Fly with me /YuMark/ (Befejezett)

12. Fejezet (+18)

Sziasztok Babócák! :) Itt lenne a folytatás, de légyszi ne öljetek meg!

Kellemes olvasást!

Bambam: Yugyeom kerül, mióta megcsókolt, pedig éreztem, hogy vágyik rá. Éreztem, hogy igen is jelentett neki valamit. Valamit, ami nekem reményt adott. Reményt arra, hogy visszakapjam a szerelmem.

- Yugyeom, várj! - loholok utána a folyosón. Meg kellene ezt beszélnünk, hisz, ha megcsókolt akkor még lehet esélyünk, de mire úton érhetném teljesen eltűnik. No, nem baj. Este úgyis csak ketten leszünk a dormban.

A nap hátra lévő részében szinte nem is találkoztunk, mégis csak ő jár a fejemben. Elmondhatatlanul hiányzik.

Azonban a nap végére már mindenki elszállingózott a lakásból, már csak én és Yugyeom maradtunk.

A konyhába sétálva meg is pillantom, de amint észre vesz: már menekülne is. Na, ebből most nem eszel!

- Ne menekülj el! - fogok karjára, majd szemébe nézve próbálok meg olvasni lelkében.

- Nem akarok beszélgetni és főleg nem veled! Most pedig engedj el! - néz rám dühösen, de ismerem annyira, hogy tudjam: nem rám haragszik, csupán magára.

- Nem akarlak elengedni! - hangom magabiztos, hisz sosem voltam még ilyen biztos semmiben.

- Nem most kellene ezen gondolkoznod! - vágja hozzám, jogosan.

- Tudom! De mégis... Ne tagadd! Igen is érzel még irántam valamit. - lépek közelebb hozzá.

- Engedj el! - néz rám könyörögve szinte, viszont nem akarom és nem is tudom elengedni. Lassan lépek közelebb hozzá, hogy szinte már egy papírlap sem férne el köztünk.

- Nem engedlek! Yugyeom - tolom a pulthoz, mire nyel egyet. Istenem olyan édes amikor meg szeppenve néz rám - érzem, hogy akarod.

- Ne-nem! - kezd dadogni.

- Igazán? A tested - hajolok a füléhez - nem ezt mondja. - simulok teljesen testéhez, majd egy apró puszit lehelek füle mögé, mitől egy sóhaj szökik ki ajkai közül.

- Ne csináld ezt! - próbál elhúzódni, de nem engedem.

- Akkor inkább beszélgessünk? - kérdem egy huncut vigyorral, végülis nekem mind két válasz megfelelne most.

- Nem akarok beszélni és ezt sem. - próbál ellökni magától, de ez most nem fog menni. - Kérlek!

- Mit érzel iránta? - lehelek csókot nyakára, mitől megremeg.

- Ne-nem tudom. - fordul el, ezzel több felületet adva nekem. Yugyeom, miért tagadod, hogy akarod? Engem akarsz.

- Segítsek kideríteni? - nézek csillogó szemébe, majd megcsókolva elérem, hogy magához öleljen.

Kisidő elteltével elnyitja ajkait, így elmélyítve a csókunk. El sem hiszem, hogy ez ennyire képes volt hiányozni.

- Gyere velem! - fogom meg kezét, majd magam után húzom a nem rég még közös szobánkba. Beérve a sötét szobába, elengedem kezét, majd ajkaira hajolva terelem az ágy felé. Vágyom rá el sem tudom mondani mennyire, mégis bánt, hogy nem úgy viszonozza csókunk, mint régen.

- Ne gondolj rá, csak egy kicsit Yugyeom! Egy rövid ideig legyél a hercegem, kérlek! – súgom fülébe, mit utána megnyalok ezzel egy jól eső sóhajt kiváltva belőle. Leül az ágyra én pedig az ölében foglalom el régi helyem, míg ujjaival végig simítva hátamon beférkőzik felsőm alá. Jól esően sóhajtok fel, ahogy végre kezd olyan lenni, mint mikor először szeretkeztünk. Magához húzva szeretgeti testem ezzel a mennybe repítve szívem. El sem hiszem, hogy egy éjszaka miatt képes voltam mind ezt eldobni. Rettenetesen bánom, bánom, hogy megbántottam, de helyre hozom, helyre fogom hozni és vissza fogom csábítani, ha akarja, ha nem és úgy érzem most nagyon is akarja.