Fly with me /YuMark/ (Befejezett)

6. Fejezet

Szép reggelt babócák! 😊 Itt is lenne az új rész és a végén pár információ a valóban megtörtént eseményekről... 😊

Kellemes olvasást! 😘

Mark: Érezni csókját olyan volt, mint meg kóstolni a tiltott gyümölcsöt és végül is az is. Számomra ő egy tiltott szeszély, egy olyan afrodiziákum, amit sosem szabad birtokolnom. De akkor mért nem lök el magától? Talán csak nem mer, vagy nem akar megbántani? Lehetetlen, hogy azért mert a hyungja vagyok hagyja, hogy megcsókoljam. Na és reggel ő csókolt meg. Yugyeom eddig is megőrjítettél, de most a sírba viszel.

- Rád. Emlékszel amikor először találkoztunk? Akkor nem mondtad el, hogy miért sírtál és megértettem, mert nem ismertél, de most elmondanád? – gondolok itt arra, amikor sírva futott Jinyoung karjaiba a folyóson és én ekkor láttam meg először. Szőkére volt festve a haja és már akkor is elég magas volt. Szemében ültek gyémánt cseppjei és úgy ölelte Jinyoungot, mintha az anyukája lenne. Talán abban a pillanatban szerettem belé, mikor könnyes szemeit rám vetette és szégyenlősen letörölte könnyeit, hogy ne lássam, de szívem elkéstél, már mindent láttam. Hiába kérdeztem, hogy ki bántotta, nem mondott semmit, csak hogy nem fontos. Akkor megfogadtam, hogy többé nem hagyom senkinek bántani és meg is védtem mindenkitől. Jobban bele gondolva védtem a sértésektől, de arra nem figyeltem, hogy kivel fújja össze a szél és mikor egy nap Bambammel sétált be a közös kolis szobánkba, szinte visítani tudtam volna a fájdalomtól, mert már akkor látszott rajta, hogy szerelmes. Az nap verseny volt a cégnél, így túl sokan is voltak a kollégiumban, Yugyeomnak pedig nem maradt ágy ezért velem aludt. Az volt az első, hogy egy ágyban aludtunk és a mai napig emlékszem a finom illatára, a puha bőrére, ahogy hozzám simult. Emlékszem mikor éjszaka kellős közepén felém fordult és magához ölelt, mint az alvós plüssét. Egész éjjel csak a szépségében, az édességében csodálkoztam, reggel még sem voltam fáradt, mert a szerelmemmel lehettem egy egész éjszakára.

- Tudod, akkoriban volt egy másik Amerikából jött hyung a gyakornokok közt és közösen kellett előadnunk egy dalt. Ő mindig gonoszkodott a fiatalabbakkal és féltem tőle. Aztán amikor gyakoroltunk már nem is emlékszem mit, de mondott valamit, ami rosszul esett és felhívtam JB-t és Jinyoungot, mert nagyon magam alatt voltam. – meséli lehajtott fejjel, még közelebb araszolva, míg szinte összeér testünk, majd megfogja kezem és összekulcsolja ujjainkat.

- Mért-mért csókoltál meg? – kérdi bátortalanul, alig halhatóan. Azonban sajnálom szívem, de jobb, ha nem tudod az okát. Jobb, ha nem tudod, hogy mennyire szeretlek. Jobb, ha nem ismered meg az érzéseimet.

- Nem tudom. Reggel olyan finoman csókoltál és nem tudom, tényleg. Sajnálom! – simítok orcájára, majd rám veti csillogó, fekete íriszeit.

Tekinteted annyira elárul, látom milyen kis zavar van a lelkedben, látom mennyire őrlődsz magadban, látom mennyire fáj, mennyire hiányzik, mennyire bánod és még sem tudsz megbocsájtani neki. Sajnálom, sajnálom, hogy elmondtam!

- Mark, én-én nem bántam a csókot, ne kérj érte bocsánatot! – mért pirulsz szívem? Miért vagy ilyen édes? De sajnos hiába mondod ezt, ha látom mennyire szeretnél vele lenni. Látom, érzem, megöl a bűntudat, hogy nem vagy mellette. Látom mennyire fáj, hogy miattad szenved.

- Menj be hozzá! – súgom szemébe nézve, majd homlokon csókolom. Nekünk édesem csak ez marad. Nem tehetem tönkre a kapcsolatotokat, mert ez sajnos élni fog amíg ki nem huny szerelmetek gyertyájának lángja.

- Nem akarok! – mért tagadod? Látszik mennyire futnál érte, hogy helyre hozz mindent, még azt is amit nem te rontottál el.

- De akarsz, csak nem mersz. Beszélj vele! – mondom, majd felülök, de ujjaid nem engedem el. – Oda kísérlek! – megtartom a szavam és nem hagyom, hogy valaki bántson, most pedig én bántottalak, így helyre hozom.