Fly with me /YuMark/ (Befejezett)

7. Fejezet

Sziasztok! Itt lenne az új rész, remélem tetszik kellemes olvasást! 😘

Mark: Egy hét telt el azóta, hogy a maknaek szakitóttak. Bambam magába zárkozott, senkivel sem beszél, ha nem muszáj, viszont Yugyeom a kezdeti nehézségek ellenére próbál nem összetörni, de határozottan kerüli Bambamet és Youngjaet, ami persze érthető, de amikor a műsor vezető is megjegyzi: már bajt jelent.

- Mark, elmegyünk kajáért? - ölel át hasamon összefonva ujjacskáit. Ebben a pár napban hozzám is jobban ragaszkodik és ez igazán megmelengeti a szívem.

- Persze. Mit kérsz?

- Még nem tudom. Fiúk ti mit kértek? - kérdi a többiektől de csak hárman választanak maguknak ételt. Össze nézünk Yugyeommal, de csak megvonja a vállát és megjegyezve a többiek kérését elindul kifelé.

- Ugye tudod, hogy ők is éhesek? - rohanok utána, tárcámmal a kezemben.

- Tudom, de nem kértek semmit és nem vagyok az anyjuk. - vonja meg vállat, majd meg áll az ajtóban és kinyitva kiterel engem.

- Yugyeom... - kezdeném, de szavamba vág.

- Nem, nem gondoltam én sem, hogy nem hozunk nekik csak nem akartam megkérdezni. Mindkettonek tudom mi a kedvencük vagy jó lesz nekik vagy nem. Nem érdekel! Bambam amúgy sem eszik, ha depizik és most igen is depresziózik.

- Megbántad? - kérdem karjára fogva ezzel megállítva.

- Nem! Hiányzik, szeretem, de nem bántam meg! Az ember nem csalja meg a párját, ha tényleg szereti, akármi is álljon a háttérben. Főleg nem így! - sóhajt mélyen, én pedig hagyom had menjen.
Kicsit gyerekes szerintem, amit csinálnak, de ebből is látszik, hogy még túl fiatalok.

Megvéve mindenkinek az ételt vissza indulunk. Yugyeom jól mondta és mindketten ismertük Youngjae és Bambam kedvenc ételét is. Belépve a terembe hárman azonnal ugranak a kajára, mint az oroszlánok a prédára. Én Youngjaehez sétálok, majd felé nyújtom az ételes dobozt, de nem nagyon meri elfogadni. Rám nézni is csak lopva mer. Aigoo ez így nem lesz jó!

- Youngjae, fogad már el! Nézd, megértem, hogy rosszul érzed magad és bánt a dolog, de akárhogy is mi mind egy csapat vagyunk! Idővel minden helyre fog jönni! - ülök le mellé a padlóra felhúzva lábam, állam a térdemre támasztva, felé nyújtva a dobozt.

- És ha nem? - ohh nézd már, ez beszél - gondolom, majd tudatosulnak bennem szavai és kérdőn nézek rá. Sóhajt egyet és folytatja.

- Mind ketten gyülölnek, ti is haragszatok. Mark, ha ti még meg is bocsájtatok, Yugyeom egy életre megutált, Bambamet pedig elveszítettem. Tudod milyen elveszíteni azt, aki a legfontosabb számodra? Elveszítettem, elvesztem vele együtt. - hajtja le fejét körbe őlelve lábait. Furcsa, én azt hittem, hogy ők együtt maradnak. Igen Youngjae, tudom milyen.

- Most csak félsz és ezért érzel így, de hidd el: Yugyeom megfog bocsátani és Bambammel is rendeződni fog a dolog. Csak nem szabad feladni. - mondom, majd hátára simítok.

- Szeretem, de ő mindig Yugyeomot fogja szeretni.

Yugyeom: Látva, hogy Mark Youngjaehoz megy és oda adja neki a dobozt, én is erőt veszek magamon. Megfogom dobozkát két pálcikát és mellé sétálok. Nem vett még észre, elmerült a gondolataiban, így még van időm gyönyörködni benne.

Hiányzol, te majom!

- Tessék! - nyújtom felé, de még mindig nem figyel rám, így legugolok elé és letéve a padlóra a dobozt vállaira fogok és megsimogatom hüvelykujjammal. Erre - mint mindig - rám kapja tekintetét, de szinte azonnal félelem ül ki arcára. Nem csodálom, biztos megijedt, sosem voltam vele erőszakos, de nagyon dühös és sértett voltam.