Fly with me /YuMark/ (Befejezett)

10. Fejezet

Sziasztok babócák! Itt lenne az új rész és csak szólok, hogy ha eltünnék, akkor felrobbantottam a Thai katonaságot és mindenkit, aki egy rossz szót mert szólni a thai prücskömre... 😡😡😡😬😬😬😈😈 Hát hogy merik ezt tenni????????????????? Hogy????????????? 😭😭😭😭
Na, jó...panasz áradatt vége.. 😕

Kellemes olvasást mindenkinek! ＾ω＾

Youngjae: Megállva az ajtóban hallom miről beszélgetnek. Érzem Bambam mennyire vágyakozik még mindig rá, érzem a bánatát, félelmét, hogy sosem kaphatja vissza és én vagyok az, aki elvette tőle. Az én hibám az egész, de még sem tudom helyre hozni. Pedig megpróbáltam, én megpróbáltam, de Yugyeom azt mondta nem bocsát meg neki. Na persze, hogy amikor vigasztalni akartam, akkor megjelent. Ez is az én hibám, ha akkor nem vagyok ilyen gyerekes: nem szakítottak volna. Már rég kibékültek volna és együtt lennének – én meg egyedül vágyakozva rá. Mért kellett pont őt megszeretnem? Mindig olyan jól eltudtam kerülni az ilyen eseteket, most miért nem? Amióta megláttam hozzá húz a szívem és most, hogy már olyan közel volt, már-már velem volt, még jobban fáj, még borzasztóbb. Szét szakít a tudat, hogy nem kellek neki, mikor bármit, bármit megtennék érte. Hisz még Yugyeomot is megkértem, hogy bocsásson meg neki. A legjobb az lenne, ha eltűnnék.

A falmentén lecsúszva ölelem át térdeim, majd hajtom le fejem. Könnyeim versenyt futnak, de már nem érdekel. Nem érdekel ki lát sírni, hisz akiért erős akartam lenni, még csak rám se néz. Bár nem hibáztatom. Tönkre tettem az életét. Elvettem tőle azt, amire annyira vágyott, azt amit mindennél jobban szeretett, mert szereti, el kell fogadnom, hogy szereti.

- Mért sírsz? – kérdezi egy rideg hang és sajnos talán meg kell szoknom, hogy ezentúl Yugyeom csak ezen a hangon képes hozzám szólni. Régen közel álltunk egymáshoz, de mára már csak színjáték a barátságunk. Mi történt? Mikor romlott el minden ennyire?

- Miért téged szeret? – szipogóm, de nem várok választ. Hallom ahogy mélyen beszívja a levegőt és kifújja, majd mellém ül. Nem mond semmit, így rá emelem könnyes íriszeim, de nem várt látvány tárul elém. Szemei piros, a feltörni kívánó könnyektől, miket nem enged útjukra. Sápadt és úgy támasztja a falat, mintha csak egyé válni kívánna vele. – Sajnálom! – suttogóm magam elé pislogva párat. Gúnyos nevetése csak még inkább porrá tiporja szívem apró darabkáit, de megérdemlem.

- Van mit! – mondja, majd érzem ahogy engem kezd szuggerálni, de nincs az a pénz, amiért most a szemébe nézzek. Nem tudom meg tenni. – Mért csináltad? – kérdése hirtelen ér, de jogosan kíváncsi.

- Szeretem! – jelentem ki egyszerűen, állam megtámasztva térdeimen.

- Akkor mért kérted, hogy bocsátsak meg neki? – hangja rideg, de érzem rajta a próbálkozást.

– Mindennél jobban szeretem, bármit megtennék érte.

- Akkor mért vagy itt? Mért nem mész és vigasztalod meg? Mért nem próbálkozol most nála? – meglep kérdése és nem is nagyon értem.

- Mert én nem te vagyok. Hozzám nem bújna oda, velem nem beszélne így, engem nem csókolna meg, mert téged szeret, nem engem.

- Nem az a fajta ember, aki bárkivel lefekszik. Már pedig veled megtette, valamit érez irántad. Szerinted, ha engem szeretne: megcsalt volna? Ha tényleg szeretne, akkor nem, nem tette volna meg. – hangjában fellelem a szomorúságot egy kis dühvel vegyítve mégis csak egy valami marad meg bennem igazán. Érezhet irántam valamit? Vagy csak vágy volt, vágy az újra? Hisz elmondta, hogy ő csak Yugyeommal volt együtt, mi van, ha csak kíváncsi volt milyen mással... Nem, ezt még én sem hiszem el. Tudom, hogy nem ilyen.

Yugyeom: Fel állva mellőle visszamegyek a konyhába, majd megfogva a már elkészített tálat bemegyek Mark szobájába. Nem, neki most nem kell tudnia, hogy mi történt. Nem tudhatja meg, hogy csókolóztam vele, mégis legszívesebben Marktól kérnék segítséget.

Segítséget az érzelmeim rendezéséhez, vagy erőt az elfeledésükhöz. Képtelen vagyok elengedni Bambamet, fontos nekem, de már nem mondhatom, hogy lángoló szerelemmel szeretem. Más, most teljesen más. Markkal minden sokkal, sokkal valódibb, sokkal érzékibb, sokkal mélyebben érint, mégis képtelen vagyok elengedni és teljes mértékben Markkal lenni. Miért? Mi a baj velem?

Nem kérdezi meg, mi tartott ennyi ideig, hálás is vagyok érte, hisz nem akarnék hazudni neki. Jobb, ha csak egyszerűen nem beszélünk erről. Leülök az ágy szélére, majd az ölébe teszem a tálat min a vacsorája van. Kedvesen mosolyog, de látom, hogy bántja valami. Talán érzi a bizonytalanságom?

- Mi a baj? – kérdem, míg közelebb kúszok hozzá, amíg alig pár centi választja el ajkainkat. Annyira hívogató, annyira vonz és ez rémisztő. Imádtam Bambamet csókolni, valóban meg volt vele a tűzijáték érzés, de mikor Mark ér ajkaimhoz, a világ megszűnik körülöttünk, a színek megfakulnak, az idő megáll. Minden homályos lesz, míg el nem tűnik. Eltűnik velem együtt. Teljesen magába szív, felfal az érzés. Minden érintése után vágyakozom, még ha az csak egy apró ölelés is. Nem értem miért, képtelen vagyok felfogni, de nem is engedi. Az érzelmeim mellette teljesen megbolondulnak és az érzékeim felerősödnek. Mellette teljesen más a vágy, a szeretet, a hangok, a látás. Vele teljesen más a világ és ez rémísztő.

- Ha reggel felkelek, valódi maradsz? Vagy eltűnsz az álmaimmal együtt? – édes hangja simogatja szívem, míg agyam igyekszik felfogni kérdéseit több-kevesebb sikerrel.

- Itt leszek, melletted leszek, ígérem! – suttogóm ajkaira, miket magamévá teszek. Ujjaim puha hajába futtatva húzom közelebb magamhoz, másik kezemmel végig simítok oldalán, mitől megremeg. Megszűnik a kinti zaj, de még a csendet sem hallom. Egyszerűen csak egy új univerzumba kerülök őt csókolva, ölelve, el nem válva testétől. Érzem ahogy ujjai végig simítanak hátamon, míg derekamon megállva ölelnek. Olyan közel van, túl közel van. Lángolok az érintésétől, a szívem kitörni készül, a lelkem elolvad csókjától. Különös, ijesztő érzés lesz úrrá rajtam, mégis érzem, ha most elválnék tőle, abba belehalnék. Belepusztulnék a hiányába. Mit teszel velem, Mark?

Mark: Pihegve vállok el mézédes ajkaitól, mik mégis hordoznak egy kis kesernyés könnyt. Sejtettem, hogy sírt, de nem voltam benne biztos. Mégis most más volt a csókja. Most teljesen más ő maga is. Mint egy kis gyermek ki a világot próbálja felfedezni. Így érezne? Valóban? Vagy csak őt próbálja elfeledni? Elszorul a szívem, ahogy Bambamre gondolok. Valószínűleg most a szobájukban sír, Yugyeom után vágyva, én meg itt hempergek a szerelmével. Borzalmas ember vagyok, de legfőképp borzalmas barát. Régen olyan jobban voltunk, mind megbíztunk egymásban, de mára csak hazudunk, titkolózunk, áskálódunk. Szemeibe nézve viszont megszűnik minden gondolat foszlányom és csak ketten vagyunk, ketten, együtt.

- Mért remegsz? – kérdem, összedöntve homlokunk, így nézve gyönyörű fekete szemeibe.

- Magadtól kérdezd, ezt te váltod ki. Akárhányszor hozzám érsz, a szívem, a testem, a lelkem, mindenem remeg érted. – suttogja végig tartva a szemkontaktust, bennem pedig még az ütő is megáll egy pillanatra. Tényleg így érezne?

Csak egy kép a végére... Bamie 😭😭😭😭😭😭😭😭😭😭😭😭😭😭😭😭😭😭😭😭😭😭😭😭😭😭😭