Fly with me /YuMark/ (Befejezett)

13. Fejezet (+18)

Yugyeom: Nem is emlékszem mikor szenderültem el, már csak arra ébredek, hogy valaki kinyitja az ajtót.

- Bambam nem tudod hol van a laptopom? Ti meg mit csináltok? - kiállt ránk mérgesen mikor engem is meglát. Meglát én pedig elsüllyedek szégyenemben.

- Ti lefeküdtetek? Hogy teheted ezt Markkal? Hogy? - kiabál velem, én viszont képtelen vagyok válaszolni. A szívem is bele fájdul ahogy meglátom Mark szomorú szemeit, összetört szívét. Sosem tudhatja meg!

- Sa-sajnálom! - nyöszörgőm, míg könnyeim ellepik arcom. Rossz ember vagyok.

- Sajnálod? Tudod te mióta volt szerelmes beléd? És képes vagy megcsalni? Őt, aki mindig melletted állt? Csalódtam benned Yugyeom! - fordul meg, majd lépked dühösen az ajtóhoz. Hallottam minden egyes szavát, mikkel egy tört forgat a mellkasomban, mégis csak az jár a fejemben, hogy ne mondja el neki.

- Nem az ő hibája volt, én erőltettem! - szólal meg Bambam és ölel magához, de most érintése még inkább felemészt. Ellökve Magamtól, felveszem ruhám, majd Jinyoung után szaladok.

Jinyoung: Megcsalja? Mark annyi mindent megtett érte. Évek óta néztem ahogy szenvedett Yugyeom miatt, tehetetlenül néztem ahogy felemészti a viszonzatlan szerelem és mikor végre viszonozták ezt megcsalják?

- Ne mond el neki, kérlek! - fut utánam Yugyeom - lenge öltözékben - könnyek közt kérlelve és akár mennyire is fáj így látni őt, tudom: nem helyes ezt eltitkolni Mark elől.

- Nem titkolózhatsz előtte! Ha már megtetted, akkor vállald a következményeket! - fordulok el tőle, mielőtt könnyei megállíthatnának.

- Én-én csak - törli meg szemét - hibáztam, tudom. De kérlek, nem tudhatja meg! Mark nem tudhatja! Ne-nem akarom bántani, Jinyoung! - térdel le elém és bújik hozzám, mint egy rossz gyerek, aki nem akar büntit. De igaza van: én nem mondhatom el.

- Nem mondom el, de te igen! Kapsz egy hetet, hogy megtedd! Most pedig menj és szedd össze magad, Mark nem sokára haza ér.

- Köszönöm! - ölel magához, mint egy kis gyerek, majd a Markkal közös szobájukba megy. Haragszom rá, mérhetetlenül haragszom és legszívesebben felpofoznám, de nem megy.

- Mi történt kicsim? - csókol nyakamba Jackson, majd megfordulok ölelésében és végre normálisan is megcsókolom.

- Később elmondom! - húzom magam után szobánkba.

Mark: Fárasztó volt az este. Rettenetesen kimerültem és hiányzik Yugyeom. Egész éjjel reméltem, hogy ír, de nem tette meg. Jó, biztos csak elaludt, de azért jól esett volna.

- Szia. - lépek be szobánkba, ahol épp az ágyon ül és szerintem elgondolkodott. Ezt kihasználva mögé ülök és nyakába csókolok, mitől ijedten fordul meg.

- Na, hát már meg sem ismersz? - nevetem ki ahogy elpirul, amint rá jön csak én vagyok az.

- Megijesztettél! - mosolyodik el szomorkásan.

- Valami baj van? - simítok végig karján, mivel támaszkodik felém fordulva. Különös érzésem van.

- Nem, nincs! Csak hiányoztál! - csókol ajkaimra lágyan.

- Most már itt vagyok! - karolom át nyakát, majd közelebb húzom, ezzel elérve, hogy fölém kerüljön. Tudom, látom bántja valami, de attól, hogy nem mondja el, még segíthetek elterelni a figyelmét.