Veszélyes Vonzalom //Befejezett

25. Úgy, ahogy lennie kell

Néhány hosszú másodpercig csak néztük egymást. Nem szólaltunk meg, de nem is kellett. Valamiért egyre sárgábban rikítottak Adam szemi, amit ezúttal nem tudtam hova rakni. Még mindig ennyire szomorú lenne, vagy...
Még mindig szeret?
- Én elmegyek aludni - szólaltam meg. - Jó éjt. Reggel ugye itt leszel? - kérdeztem reménykedve.
- Megígértem. Többet nem megyek sehova - felelte Adam komolyan. Úgy tűnik, most tényleg itt marad.
- Köszönöm - mondtam hálásan. Fogalmam sincs, hogy mire értettem, egyszerűen csak köszönök neki mindent. Kicsit furcsán nézett rám, de nem nagyon zavart. Én csak mosolyogtam, mire az ő szája is felfelé görbült.
- Jó éjt - köszönt el ő is, majd kiment a hátsó ajtón a teraszra. Utána akartam menni, de erőt vettem magamon és inkább a fürdőt céloztam meg.

Két héttel később:

- Miért csinálod ezt? - kérdeztem idegesen. - Mit ártottam neked?
- Mit csinálok? Semmit sem ártottál nekem. Pont olyan vagyok, mint szoktam - felelte Jason értetlenkedve.
- Francokat! - vágtam rá. Nem érsz hozzám, nem beszélsz velem és kerülöd a társaságomat - csattantam fel. - Mi bajod velem?
- Nincs. Semmi. Bajom - mondta már ő is feszülten.
- Két hete meg sem csókoltál - motyogtam jóval halkabban. Erre már nem tudott mit mondani. - Az a bajod, hogy nem feküdtem le veled? - tettem fel azt a kérdést, amitől a legjobban féltem.
- Nem! Vagyis... - egyszerre volt határozott és bizonytalan. - Miért nem tetted? Azt nem hiszem el, hogy nem álltál készen..
- Pedig így volt. Én nem akartam és kész. Neked ezt el kéne fogadnod. Most emiatt undorodsz tőlem, vagy mi? - kérdeztem a könnyeimmel küszködve.
- Nem, dehogy. Én.. nagyon szeretlek téged, Sarah. Hisz nem vetted észre? Te vagy a mindenem.. De én úgy érzem, hogy te ezt nem viszonzod teljesen - motyogta szomorúan.
Erre nem is gondoltam volna. Csak ennyi a baja?
- Hiszen én szeretlek téded, Jason. Nagyon is. Én azt hittem, hogy meguntál, vagy nem vagyok neked elég - mondtam meglepetten.
- Jézusom, dehogy! Te sokkal több vagy, mint amit megérdemelnék. Az, ha testileg is az enyém lehetnél, felülmúlhatatlan lenne, de tudom, hogy soha nem kaphatlak meg. Ha bevallod magadnak, ha nem, te Adam-re vársz. És nincs ezzel semmi baj. Hisz ő volt az első szerelmed, most meg visszajött. Én ezt teljes mértékben megértem, csak nehéz elfogadnom. - Ennél őszintébbnek még sosem hallottam. Lehet, hogy igaza van, és még Adam-et is szeretem? De én nem akarom. Jason-nél jobb embert - vagyis farkast - nem ismerek. Tudom, hogy szeret és ez hatalmas biztosnágérzetet ad, de.. talán tényleg Adam az igazi. - Menj vissza hozzá. Én majd valahogy túllépek a dolgon. Csak az számít, hogy olyannal legyél, aki boldoggá tehet. És úgy tűnik, ez nem én vagyok..
- Nagyon-nagyon szeretlek - mondtam a szemébe nézve és lágyan megcsókoltam.
- Tudom.. - bólintott, miután elhúzódott. - Na, menj már - utasított mosolyogva.
- De ugye nem mész el? - kérdeztem aggódva.
- Nem. Mindig itt leszek neked, mint legjobb barátod - válaszolta, majd kacsintott egyet.
- Köszönöm - hálálkodtam. Kifelé menet felkaptam a bőrdzsekimet és farkas gyorsasággal nekiiramodtam. Egészen a kunyhóig meg sem álltam.
Az ajtón kipirulva rontottam be. A házban nem találtam Adam-et, így kimentem a teraszra.. és ott volt. Ott állt, egyik kezével a kerítésnek támaszkodva. Mikor meglátott, arca teljesen kivirult, szemei pedig halvány sárgára változtak. Odarohantam hozzá, majd a nyakába ugyottam.
- Annyira nagyon-nagyon szeretlek - motyogtam a nyakhajlatába.
- Én is nagyon szeretlek, Sarah - felelte, majd eltolt magától, hogy megcsókolhasson. Azonnal viszonoztam az édes, szenvedélyes csókot. Hosszú percekig el sem váltunk egymástól. Már csak akkor eszméltem fel, amikor Adam a karjaiba kapott és bevitt a hálószobába.

Megtörtént. És azzal, akivel kellett.

Vége

Sziasztok! Hát ez is eljött: ITT A VÉGE. Ha tetszett az utolsó rész, akkor nyomj rá a csillagra és írj egy kommentet, hogy mit gondolsz az egész történetről összességében.
Köszönöm a számomra rengeteg megtekintést és vote-ot. Fantasztikus érzés tudni, hogy szeretitek, amit írok 😊