Veszélyes Vonzalom //Befejezett

9. Fogságban

Nem értettem, hogy miért vigyorog, de nagyon vidámnak tűnt. Jól állt neki a mosolygás.
A vérfarkas srác sarkon fordult és elindult felfelé a lépcsőn.
- Várj! - kiáltottam utána, mire kérdő tekintettel felém nézett. - Hogy hívnak?
- Ty. Tyler - felelte és eltűnt a szemem elől.
Felszaladtam a lépcsőfokokon és elkezdtem rángatni a kunyhó ajtaját. Sikertelenül. Bezárt ide és nincs semmi esélyem, hogy kijussak. Visszamentem a modern berendezésű pincébe és helyet foglaltam a kanapén. Mivel ágyat nem láttam a helyiségben, gondolom ezen kell majd aludnom. Furcsa módon nagyon is kényelmes volt. Befurakodtam magamat a párnák közé, betakaróztam egy puha, meleg pokróccal, mert eléggé hűvös volt és bekapcsoltam a tv-t. Csak három csatorna jött be, egy természetfilmes, a Film+ és a helyi híradó. Végül a Film+-t választottam, ahol épp valami romantikus filmet adtak.
Másfél óra elteltével vége lett a filmnek -elég ramaty volt- és nagyon megéheztem. Felkászálódtam a kényelmes helyemről és a hűtő felé vettem az irányt. Kinyitottam és elég nagy meglepetésként ért, hogy dugig volt mindenféle étellel. Zöldségek, gyümölcsök, felvágottak, tejtermékek, stb. Úgy tűnik, hogy nem én vagyok az első ember, akit itt tartanak. Kivettem egy rúd szalámit, vajat és egy tömb bontatlan sajtot. A szekrényben kerestem kenyeret és tányért, majd néhány fiókot feltúrtam egy kés után. Elkészítettem magamnak a szendvicset és vissza botorkáltam vele a kanapéhoz. Átkapcsoltam a természetfilmes csatornára és szép felvételeket néztem a Niagara-vízesésről, miközben falatoztam.
Csak alig négány órája vagyok itt, de máris beleőrülök az unalomba. Tyler kivette a zsebemből a telefonomat, amikor nem figyeltem, úgyhogy teljesen el voltam szigetelve a külvilágtól. Csak Ty-jal tudtam volna kommunikálni, ha megnyomom a piros gombot, de úgy voltam vele, hogy jobb nekem nélküle. Csak felidegesítene.
Mivel nem tudtam mit csinálni, így ledőltem aludni egy kicsit.
Álmomban Beth-el voltam Londonban. Az életünk rendben volt, nem tudtam sem a vérfarkasokról, sem a vámpírokról. Nem rabolt el senki, csak sima diákként éltük az életünket. Hiányzik az az időszak.
Hirtelen ajtócsapkodásra lettem figyelmes, így gyorsan felpattantam, a tányért a mosogatóba tettem és kíváncsian vártam, hogy ki jön le. Nagyon reméltem, hogy nem Tyler, hanem valaki olyan, aki elenged.
Egyre hangosabban hallottam a lépcső nyikordulását, majd megpillantottam egy magas, izmos, rövid hajú srácot. Ő is a húszas évei elején járhatott. Elkezdtem hátrálni, hogy utat adjak neki. Nem akartam, hogy laposra taposson.
- Te meg ki vagy? - kérdezte reszelős hangján.
- Én.. hát.. Sarah vagyok. Tyler hozott le ide - magyaráztam a nagydarabnak.
- Aha, jó. Én csak a láncért jöttem - mondta, miközben elég feltűnően bámulta a dekoltázsomat. Miután megunta, a nagy vasajtó felé vette az irányt. Én kihasználtam az alkalmat, hogy nem figyel rám, és elkezdtem felrohanni a lépcsőn, majd nekirontottam a kis faajtónak, ami már megint zárva volt.. Most komolyan. Miért nem volt képes nyitva felejteni? Dühösen visszamentem a föld alatti szobába és leültem a díványra. Pár perc múlva az izmos srác kijött a -valószínűleg páncél- ajtó mögül, kezében egy hatalmas köteg lánccal. Fogalmam sem volt, hogy mit akarhat vele, de úgy gondoltam, hogy jobb ha sosem tudom meg. A láncot lehajította a lépcső mellé, majd odasétált hozzám és leült szorosan mellém. Nem értettem, hogy mit is akar pontosan.
- Öhm.. Segíthetek valamiben? - kérdeztem bizonytalanul.
- Hát hogyne segíthetnél. Pontosann arra vágyok, hogy segíts nekem - mondta, miközben jobb kezével a combomat kezdte simogatni. Na ne. Ezt nem. Nem eleg, hogy fogva tartanak egy pincében, a barátnőmet elrabolták, Adam nem beszél velem, még ez az ismeretlen alak is rám mászik. Elegem van ebből!
- Hagyj békén! - szóltam rá indulatosan és lesöpörtem magamról a kezét.
- Nyugi, bogaram. Nem harapok, csak ha feldühítenek - kacsintott rám és kivillantotta tépőfogait. Remek. Szóval vérfarkas. Ennél már nem lehet rosszabb - gondoltam, de sajnos tévedtem.
Hirtelen felindulásból odébb löktem és felálltam a kanapéról.
- Hagyj békén! Így is be vagyok zárva ide, nem kell, hogy valami idóta zaklasson. Tűnj innen el! - kiáltottam rá. Na ezt nem kellett volna, ugyanis ő is felállt, szép lassan odasétált elém és rám vicsorgott.
- Itt nem te parancsolsz - mondta két morgás között. Nagy szemfogai miatt nagyon ijesztő láványt nyújtott. Félelmemben elkezdtem remegni.
Hirtelen megragadta a karomat és rálökött a kanapéra.
- Engedj el! - ordítottam dühösen és rettegve.
- Azt teszed, amit mondok, világos? - nem válaszoltam, de tudtam, hogy nem is kell. Ezt igazából nem kérdésnek szánta.
Rám mászott és elkezdte felhúzni a pólómat. Próbáltam kiszabadulni, de olyan erősen tartott, hogy esélyem sem volt. Folyamatosan kiabáltam, hogy engedjen el, de nem nagyon érdekelte. Levette rólam a felsőmet, majd levette a sajátját is, így elém tárult izmos, kockás felsőteste. Hiába nézett ki jól a srác, akkor is ki kellett jutnom alóla valahogy, de nem ment. Sokkal erősebb volt, mint én.
Épp a vállát ütöttem, hogy engedjen el, amikor meghallottam az ajtó nyílását. Talán most kiszabadulhatok. Nyikorgott a lépcső és Tyler lépett le rajta. Hogy lehet valaki egyszerre a fogvatartóm és a megmentőm?!
Odasietett hozzánk, megragasta az izmos srácot a karjánál és lerántotta rólam.
- Tűnj innen, Josh (ejtsd: Dzsos)! - ordított rá Ty az erőszakos farkasra, miközben szemei sárgán kezdtek ragyogni. Erre Josh arcán valami félelemhez hasónló suhant át, így felkászálódott rólam és elsétált. Felment a lépcsőn, majd becsapta maga után az ajtót.
- Köszi - nyögtem ki lesütött szemmel.
- Egy kilóméterről is hallani lehetett a kiabálásodat - mondta érzelemmentesen, miközben tekintete a melleimre tévedt. - Felvehetnél valamit - jelentette ki és elfordult. Klassz. Legalább ezt tiszteletben tartja. Gyorsan felkaptam a pólómat. Idő közben el is felejtettem, hogy nincs rajtam. Csak arra koncentráltam, hogy kiszabaduljak. - Habár - szólalt meg ismét. - Nekem jobban tetszel anélkül - mondta, majd visszafordult. A szokásos elégedett vigyor ült a képén. Annyira idegesítő, de mégis szexi.
Szemforgatva leültem a kanapéra.
- Az rossz hír, mert többet nem fogsz így látni - közöltem mosolyogva.
- Majd meglátjuk - mondta komolyan. - A falkám összes tagjától be fogom szedni a pince kulcsát. Nem lesz több hívatlan vendéged - nyugtatott meg.
- Az jó. Köszi.
- Vissza kell mennem. Ha megnyomod a gombot, azonnal jövök - mondta és elindult felfelé.
- Várj! - kiáltottam utána. Gyorsan felálltam és odaszaladtam hozzá, mire megtorpant és kérdőn nézett rám. - Köszönöm - mondtam és szorosan megöleltem. Éreztem, hogy Ty egy pillanatra megdermed a meglepettség miatt, de hamar ellazult. Mélyen beszívtam friss fenyő illatát, majd elengedtem. - De még mindig utállak, amiért elraboltál - néztem rá dühösen, mire elnevette magát és ott hagyott.

Sziasztok! Ha tetszett a rész, akkor dobj egy vote-ot, kommentben pedig írd meg a véleményedet. Nemsokára jön a kövi. :3

U.i: A Szereplőknél megváltoztattam Sarah képét. Ha érdekel, nézd meg.