vele, hogy az egész osztály engem bámul, a tanárnő pedig gyilkos tekintettel mered rám.
- Öhm.. Elnézést. - motyogtam zavaromban.
- Semmi probléma, de ha kérhetném, ide figyeljen, mert az óra megkezdődött. - közölte szúrós szemmel Mrs. Barp, mire csak bólintottam egyet.
Az óra hihetetlen lassúsággal vánszorgott. Amint meghallotam a csengőt, felkaptam a táskámat és kirohantam a teremből. Lihegve kifutottam az épületből és leültem a suli előtti lépcsőre. Előkaptam a telefonomat és hívást indítottam Adam-nek - ugyanis ő sem jött ma be -, de ki volt kapcsolva. Hívtam Bethany-t is, de ő sem vette fel. Tanácstalanul kopogtattam az ujjaimmal a térdemen, végül úgy döntöttem, hogy megkeresem Jason-t. Felmásztam a harmadikra és minden terembe benyitottam, végül a második emeleten az egyik leghátsó teremben ordibálást hallottam, így bementem. Megpillantottam Jason-t, amint a haverjaival - a falka többi tagjával - hangosan röhögnek az egyik sarokban. Oda mentem hozzájuk és megkocogtattam Jason vállat, mire kérdőn rám nézett.
- Beszélhetnénk? - kérdeztem.
- Most? - kérdezett vissza csodálkozva.
- Nem, csak biccből vagyok itt.. - feleltem szarkasztikusan.
- Jó, oké. Gyere - mondta és felállt. Kisétált a folyosóra, én pedig szorosan a nyomában lépkedtem. Lementünk a földszintre és bementünk egy használaton kívüli, poros tanterembe.
- Nem ért volna rá suli után? - kérdezte Jason, miután becsukta az ajtót mögöttem.
- Nem! - válaszoltam indulatosan. - Hova tűnt mindenki?
- Na ezt akartam elmondani suli után. - mondta, miközben nekidőld egy koszos, poros padnak, ami bármelyik pillanatban széteshetett volna.
- Mondd el most! Beth nem veszi fel a telefont, Adam ki van kapcsolva, Matt meg eltűnt. - soroltam zaklatottan.
- Nyugi, mindent elmondok, csak akkor ne járjon a szád folyamatosan - oltott le egy pillanat alatt.
- Jól van, hallgatlak - mondtam keresztbe font karral.
- Szóval - kezdett bele. - Tegnap, miután elmentél, megjelent pár srác a faháznál. Nem tudtuk, hogy kik azok, de beléptek a mi területünkre, pedig nem kellett volna. Megfenyegettek minket, hogy ha nem húzunk el, akkor megölik azokat, akiket szeretünk. Erre Adam baromi pipa lett és neki ment a betolakodók falkavezérének, mire a fák közül előlépett egy hadseregnyi farkas. Nyilván semmi esélyünk nem volt ellenük, így megadtuk magunkat. Adam olyan dühös volt, hogy minden ere kidagadt. Látszott rajta, hogy bármikor képes lett volna ölni. Vissza térve a fenyegetésre, nyilván nem megyünk innen sehova, úgyhogy megpróbáljuk megszakítani a kapcsolatot a szeretteinkkel. Adam ezért volt nálad tegnap. Nem akarta, hogy bajod essen azért, mert szeret téged - mesélte. Húha.. Ezt most fel kell dolgoznom. Megjelent egy idegen, ellenséges falka és megfenyegette Adam-éket. De stop. Várjunk egy kicsit.
- Jason.. Te most.. azt mondtad, hogy Adam szeret engem? - kérdeztem megakadva ezen a részleten.
- Ne már, Sarah.. Most mondam el, hogy veszélyben vagyunk mi is és te is, erre azon a kis részleten akadsz meg, ami most nem is számít, hogy Adam szeret téged.. Na szép - mondta a szemét forgatva.
- Nekem ez igen is fontos - hunyorogtam rá duzzogva. - De oké. Akkor most mi lesz? - szegeztem neki azt a kérdést, amire senki sem tudja a válszt.
- Egyenlőre semmi. Csak amit elmondtam. Megszakítjuk a kapcsolatot a szeretteinkkel és várunk, hogy mi lesz. Mi nem hagyjuk el Wilfondot, az egyszer biztos. Ez a mi területünk, és nem hagyjuk, hogy elfoglalják. - jelentette ki határozottan Jason.
- Oké. De most mondd el, hogy hol van Adam és Beth - követelőztem tovább.
- Adam épp Jake-kel beszéli, hogy mihez kezdjünk, a kis vérszívóról fogalmam sincs - felelte a vállát vonogatva. - De szerintem köze van az eltűnéséhez az új falkának. - tette hozzá.
- Én is ettől féltem.. - motyogtam az orrom alatt. Tudtam, hogy Jake falkája nem árt sem a vámpíroknak, sem másnak ok nélkül, de a betolakodókról ugyan ezt nem mondhatom el. Félek, hogy Beth bajban van. Segítenem kell rajta. - Meg kell találnom Bethany-t. - mondtam aggódva Jason-nek.
- Nem. Te ebből maradj ki - utasított. - Adam is ezt kérte. Ha beleavatkozol, lehet, hogy csak rontassz a helyzeten, vagy akár meg is sérülhetsz. Vagy rosszabb..
- De nem ülhetek itt tétlenül, arra várva, hogy majd minden magától megoldódik - dobbantottam egyet dühömben.
- Komolyan, Sarah. Ebbe most ne avatkozz bele. - kérte határozottan.
- Jó, oké. Megígérem, hogy nyugton maradok - kamuztam Jason szemébe. Nem szívesen hazudtam neki, de muszáj volt. Meg kell keresnem Beth-t, akárhol is legyen. Ha ehhez beszélnem kell a betolakodók alfájával, akkor legyen. Tudom, hogy Bethany is megtenné értem ugyanezt.
Elköszöntem Jason-től és kirohantam a gimnázium épületéből. Futva indultam el a faházhoz és azon agyaltam, hogy mi sülhet el rosszul. Esetleg meg sem találom a falkát, vagy megtalálom, de elküldenek. Az is lehet, hogy nincs is közük Beth és Matthew eltűnéséhez. Vagy esetleg náluk vannak, de nem engedik el őket, hanem engem is elfognak. Talán megsebesítenek, vagy legrosszabb esetben megölnek. Ilyeymiken gondolkoztam, aztán megláttam Adam-ék törzshelyét. Nem mentem túl közel a faházhoz, mert féltem, hogy megérzik a jelenlétemet. Inkább a kunyhót körülvevő erdőt vettem célba, ugyanis Jason azt mondta, hogy onnan jöttek elő az idegen farkasok. Már egy kis ideje mentem a fenyőerdőben, amikor meghallottam, hogy az egyik bokor levelei zörögnek. Oda kaptam a fejemet és egy sárga szempárt pillantottam meg, amint engem figyel. Amikor látta, hogy észrevettem, hirtelen kiugrott a bokorból a sötét szürke, átlagnál nagyobb farkas és elszaladt. Én úgy megijedtem a hirtelen mozdulattól, hogy majdnem hátra estem. Biztos figyelmezteti a többieket, hogy a közelükben ólálkodom.

Sziasztok! Ha tetszett a rész, akkor azt jelezzétek egy vote-tal vagy/és írjatok egy kommentet. Csak akkor fogom folytatni, ha van rá igény.
Remélem, hogy izgalmasnak találtátok a fejezet végét. :3