Fly with me /YuMark/ (Befejezett)

5. Fejezet

Sziasztok babócák! :) Itt lenne az új rész és igen-igen lassan beindulnak a cselekmények.

Azonban lenne egy kérdésem hozzátok! ---> Mivel többen is bejelöltetek Facebook-on, Wywwel arra gondoltunk, hogy jobb lenne egy Facebook-os csoportot csinálni. A kérdés az lenne, hogy ti szeretnétek-e? :) A csoportban a ficijeinken kivül sok mindent megtalálhatok majd pl.: a blogok és mémek, vagy amit szeretnétek. Ha többen is szeretnétek, akkor hamarosan elkészülne a csoport és az adatlapunkon meg található lesz. De! ehhez kell a visszajelzésetek is :) A rész pedig remélem elnyeri a tetszéseteket :)

Kellemes olvasást és saranghae! (asszem így írják...na jó maradok a hangulos verziónál) :D 

Mark: Egy szárnyát vesztett angyal repülhet még? Mert ő most pont olyan. Két napja még a szobából sem mozdul ki, persze megértem, de rossz így látni. Fáj, hogy szenved, fáj, hogy én hibáztam. Kicsi Gyeomie, miért szereted ezek után is ennyire? Ha azt mondaná: véget vett mindennek, vissza mennél hozzá? Persze, buta kérdés, hisz ez nem szakítás csak pusztán szünet.

- Mit kérsz reggelire? – kérdem, míg mellette fekve szemeit fürkészem. Bár már tegnap nem sírt, azért még ott bujkálnak azok a makacs könnycseppek.

- Semmit. – hangja alig hallható. Persze szívem, nem hagyom, hogy így felad!

- Ne csinálj butaságot. – ennyit fűzők hozzá, majd felkelek és ki battyogok a konyhába. Meglehetősen nagy a csend, de ezt be tudom a hajnali öt órának. Készítek egy pár grófit – persze mindenki számára – majd két tányéra veszek belőle és két pohárba narancs levet öntök, amit egy tálcára teszek. Na tessék, senki ne mondja nekem, hogy nem vagyok házias – csak szimplán lusta. Beviszem a tálcát a szobába és utam vissza veszem a konyhába, mert hát persze, hogy elfelejtettem a szalvétát.

- Mark, beszélhetnénk? – hallom meg Jinyoung hangját és hát nem a legszerényebb hanglejtéssel kér meg. Most ő is haragszik rám? Bólintok, majd leülök a székbe várva a „beszélgetést".

- Mit mondtál Yugyeomnak? – kérdi, míg közelebb sétál és ő is leül a velem szemben lévő székre.

- Csak az igazat. – felelem. De most ez miért érdekli? Miért kell bele szólnia mindenbe?

- Hm. Tudod Bambam két napja a szobájukban sír és el sem lehet tőle szedni Yugyeom párnáját, de még ez a legkevesebb. Este már aludni sem tudott és Jackson tett a teájába altatót. Nézd én nem akarok bele szólni, de te sem gondoltad komolyan, hogy sokáig bírják egymás nélkül ugye? – kérdi, majd egy nagyott sóhajt és vállamra simít. Szegény Bambam, azt hittem Yugyeomot viselte meg jobban ez, de tévedtem. Talán tényleg szereti, nem is kicsit ezek alapján, csak-csak hibázott. A fenébe is, mért kell ennyire szeretniük egymást? – Figyelj, tudom, hogy mit érzel iránta, de azt is tudom, hogy ezek ketten most még biztos képtelenek végleg szakítani. Nem akarom, hogy te sérülj ebben.

- Mért sérülnék? – kérdem, már-már visszafojtott hangon. Tudom, hogy igaza van, de nem akarom elhinni. Most olyan közel van, most annyira valódi.

- Yugyeom sem egy angyal! Lehet, hogy most Bambam hibázott, de hidd el van amiről nem tudsz! Ne engedd, hogy kihasználjon azért, mert szomorú!

- Ne-nem ő nem tenne ilyent! – dadogom és kezdem egyre rosszabbul érezni magam. Mi az, hogy nem egy angyal? Miről nem tudok?

- Szerelmes vagy, így nem látod milyen valójában, de ez nem baj, csak ne engedd, hogy megbántson! Ha a tűzzel játszol könnyen megégeted magad! - mondja, majd magamra hagyva lép ki a konyhából. Mire gondolhatott? Mit nem látok?