Fly with me /YuMark/ (Befejezett)

1. Fejezet

Sziasztok babócák! Itt lenne egy újabb kis könyvecske szerény személyemtől :) Remélem lesz akinek tetszik és kellemes olvasást! <3 

Ui.: A páros ötletet egy kedves barátnőm adriii1316 adta meg sok-sok tegnapi video nézés ;)

Mark: Akárhogy próbálkozom, képtelen vagyok elaludni. Még csak nem is az irtózatos vihar zavar, azt elviselem, de a gondolataimat már nem. Mért vele kell lenni-e? Mért nem szerethet engem? Mért nem én ölelhetem át egy kimerítő próba vagy koncert után, mért nem? Bármit meg adnék azért, hogy engem szeresen, de be kell látnom: én csak a „Hyung-ja" vagyok.

Mégis, mégis, hisz az első csókját is tőlem kapta. Oké, az csak játék volt – és nem direkt ejtettem le a papírt a számról, áhh dehogy –, de nekem sokat jelent. Akkor még neki is. Három éve még teljesen más volt, akkor még szerette, ha szórakoztam vele, szerette, ha átölelem, mikor rémálma volt hozzám jött, de most már ott van neki Bambam. Amikor csak lehet muszáj elkerülőn őket, mert nem tudom ölbe tett kézzel nézni, ahogy édesen romantikáznak. Főleg most, hogy új a dorm. Persze, nekik közös szobájuk van, csak tudnám Jaebum mért engedi ezt. Hisz lassan már a csapból is ők folynak, sőt már nem egy magazin hozta le a hírt, miszerint mért is maradtak ők közös szobában, ha már nem muszáj. De hiába koptatnám a szám, senkit se érdekelne, mert aranyosak együtt. Aranyosak ez igaz, de akkor is. Miért vele kell lenni-e? – gondolataimból az ajtó halk nyitódása, majd záródása ránt ki. Kíváncsian fordulok meg, hogy szemre vegyem a nem rég érkezőt, de amikor megpillantom Yugyeomot, azonnal felülök és még meg is rázom a fejem, hátha csak álmodom. Már éppen megkérdezném mi ért is van itt, de látom, ahogy szóra nyitja dús ajkait. – Menthetetlenül szerelmes vagyok a francba már.

- Hyung, itt aludhatok? Nem, nem tudok egyedül aludni viharban. – mondja bánatosan és közben a padlóval szemez – mert az tuti érdekesebb. De mi az, hogy egyedül? Hol van Bambam?

- Persze, gyere csak. – emelem fel a takarom és ő már édesen be is fészkeli magát mellém. Bárcsak mindig így lenne! Gondolkodás nélkül hajtom fejem mellkasára és ölelem át. Akárhogy is legyen, rá én is mindig számíthatok és igazán jól esik, hogy még ennyi idő után is eszébe jutok.

Yugyeom: Őszintén nagyon örültem, hogy Mark nem kérdezte merre van Bambam, mert én se tudom merre császkál az éjszaka a drága párom. Néha azért akármennyire is szeretem, nagyon tudok rá haragudni. Sokszor marad ki éjjelente, vagy lép le úgy, hogy még köszöni is elfelejt, de persze, ha megkérdezném merre van, akkor én lennék a féltékenykedő, pedig tényleg csak tudni szeretném például, hogy most hova a fenébe tűnt el.

Persze, gondoltam már rá, hogy esetleg van valakije, de ezt nem hiszem. Szeretjük egymást, csak, csak most nehéz időszakon megyünk át, de megfogjuk oldani!

Eddig észre sem vettem, hogy Mark mennyire hozzám bújt, de örülök neki. Régebben sokszor aludtunk így és még mindig ugyan olyan finom, nyugtató illata van. Mindig is közelebb álltam hozzá a csapatban, mint bárki máshoz, hisz még – bár tudom, hogy véletlen volt –, de az első csókomat is tőle kaptam. Őszintén nem bánom, hogy így alakult, mert ezt legalább nem lehet később csalódásként, vagy hibaként felmutatni és ráadásul akkor jöttem rá, hogy melyik nemhez is vonzódom jobban. – Persze ezzel nem azt mondom, hogy nem tetszenek a lányok, inkább csak azt, hogy többségben a fiúk tetszenek. Mégis, amióta együtt vagyunk Bambammel, Mark határozottan kerül. De talán jobb is így, mert Bamie minden kis hülyeségre féltékeny, még a kötelező fan servicere is.

Én is átölelem végül a már édesen szuszogó Markot és jobban magunkra húzom a takarót. Vele mindjárt gyorsabban alszom el én is.

Reggel Mark kellemes illatára ébredek, ahogy fejét nyakamba fúrja és így szuszog tovább. Óvatosan lehámozom magamról, hogy még véletlenül se ébredjen fel, majd előkeresve a mobilját az éjjeliszekrényről, megnézem mennyi is az idő. Remek, még csak fél 6, de ébren vagyok, mégis sokkal kipihentebb vagyok, mint máskor. A hidegnek köszönhetően lusta vagyok felállni és megfagyni amíg visszamennék a szobámba, úgyhogy csak kettőnkre húzom jobban a takarót, majd jobb ötlet híján Mark békésen alvó arcát nézem. Elképesztően szép vonásai vannak és ahogy aprókat szuszog... komolyan szebbet még nem láttam. Bambam is édes amikor alszik, de Mark valahogy más. Teljesen más. Vajon mit ámodhat?

Mark: Éreztem ahogy mozog és azt hittem átmegy a Bambammel közös szobájukba, de helyette visszafeküdt és én így vissza is aludtam. Mikor újra ébredezni kezdek, már sokkal melegebb a szoba is. Érzem, ahogy valaki halántékomat simogatja és már csak ujjaiból is tudom, hogy ki az.

- Hogy-hogy még itt vagy? – kérdem még mindig csukott szemmel, mire simogatásom abba marad és mikor kinyitom szemem egy döbbenten néző Yugyeomot találok. Na mi van? Még nem látott alvó embert beszélni?! – Mi a baj? – kérdem, hátha tényleg bántja valami. Este nem mondta el – nem is kérdeztem –, hogy hol van Bambam, de azért érdekelne.

- S-semmi, csak azt hittem még alszol. Hát én meg lusta vagyok át menni, na meg nem is igazán szeretnék most. Persze, ha zavarlak elmegyek. – mondja, lehangolva én pedig kacagásba kezdek, míg közelebb mászok hozzá és derekánál fogva húzom magamhoz.

- Felőlem akár örökre itt maradhatsz. – súgom felé, lehunyt pillákkal, de amint én magam is rájövök mit mondtam, már épp menteném a menthetőt, amikor kicsapódik az ajtó és egy mérges Bambam tekint rám. Yugyeom oda se fordul, mintha még aludna, de látom, hogy kezeit ökölbe szorítja, hogy ne forduljon meg. Kétségbe esetten néz rám és – bár nem értem mi folyik itt – csendre intem Bambamet, azzal, hogy Yugyeom még alszik. A szőke villámokat szóró szemmel néz rám, de megfordul és becsukja maga mögött az ajtót. Yugyeom pedig pont ebben a szekundumban kezd el sírni és teljesen hozzám bújik. Azt hiszem itt valami nagyon nem stimmel velük, de ha Bambam megbántotta akkor nagyon elfogom verni az is biztos.

n elfogom verniŹ